egyistenhívő mn és fn 1C

I. mn

1. ’kizárólag egyetlen isten létezését elismerő 〈vallás(i meggyőződés)〉’ ❖ A kinyilatkoztatott egyistenhívő vallások iránt való hajlandóságot a magyarok magukkal hozták a Fekete-tenger vidékéről, hol a török népek körében már a VII–VIII. században megindult […] a keresztény, mohamedán és zsidó hitre való áttérés folyamata (1928 Hóman Bálint CD42) | a modern világ Egy-istenhívő hite (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | az egyistenhívő vallásoknak mind a világról alkotott nézeteinkben, mind magatartási és erkölcsi normáink kialakulásában igen nagy (ma is sokban meghatározó) szerepük volt (2007 Palánkai Tibor 3225001, 211).

2. ’kizárólag egyetlen isten létezését valló 〈személy v. csoport〉’ ❖ [a Zichy Antal által írt ima] a vallásosság legbensőbb lényegéből folyva, minden egyistenhívő felekezet gyermekeinek ajkán hangozhatik (1899 Budapesti Szemle C0067, 173) | Az egy-isten hivő zsidó nép kezdetben távol tartotta magát mindenféle babonától és varázslattól (1926 TolnaiÚjLex. C5718, 301) | [A szikhek] elvetik a kasztrendszert, egyistenhívők, halottaikat eltemetik, gyermekeiket alámerítéssel avatják be (1996 Természet Világa CD50).

II. fn

’ilyen személy’ ❖ az egyistenhivők vallása tiltja az emberölést (1877 Jókai Mór CD18) | a görög hívő számára a maga istenei ép oly mélységes lelki jelentőségüek voltak, mint az egyisten-hivő számára a maga isteneszméje (1913 RévaiNagyLex. C5704, 687) | A többistenhívőkkel szemben az iszlám türelmetlenséget hirdet, a zsidókkal és a keresztényekkel, az egyistenhívőkkel szemben viszont türelmet ajánl (1987 Tények könyve CD37).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

egyistenhívő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
1.
kizárólag egyetlen isten létezését elismerő 〈vallás(i meggyőződés)
A kinyilatkoztatott egyistenhívő vallások iránt való hajlandóságot a magyarok magukkal hozták a Fekete-tenger vidékéről, hol a török népek körében már a VII–VIII. században megindult […] a keresztény, mohamedán és zsidó hitre való áttérés folyamata
(1928 Hóman Bálint)
a modern világ Egy-istenhívő hite
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
az egyistenhívő vallásoknak mind a világról alkotott nézeteinkben, mind magatartási és erkölcsi normáink kialakulásában igen nagy (ma is sokban meghatározó) szerepük volt
(2007 Palánkai Tibor)
2.
kizárólag egyetlen isten létezését valló 〈személy v. csoport〉
[a Zichy Antal által írt ima] a vallásosság legbensőbb lényegéből folyva, minden egyistenhívő felekezet gyermekeinek ajkán hangozhatik
(1899 Budapesti Szemle)
Az egy-isten hivő zsidó nép kezdetben távol tartotta magát mindenféle babonától és varázslattól
(1926 TolnaiÚjLex.)
[A szikhek] elvetik a kasztrendszert, egyistenhívők, halottaikat eltemetik, gyermekeiket alámerítéssel avatják be
(1996 Természet Világa)
II. főnév
ilyen személy
az egyistenhivők vallása tiltja az emberölést
(1877 Jókai Mór)
a görög hívő számára a maga istenei ép oly mélységes lelki jelentőségüek voltak, mint az egyisten-hivő számára a maga isteneszméje
(1913 RévaiNagyLex.)
A többistenhívőkkel szemben az iszlám türelmetlenséget hirdet, a zsidókkal és a keresztényekkel, az egyistenhívőkkel szemben viszont türelmet ajánl
(1987 Tények könyve)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások