ékelődik tn ige 12c
1. (átv is) ’〈tárgy (része)〉 ék alakú végével szorosan illeszkedik vmibe’ ❖ Fogaik [ti. a krokodiloké] üregekbe ékelődnek, kúpalakúan hegyesek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a súlyos zsákocskát […] jó szorosan rákötözte lándzsája végére, oda, ahol a kőhegy a nyélbe ékelődött (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 40) | az egymásba ékelődő háromszögekből összerakott színes mintákat (1983 Balla László 1010019, 171) | [a Szent László legendát ábrázoló falképeken] a legenda két rétege ékelődik egymásba: a keleti és a bizánci (1985 László Gyula¹ 2007011, 344).
1a. (ritk) ’〈nagy sebességgel haladó tárgy〉(hegyes végével) belefúródik vmibe’ ❖ A vállgödrébe ékelődő lándzsa […] derékon törte ugrását (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 40) | A csaknem öt-, illetve négyméteres mélységben földbe ékelődött két motor helyzetéből megállapították, a repülő igen nagy sebességgel és szinte merőlegesen, 80 fokos szögben zuhant le (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (ign-i alakban) ’〈(természeti) képződmény, terület, település, építmény, népcsoport stb.〉(ék alakban) benyúlik vhova, ill. vmi(k)től közrefogva helyezkedik el’ ❖ az Olt és a belészakadó Rakottyás patak közé ékelődő hegyfok (1869 Orbán Balázs CD22) | A világiak birtokai közé ékelődve megyeszerte mindenfelé találunk egyházi birtokokat is (1894 Csánki Dezső CD33) | Füzesgyarmat Békés megye keleti határán fekszik, egészen Biharba ékelődve (1947 Szabad Föld dec. 25. C1537, 8) | [A Balaton-felvidéki táj képéhez] szervesen hozzátartoznak a gondozott szőlőtáblák, s a szőlők közé ékelődött fehér homlokzatú, nádfedeles pincék (1972 Bertha Bulcsu 2021015, 909) | mozaikszerűen egymásba ékelődött népcsoportok (1982 NéprajziLex. CD47).
2a. ’〈szöveg(rész)〉(utólag v. szervetlenül bekerülve,) vmely nagyobb szövegben úgy helyezkedik el, hogy annak egységét megbontja’ ❖ a Cornides-codex 1–420. és 421–430. lapja, mely közé a Bod-codex Illés szerint ékelődött, Ráskai Lea munkája (1894 Horváth Cyrill² C0211, 61) | [a magyarban] a főmondat, ha rövid, a [mellékmondat] közepébe ékelődhet („erre látta, azt mondja, a vadászt”) (1953 Németh László² 9485055, 366) | Nyelvészeink a glosszákat élesen elkülönítik a szórványoktól. Az utóbbiak ugyanis, bár szintén idegen, nálunk a középkorban persze majdnem kizárólag latin szövegbe ékelődnek, de mégis úgy, hogy szerves részei e szövegeknek (1987 Balázs János² 1009002, 139).
2b. ’〈jelenség, cselekvés〉 vmely folyamatot megbontva valósul meg’ ❖ az avuló és megújuló világrend közé mindig az általános rendetlenség és fejetlenség egy-egy korszaka ékelődik (1915 Hatvany Lajos CD10) | a Mezőség keleti részén elterjedt marosszéki, korcsos vagy vetélős […] a csárdás lassú és friss része közé ékelődve középgyors párosként foglalja el helyét a táncrendben (1990 Magyar néprajz CD47) | [az író-olvasó találkozón] először ékelődtek kínosan hosszú szünetek minden szó közé, és a hallgatóság elkezdett kifelé szállingózni a teremből (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. (átv is) ’〈ember(csoport) vmely (nagyobb) csoportba, ill. vkik, vmik közé〉(annak egységét megbontva) behatol, befurakodik’ ❖ A háboru Kievvel már megszünt, seregem hazafelé tartott, én hátramaradtam s egy megrekedt csapatba ékelődtem (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 5) | a havasi legelőkről már korábban a völgyekbe leszivárgott oláhság behúzódott a Mezőségre és mind nagyobb tömegekben ékelődött a magyarság közé (1940 Erdély CD22) | a nagykereskedők egész serege ékelődött a fogyasztó és a bánya közé (1947 Szabad Nép júl. 22. C1539, 3) | [a harckocsik] pár óra leforgása alatt […] 6-8 km mélyen ékelődtek a védelembe (1997 Lengyel Ferenc CD17).
Ö: be~, közbe~.
Vö. ÉrtSz.; TESz. ék¹; ÉKsz.