ejsze (0) l. ejszen
ejszen partikula és msz 0 (nyj) ejsze
I. partikula (önálló prozódiai egységként msz-szerűen is)
1. ’〈annak kif-ére, hogy a beszélő vmit lehetségesnek, ill. nagyon valószínűnek v. kétségtelennek, bizonyosnak tart〉’ ❖ Hisz én láttam ojan esperestet, hogy egy varju nem laknék jól a husából; hát aszt miét tették esperestnek? – A csak hibából esett! – Hát azután hogy megtették, miét nem hízott meg? – Eiszem, búsult valamiét (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 470) | ejsze tá ma is él, hagyha meg nem hót (1903 Magyar Nyelvőr C5961, 52) | – Hadd el na, oda adom az enyémeket [ti. a cipőket], – mondta ki hirtelen, de meg is bánhatta, hogy mondta, mert utána tette: – csak neked nagyok ejsze (1940 Asztalos István CD10) | métt nem mondtad elébb, hogy vigyázzak, akkor ejsze nem mentëm vóna borétt (1950 Kakasdi népmesék C6192, 404) | No, no, fiacskám, csak szedd össze magad! Mindenekelőtt ülj le szépen, és szusszanj egyet! Ejsze nem olyan sürgős… (1982 Jékely Zoltán 9278103, 34).
2. ’〈az előző mondatban megfogalmazott v. a szövegkörnyezetből ismert információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére〉’ ❖ Idesanyám is úgy vón’ csak véle, mint a fás ember, aki a halált szólította. Ejszen, amikor gyütt, aszondta néki, csak ezt a kicsid fát segítené föl kigyelmed a hátamra… (1909 Malonyay Dezső CD07) | hogy ki volt gonosz álomnak szemedre küldője s lúdvérces látások mutogatója: ingyen sem alitom, Gidimer, Kakumér, Nágó, Kuri! Ejszen lesz annak tudója majd, ha mester uratok hazajön s ha nem mindjárt tudója, hát csipős pálcázó kifirtatója, fenyítőbakon! (1970 Határ Győző 9227001, 77).
2a. ’〈ellenvetés bevezetésére, ill. elutasítás kif-ére〉’ ❖ [A részeg ember puskával akar patkányt irtani.] – Ejsze olyan részeg vagy, hogy célozni se tudsz! (1947 Képes Szabad Föld nov. 2. C0229, 1) | Azt mondja a körtefa: – Te jó leány, kérlek szépen, kapáld meg egy kicsit a tövemet. […] – No, ejszen éppen arra vesztegetem az időmet – felelé durcásan a leány (1955 A szegény ember vására C6100, 64).
II. msz
’〈bosszankodás, bosszúság kif-ére:〉ejnye’ ❖ És még azt merte egy közűletek mondani, hogy a kormánytól semmiféle rendeletet el nem fogad. Ejsze, illyen amollyan adta, hát mire való a katona? (1848 Március Tizenötödike C3027, 623) | – Hát nem tudom, dehát ëgyre kevesebb a tojás. – Ejsze, mëg këll nézni a gyermëkët – aszondja –, hogy ő nem tëszi el a tojást, nem adja oda valakinek? (1949 Kakasdi népmesék C6192, 40).
Vö. SzT.; ÚMTsz. ejsze, ~