ék¹ fn 2B8 

1. ’háromszög formájú alapokkal rendelkező hasáb alakú eszköz, amelyet vminek a megemelésére, szétválasztására stb. használnak’ ❖ [látott] egy kerékgyártót két ékkel fát haſogatni, egyik éket ki vévén a’ máſikat a’ fába verni (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 10) | minden emelintésnél egy-egy éket dugva a nyert nyilás közé, lassan lassan fölebb kezde tárulni az ajtó (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [az asztal lábait] kötőlécek tartják össze, amiknek végibe éket vernek, hogy szorosabban álljanak (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | ék: 1. egyszerű gép, két talpával összeillesztett lejtő, amelyek lapjai közötti szög hegyesszög, s amellyel az erő irányát és nagyságát lehet megváltoztatni (megnövelni) (1998 MagyarNagyLex. C5820, 142) • (az) éket ver(i) ’bizalmatlanságot, ellentétet kelt vkik között, ill. megbont, kikezd vmit’ ❖ Úgy verd ezután is közibünk az éket, […]: Hogy szörnyű halált halsz (1863 Arany János CD01) | Széll Kálmán azt mondta, hogy ez [ti. Tisza István elnökké választása] éket verne a pártba (1898 Mikszáth Kálmán CD04) | Mintha láthatatlan kezek éket akarnának verni a középeurópai szövetség egységébe (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 1) | buzgón verik az éket a paraszt és a munkás közé (1943 Juhász Géza¹ 9283001, 3) | A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat, éket ver a család tagjai közé (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 56).

1a. (Műsz) ’olyan, hasonló alakú kötőelem, amely gépek alkatrészei között, a tengely és az agy hornyaiba illesztve nyomatékátvitelre alkalmas merev kapcsolatot létesít’ ❖ A’ Szokásban lév Mſzerek, […] Ék, Sróf (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 117) | A [gőz]gép különféle részein alkalmazott ékek igazítása, melyek vagy rászorítandók, vagy meglógatandók, hogy czéluknak megfeleljenek (1861 Petzval Ottó 8368011, 738) | A legegyszerűbb merev kapcsolás egy öntöttvas tok, mely a tengelyvégeknek megfelelő furattal bír s úgy lesz azokra orros ékekkel fölerősítve (1925 RévaiNagyLex. C5714, 121) | ék: […] 2. kötőelem (1998 MagyarNagyLex. C5820, 142).

1b. ’olyan tényező, dolog, amely vmely szoros kapcsolatot megbont, kikezd’ ❖ Igazi szerelmi dűh fogta el őket, összekerülnek és nincs ék, mely elválaszsza őket (1870 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3732, 243) | Nekünk nem az a feladatunk, hogy ék legyünk északi és déli szláv népek közt, akiknek egy része méghozzá honfitársunk, hanem hogy minden néppel s elsősorban éppen ezekkel a hozzánk sok tekintetben oly közel álló szláv népekkel is békés kulturális együttmunkálkodást fejtsünk ki (1916 Szász Zoltán CD10) | az ék közöttük nem az ideológiai ellentét, […] hanem külső tényező (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (jelzőként is) ’olyan alak(zat), forma, amely végével hegyesszöget formáz’ ❖ A’ Törött Darabok [ti. kő- és ércdarabok] formája. Kotzka forma. [...] Ék forma, vagy (Cuneatus.) Forgátſos. Tángyér forma (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner C0960, 160) | ékre vettem katonáimat (1793 Dugonics András C1457, 63) | A frankok harczalakzata az ék vagy disznófő volt (1895 Bárczay Oszkár C0792, 331) | ékbe szabott kelmedarabokból készítették [a szoknyát] (1940 Höllrigl József CD43) | Minden csorda, falka vagy nyáj élén (sőt az ék alakban repülő madaraknál is) ott láthatjuk az utat mutató vezetőt (1972 Hont Ferenc 9254001, 299) | [a templomtorony zárópárkánya] középen ékben fölemelkedik, rajta csúcsos bádogsisak (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

2a. (birtokszóként is) ’ilyen alakú tárgy, dolog, ill. embereknek, állatoknak, dolgoknak ilyen alakzatot alkotó csoportja’ ❖ A’ Tengernek is tsipkés ſzelei Föld ſzélekben vertt erös ékei (1785 Göböl Gáspár 7121007, 34) | Folyvást, de halkal halada az [öreg daru vezette] ék ’s az ifjabbak békétlenkedni kezdének (1825 Fáy András¹ C1716, 81) | az oltóág ékje (1835 Némethy József 8333011, 79) | [a tölgyfaerdő] szemben utasunkkal egy sötétes éket képezett (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [a germánok támadáskor] éket alkottak (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | A legrégebbi faragott emlékeinken uralkodó motívumok a legegyszerűbbek: az egyenes és hullámvonalas, szögletes fogazások és ékek és ezek megszámlálhatatlan változata (1999 Természet Világa CD50).

3. ’hadseregnek előrenyomuló, az ellenség területére, annak vonalai mögé behatoló része, egysége’ ❖ A leghevesebb harc a sáregresi és a simontornyai állomás közt folyhatott, a lápos réten át húzódó vasút előtt: a németek idáig tudták benyomni az éket, ezen a töltésen tört meg (1945 Illyés Gyula 9274069, 5) | A Vörös Hadsereg támadó ékei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei doni hídfőnél áttörték [a magyar hadsereg] arcvonalát (1992 Szabó Péter 2012003, 112) | Az orosz tábornokok páncélos ékek betörését tervezik Csecsenföldre (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. (Sp) ’〈labdarúgásban:〉(a) hátravontan játszó középcsatár (posztja)’ ❖ [A Dunai Antal által összeállított csapatban] a két ék szerepkörében Garas Dezső színművész és Göröcs János, az egykori újpesti csodacsatár (1994 Magyar Hírlap CD09) | A szakember elmondta, hogy 80 százalékban összeállt a fejében a tavaszi kezdő csapat. Kérdőjelet a két ék jelent számára. Leginkább Kabát, Kane, Török vagy Borgulya jöhet szóba a poszton (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. (kissé rég) ’betű fölé v. fölül a betű mellé téve a hang hosszúságát, rövidségét, zártságát stb. jelölő írásjel, kül. a vessző; ékezet’ ❖ számtalan szók is egészen más értelmet adnak vonásos, vagy ékezett magánhangzóval, mást ismét vonás vagy ék nélkl (1790 Főldi János C1759, 58) | mit kelljen tulajdonkép ékkel és mit ékezetlenűl irni (1889 Négyesy László 8329003, 97) | A gyerek tolla ügyesen rakta ki a német írásjegyeknek ferdére dűlt, szögben hajló ékeit (1927 Hatvany Lajos 9229004, 73).

4a. (rég, ritk) ’elválasztójel, kötőjel’ ❖ gyapot-fonal. Ha csak eddig íródik, szenvedhető az ék a’ két szó köztt: de ki szenvedjen két éket a’ három köztt: gyapot-fanal[!]-motólla? (1802 Kazinczy Ferenc C2555, 532).

ÖU: fa~, feszítő~, hasító~, oltó~, vas~.

ÖE: ~betű, ~farkú, ~szeg.

Sz: éketlen.

Vö. CzF. ék¹, ékalakú; ÉrtSz. ék¹; SzólKm.; TESz. ék¹; ÉKsz. ék¹; SzT. ék¹; ÚMTsz. ék¹