ejha msz 0 éjha (rég)
’〈Indulat, érzelmi reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉’
a. ’〈meglepődés, ill. vmely tény hirtelen felismerésének kif-ére〉’ ❖ [Balga] nyujtózik. Ejha! szinte megmeredtem! (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Misi (a kapuban a korcsma felé.) Ij ha! De járják a nagy kocsmában (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 248) | Ejha! Mi az istencsodája lehetett ez? (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 93) | ha Stefike és Tihamér meghal, akkor az a tehermentes birtok […] nem Bergendy Ákost illette volna, hanem őt, az egyetlen, még élő Kunvölgyi rokont. Ejha! – kiáltotta a főorvos, és újra töltött a szilvóriumból. – Erre nem is gondoltam (1985 Hegedüs Géza 9233001, 87).
b. ’〈(csodálkozással vegyes) elismerés, elégedettség kif-ére〉’ ❖ [a kutya] látván a’ nagy vatsorához való kéſzületet, monda magában; Éjha! be nagy örömöm vagyon, jól lakom ma torkomig (1776 Esopus meséi ford. C1641, 147) | Ejha, ez aztán a piros-pozsgás menyecske! (1881 Balogh Tihamér ford.–Molière C3178, 27) | a szép, nyúlánk termetű leány, ki az előülésről ugrott le, finom, csupa csipke ruhájában, orgonavirágos, flórenci kalapjában, grófkisasszonynak is beillik. […] – Ejha! – hangzik egy-egy bámulatkiáltás s csettent a nyelvével sok ínyenc férfi (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 127) | Nagyot rebbent a szeme s a szemöldökét felkapta a homlokára, a fejét felvetette s rámnézett, felülről lefelé, mintha mondta volna, hogy: ejha, ez már beszéd (1932 Móricz Zsigmond 9462027, 66).
c. ’〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉’ ❖ [a táncnál] Kálmán rohanva rohant a’ szőkéhez, azonban két-három férfitól is […] megelőztetett. – Ej, ha! – gondolá magában – a’ mint veszem észre, ezt a’ szőke szépséget nem én találom fel először (1848 Életképek C0106, 134) | – Mi baj, Mátyás? Mit visz? – Orvosságot. Az urunk hirtelen megbetegedett. – Ejha! (1895 Mikszáth Kálmán 8312008, 50) | Jóska: Aszonta? Manczi: Ühüm. Jóska: Hogy nem gyün? Manczi: Azt. Jóska: Hm. Éha. E baj! (1910 Móricz Zsigmond 9462002, 56).
d. ’〈számonkérés, szemrehányás, (tréfás) dorgálás bevezetésére〉’ ❖ Szüntelen ingerlesz, te reám mosolyogva tekéntvén Óh szerelem, még is durva vagy, és te komor! Vagy mit akarsz te szilaj Gyermek velem, éjha ditsősség istennek leseket hánni az ember útán? (1817 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 37) | Ejha, fiam, de nagyra vagy vele! (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 81) | Az öreg Krúdy védelmezte a lengyelét: – Ejha, mit vétett neked a lovag? (1903 Krúdy Gyula CD54) | Mégiscsak furcsa, hogy ő takarítja a lakásodat, mint valami cseléd. – Ejha, te üres óráidban engem figyelsz? (1965 Somogyi Tóth Sándor 9610001, 122).
Vö. CzF. ~, éjha; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.