egyénít ts ige 4b4 (vál)

1. (tárgy n. is) ’〈vmely dolog v. eljárás, művelet, ill. azzal vki, vmi〉 egyénivé és így mástól elkülönítetté tesz vkit, vmit’ ❖ A regénynek hőseit, jól eltalált jellemeit szinpadon hiven visszaadni, vagy is drámailag egyéniteni szinte [= szintén] nehéz dolog (1851 Vahot Imre C1522, 301) | A tudomány rendszerint nem egyénít, mert a fogalmat, az egyetemest keresi; ellenben a művészet főtörekvése egyéníteni, a dolgot konkrét valóságában mutatni (1893 PallasLex. CD02) | Poe nem egyéníti szerelmeinek tárgyait sem a költeményeiben, sem a prózai műveiben. Azokban a nőkben, akiket szeretett, csak egyező tulajdonságaikat látja meg; ami megkülönböztetné őket egymástól, azt nem veszi észre rajtuk (1909 Elek Artúr CD10) | gondosan egyénített klasszikus vagy hellenisztikus szobrok (1988 Földényi F. László 1053001, 17).

2. (rég) ’〈vmely elvont dolgot, eszmét stb. irodalmi, mitológiai alak(ban vki)〉 megszemélyesít(ve ábrázol)’ ❖ az epos hősében az egész nép van egyénítve (1871 Névy László C3333, 3) | a féltékenységnek melyik neme az, mely Othello alakjában egyénítve lép szemünk elé? (1886 Csiky Gergely CD11) | [A művészi ábrázolásban] az ábrándos alakok, a jellemzőt túlozva, […] egyfelől bizonyos eszmét (erőt, müködést) egyénitenek, másfelől bizonyos egyéneket tesznek bizonyos eszmék képviselőivé (1888 Rendszeres széptan C1914, 261) | [a római Vesta istennő] a házi tűzhelynek és családi szentélynek védője. Benne egyénítve jelenik meg mindazon áldás, melyet a tűz mint jótékony elem a halandó embereknek hoz és nyújt (1902 ÓkoriLex. CD28).

Vö. ÉrtSz.; TESz. egyén; ÉKsz.

egyénít tárgyas ige 4b4 (vál)
1. (tárgy n. is)
〈vmely dolog v. eljárás, művelet, ill. azzal vki, vmi〉 egyénivé és így mástól elkülönítetté tesz vkit, vmit
A regénynek hőseit, jól eltalált jellemeit szinpadon hiven visszaadni, vagy is drámailag egyéniteni szinte [= szintén] nehéz dolog
(1851 Vahot Imre)
A tudomány rendszerint nem egyénít, mert a fogalmat, az egyetemest keresi; ellenben a művészet főtörekvése egyéníteni, a dolgot konkrét valóságában mutatni
(1893 PallasLex.)
Poe nem egyéníti szerelmeinek tárgyait sem a költeményeiben, sem a prózai műveiben. Azokban a nőkben, akiket szeretett, csak egyező tulajdonságaikat látja meg; ami megkülönböztetné őket egymástól, azt nem veszi észre rajtuk
(1909 Elek Artúr)
gondosan egyénített klasszikus vagy hellenisztikus szobrok
(1988 Földényi F. László)
2. (rég)
〈vmely elvont dolgot, eszmét stb. irodalmi, mitológiai alak(ban vki) megszemélyesít(ve ábrázol)
az epos hősében az egész nép van egyénítve
(1871 Névy László)
a féltékenységnek melyik neme az, mely Othello alakjában egyénítve lép szemünk elé?
(1886 Csiky Gergely)
[A művészi ábrázolásban] az ábrándos alakok, a jellemzőt túlozva, […] egyfelől bizonyos eszmét (erőt, müködést) egyénitenek, másfelől bizonyos egyéneket tesznek bizonyos eszmék képviselőivé
(1888 Rendszeres széptan)
[a római Vesta istennő] a házi tűzhelynek és családi szentélynek védője. Benne egyénítve jelenik meg mindazon áldás, melyet a tűz mint jótékony elem a halandó embereknek hoz és nyújt
(1902 ÓkoriLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. egyén; ÉKsz.

Beállítások