ejtésmód fn 3A1 (Nyelvt is)

’az a (vmely nyelvre v. nyelvváltozatra jellemző) mód, ahogyan vmely szót v. hangot kiejtenek’ ❖ felele a’ vak némi olasz ejtésmóddal (1837 Athenaeum C0015, 285) | [a mentől szóban] a mind-nek maradt meg régibb ejtésmódja (mendtől–mentől) (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 100) | Egy adott nyelven belűl, amelyet a hanganyagnak, ejtésmódnak és a nyelvtani alakoknak azonossága határoz meg, voltaképen annyi szókészlet van, a hány társadalmi csoport (1926 Gombocz Zoltán 9192001, 56) | nyelvjárási ejtésmód (1992 Kiss Jenő² CD52).

Sz: ejtésmódú.

Vö. ÉKsz.

ejtésmód főnév 3A1 (Nyelvt is)
az a (vmely nyelvre v. nyelvváltozatra jellemző) mód, ahogyan vmely szót v. hangot kiejtenek
felele a’ vak némi olasz ejtésmóddal
(1837 Athenaeum)
[a mentől szóban] a mind-nek maradt meg régibb ejtésmódja (mendtől–mentől)
(1892 Magyar Nyelvőr)
Egy adott nyelven belűl, amelyet a hanganyagnak, ejtésmódnak és a nyelvtani alakoknak azonossága határoz meg, voltaképen annyi szókészlet van, a hány társadalmi csoport
(1926 Gombocz Zoltán)
nyelvjárási ejtésmód
(1992 Kiss Jenő²)
Sz: ejtésmódú
Vö. ÉKsz.

Beállítások