együve (0) l. együvé

együvé hsz 0  együve (rég)

1. (rég) ’(több elemet v. vmivel vmit összekapcsolva, ill. több elemből) egésszé, egy darabbá, ill. egymással érintkezővé’ ❖ A’ fünek tetejében apró töltsér formájú fehér virágotskák, kaláſz módra egygyüvé nagy ſzámmal ſzerkeztettve vagynak (1775 Csapó József 7062001, 198) | az a lánc, mely lelkeket fűz együvé, csak akkor pattan el, midőn szeretet, barátság és erény elsűlyednek (1832 Kölcsey Ferenc 8253056, 345) | A sor fél része, e szavakban: légy híve – az imperativ módnál fogva parancs; másik része ellenben a szivvágy forró s gyöngéd interjectiójánál [= indulatszavánál], az oh-nál fogva, inkább édes, noha az első részszel együvé kapcsolva egyszersmind keserüen édes buzditás (1842 Szemere Pál 8439035, 143) | [a lovaknak] bal- és jobb lábaik együvé levén nyügözve, természetes lépéseket tenni nem birnak (1852 Thewrewk József minden munkái C4158, 24).

1a. (/vál) ’egy anyaggá v. egyneművé (vmivel), ill. meg nem különböztethetővé v. szét nem választhatóvá’ ❖ Ezeket a’ ſzereket jól eggyüve kell keverni (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417002, 157) | együvé szőve s együvé olvadva az ó az újjal, az ifjúság a nem-ifjúsággal (1838 Szemere Pál 8439064, 293) | Nem látja más, csak te tudod, mi van a homlokod megett: egész cirkusz és arzenál, hol minden együvé vegyül (1939 Kálnoky László 9298001, 5) | Nézze, más az élet, más egy novella. Az ember innen is vesz motívumokat, onnan is, azután együvé gyúrja őket (1983 Balla László 1010017, 107).

1b. (/vál) ’egy nagyobb egységbe v. átfogó kategóriába (egyesítve)’ ❖ [a szavakat úgy választjuk el,] hogy a’ betk, a’ mellyek együvé valók, a’ vagyis egy hanghozz tartozandók, együtt maradjanak (1779 Révai Miklós 7283025, 14) | [Liszkay] mindazt a mit csak összegyűjthetett egyháza múltját illetőleg, szeretetteljes gonddal állítá e könyvben együvé (1868 Századok CD57) | az előadóművészet nevén eddig együvé foglalt színpadi előadásnak és a szavalásnak autonómiáját szeretném megmutatni (1910 Feleky Géza CD10) | az adatok együvé tartozását (1987 Pajor Gábor 1116001, 21) | A korábban három részben megjelent […], most együvé szerkesztett történelmi és művelődéstörténeti kronológia (1997 Új Könyvek CD29).

1c. (rég) ’úgy, hogy a térbeli v. időbeli elkülönülés, határ, ill. tagolódás megszűnik’ ❖ A’ Polgárok közt ez elött el-oſzlott ’s dolgozott Puſzták, együvé ſzakadtak, tenger földeket tsinálván magokból, a’ másſzor isméretlen Uraságoknak ſzámára (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 21) | Eggy házi gazdának okosnak kell lenni, Éjjelt a’ nappallal eggyüvé kell tenni (1818 Kondor Sámuel C2728, 109) | A tenger egyövé vegyült a léggel (1861 Zilahy Károly ford.–Aiszkhülosz C4580, 40).

2. (/vál) ’(vmivel, vkivel) egy helyre, kül. egy halomba v. csoportba, ill. egy társaságba’ ❖ Ágiſſal a’ népet egyvé gyjtitek (1772 Bessenyei György¹ C1076, 54) | nem jártak együvé, s ha együtt lenni találtak is, komoron öszvezsugorodtak magokba (1812 Kazinczy Ferenc 7163011, 234) | Még nagyobb számmal kerülnek elő [az ásatásokból] azok a gyakran raktárszerűen együvé halmozott fülszerű bronzkarikák (torquis), melyeket nyakpereczeknek tartanak (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Ha rám volna bízva tárlat-rendezés, lehetőleg nem állítanám együvé őket [ti. Hollósy Simon, Feiks Jenő és Feiks Alfréd festményeit] (1910 Lengyel Géza CD10) | azzal a rengeteg gyerekkel, akikkel együvé zsúfolódtunk, marakodtunk az ételért, italért (1989 Berkovits György 2039021, 69).

2a. (/vál) ’kölcsönösen egymás felé(, hogy összeérnek)’ ❖ Haraggal tekinte egymásra a’ két testvér; némán akad eggyüvé szemek (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163065, 152) | Együve hajtja kagyló-oldalát (1851 Tompa Mihály CD01) | beledobta magát a legujabb áramlatokba, minél ellentétesebbek voltak azok, annál inkább eggyüvé koccantak benne (1919 Szabó Dezső 9623004, 222) | Két hasonló alakú szónak már akkor is nagy az esélye a sztereotip társulásra, ha semmi közük egymáshoz. Hát még ha jelentésbeli affinitás is együvé vonzza őket (1973 Hernádi Miklós 1066001, 20).

3. (-val/-vel ragos szóval is) (rég) ’úgy, hogy vmilyen szempontból azonos(ak) v. összeegyeztethető(ek) (vmivel)’ ❖ Minden Határozót lehet ugyan Íge mellé tenni, de nem minden Íge mellé; hanem megválaſztva, a ſzerínt, a mint a Határozó az Ígével, jelentésére nézve öſzveillik, és egymással megegygyeznek. p. o. ide evett, ide köſzvényesedett, nem illenek egygyüvé (1795 Debreceni Grammatika 7443002, 222) | A’ meszszelátótsőben egymástól olly távolságra vannak hogy az objectiv üvegnek égető távolsága, az ókulár üvegnek égető távolságával vagy helyesebben a’ sugár széllyelszóró ponttal együvé esik (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315014, 199) | ezen egyéniség ritkán hangzik együvé a magunkéval (1860 Szemere Pál 8439015, 111).

4. (/vál) ’(számát, mértékét) összesítve, összegezve, ill. száma, mértéke egymáshoz adódva’ ❖ az  értelmének világa tsudállatoſabb minden tsillagoknak egygyüvé tett fényeknél (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 393) | A’ II. Fridrik táborának 25 ezer ember hijja esett, a’ holtakat és foglyokat együvé számlálván (1812 Budai Ézsaiás 8069006, 130) | a’ három [szavazati] arányt együvé véve (1843 Pesti Hírlap CD61) | Az ablakokból magános, összevissza hangok indultak világgá, de ahogy a földet érintették, úgy rémlett, együvé erősödtek, és úgy mennek tovább (1976 Dobos László 1034002, 178).

Vö. CzF. együve · együvé; ÉrtSz.; TESz. együtt; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.