egymódú mn 1A4

1. (rég v. nyj) ’egy típushoz, fajtához tartozó, egyféle, egyfajta’ ❖ a’ konyhától fogva egéſz az aſztalig ſzáz ifjú álla, egy módú öltözetben (1783 Molnár János 7445003, 178) | [Agamemnón] a hadi népet az egymódú gállyákra bocsátá (1820 e. Vályi Nagy Ferenc ford.–Homérosz C4346, 310) | a’ héber nyelvben, továbbá az egymódú görög, latin, német, szláv nyelvekben bel- és külidomulás együtt van (1856 Magyar Nyelvészet C7088, 16) | A [szék]lábak még nem es vótak egy módúak (1951 Néprajzi Közlemények C6303, 26).

2. (kissé rég, ritk) ’ugyanolyan, ill. vkivel azonos anyagi helyzetű 〈személy〉’ ❖ Sehol a világon nem válik olyan élesen külön a szegény és a jómódú népesség, mint Londonban, a hol a „családi ház” berendezése dívik. Természetszerűen össze-össze kerülnek az egymóduak, úgy hogy részenkint szinte kivétel nélkül vagy gazdag, vagy szegény a lakosság (1904 Pesti Napló dec. 2. C1516, 9).

Vö. SzT.; ÚMTsz.

egymódú melléknév 1A4
1. (rég v. nyj)
egy típushoz, fajtához tartozó, egyféle, egyfajta
a’ konyhától fogva egéſz az aſztalig ſzáz ifjú álla, egy módú öltözetben
(1783 Molnár János)
[Agamemnón] a hadi népet az egymódú gállyákra bocsátá
(1820 e. Vályi Nagy Ferenc ford.Homérosz)
a’ héber nyelvben, továbbá az egymódú görög, latin, német, szláv nyelvekben bel- és külidomulás együtt van
(1856 Magyar Nyelvészet)
A [szék]lábak még nem es vótak egy módúak
(1951 Néprajzi Közlemények)
2. (kissé rég, ritk)
ugyanolyan, ill. vkivel azonos anyagi helyzetű 〈személy〉
Sehol a világon nem válik olyan élesen külön a szegény és a jómódú népesség, mint Londonban, a hol a „családi ház” berendezése dívik. Természetszerűen össze-össze kerülnek az egymóduak, úgy hogy részenkint szinte kivétel nélkül vagy gazdag, vagy szegény a lakosság
(1904 Pesti Napló dec. 2.)
Vö. SzT.; ÚMTsz.

Beállítások