egyedül hsz és partikula 0
I. hsz
1. ’más személy, társ(aság), ill. más dolog, tárgy jelenléte nélkül, vkinek, vminek olyan állapotában, hogy nincs vele más(ik)’ ❖ Harmadik Jelenés. Ágézilaus, egyedül (1772 Bessenyei György¹ C1076, 70) | A’ ſzobából minden ember kiſzalada, ’S Carneval odabé egyedl marada (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 84) | Az öltözetet annál könyebben rejthette a’ bűnös Fröl’ kocsijába, mivel ez épen a’ tágas udvarnak fenekében egyedül állott (1841 Ormós Zsigmond 8341002, 211) | Ah Zsuzsi! két órája leskelődöm e pillanatra, hogy egyedül találjalak (1877 Paulay Ede ford.–Beaumarchais 8357004, 22) | Feri, kísérd haza [Marit] és vigyázz, meg ne hűljön. […] Mari éppen tiltakozni akart, hogy egyedül sem fél elmenni (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | alattam lépcsőkön őszi napsütésben szétszórtan fiatalok ülnek, sárga, fekete, fehér diákok, továbbá idősebb emberek is, egyedül, párosával (1992 Eörsi István 2016017, 380) | A vezetőülés például egyedül árválkodik az utastérben (2001 Magyar Hírlap CD09) | Egyedül fogadott bennünket (2010 Huszár Tibor 3159003, 242).
1a. ’(vkivel) úgy együtt, hogy rajtuk kívül nincs ott más senki’ ❖ Abdellának ugyan nem volt volna tanátsos egy ſzobában egy férjfival egyedül, és olly közel hálni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 316) | Elvégződött a megható jelenet, a fiuk egyedül maradának (1857 Vas Gereben C4378, 239) | [Noémi] egy pillanatra egyedül kapta a szobában Imrust, kivel mostanában nem igen lehetett egyedül (1926 Babits Mihály C0699, 34) | Jób behátrált a házba, az ajtó csukódott, s mi egyedül maradtunk az utcán (1990 Lovass Zoltán 1097002, 199).
1b. ’magányosan, társtalanul, ill. magára hagyottan’ ❖ [A sólyom] egy kis dombotskára ſzáll le véletlenül, Hol nagy fáradſágán bánkodik egyedül (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 20) | Oly rideg, barátságtalan körülte minden és ő oly egyedül áll (1877 Vértesi Arnold 8520001, 14) | Ne hagyj magamra, úgyis olyan nagyon egyedül vagyok (1937 Szerb Antal 9668030, 146) | Már mind a kettőjüknek külön szobájuk van, de néha átmegy Katihoz, mert egyedül érzi magát (1991 Ingusz Iván 2035004, 195).
2. ’más személynek v. dolognak ugyanabban a cselekvésben, folyamatban, helyzetben való jelenléte, segítsége, hozzájárulása, ill. kiegészítése nélkül (önállóan)’ ❖ Tſak az a’ tulajdonság-is, a’ melly nem engedi, hogy a’ Salétrom magánoſon és egyedül a’ leg-nagyobb tüzben-is fel-gyúladgyon, ha hozzá égö avagy fel-gyúladó matéria nem ér (1780 Rácz Sámuel ford.–Haeckel 7278024, 7) | Én egyedl nem gyzném, ha a’ Feleségem nem dolgozna (1804 Verseghy Ferenc 7373019, 70) | Megtörténik igen gyakran [a tarokkban], hogy a játékot felvevő, három ellenében egyedül játszik (1888 Porzsolt Kálmán C3429, 133) | Árpádka már egyedül jár… és mindent beszél (1931 Sárközi György 9587012, 322) | két gyermekét egyedül nevelő asszony (1991 Havas Gábor 2003035, 16) | Nem igazán láttam értelmét, hogy csak azért feljött értem a hegyre, hogy hazavigyen, ami sétálva sincs több mint negyedóra, úgyhogy próbáltam meggyőzni, hogy ez azért holnaptól egyedül is menni fog (2010 Leiner Laura 3208001, 30).
2a. (mellékhangsúllyal, gyakr. a csak szóval nyomatékosítva, partikulaszerűen) ’a másikat v. a többit nem számítva, figyelmen kívül hagyva, önmagában véve’ ❖ A’ patikákba ſok virág, ſok féle fü kell, Jó vólna ki-tanúlni, min kapnak ott felettéb? ’s olly gyökereket ásni, olly virágokat, füveket ſzedegetni, a’ minémüt ott jó pénzen el-adhatni. Tsak egyedül a’ ſzalmából mit nem fonnak, mit nem ſzünek a’ ſzomſzéd okoſok! kalapot, ſzék-ülletét, kosarat, kárpitot; ſzelentzét, pikſist (1775 Molnár János 7232026, 72) | Néhai édes atyámnak ma is fennáll emlékoszlopa a’ Marathon’ mezején, hol csak maga egyedűl kilenczven kilencz Tatárokat aprított-le Hunyady János alatt (1808 Andrád Elek 8010003, 47) | Skandináviában például nemcsak szállodák, motelek, vendéglátóhelyek rendelkeznek [golf]pályával, hanem kórházak, iskolák, lakótelepek, kirándulóhelyek, sőt még börtönök is. Egyedül Svédországban több mint kétezer pálya működik (1994 Magyar Hírlap CD09).
3. (-val/-vel ragos szóval) ’〈annak kif-ére, hogy vki, es. vmi egyetlen vmilyen helyzetben, állapotban〉’ ❖ Lehetséges, hogy a lóversenyző, gyanakvó, elkeseredett Magyarországban egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, de szót kérek az embereknél különb csikók védelmére (1918 Krúdy Gyula CD54) | [az] az első világháború előtti gimnazista, aki a kor hírességei közül épp Ambrust, a puritán Ambrust választotta irodalmi mentorának, higgyék el, nem választott vaktán, és nem is állt egyedül ezzel a gyermekinek látszó ábrándjával (1943 Gyergyai Albert 9202012, 22) | nincs egyedül a rosszkedvével, keserű az úr is (1996 Szabó Magda 9630011, 195) | Budapest egyedül áll ezzel a példával (1996 Figyelő CD2601) | A felgyülemlett adrenalintól a fülemben dobogott a vér, és ahogy körbenéztem, ezzel nem voltam egyedül (2010 Leiner Laura 3208003, 95).
II. partikula
’〈annak kif-ére, hogy az állítás érvényessége a rendsz. utána következő (szerkezetes) mondatrészre korlátozódik〉’ ❖ többen vannak most, akik minden világi dolgoknak folyásait egyedül az emberi okosságtól függesztik fel, meg sem gondolják s gondolni sem akarják, hogy az Úristenen áll minden (1772 Rettegi György 7282001, 275) | Mindenki őt csodálta egyedül (1875 Vajda János 8503062, 183) | [Csiky Gergely] úgy találja, hogy Oedipus szomorú sorsát nem egyedül a végzet rendelésének, hanem önmagának is, saját indulatának, jellemének, hibáinak tulajdoníthatja (1914 Ambrus Zoltán 9006003, 4) | az erkölcsileg egyedül helyes megoldásnak (1992 Kis János² 2058004, 212) | Egyedül rajzból lett neki négyese! (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 51).
Vö. CzF. egyedűl · egyedül; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.