ékesszólás fn 4A (vál)

1. ’választékos, művészi, meggyőző erejű beszéd (képessége), ill. ilyen megnyilvánulási mód, beszédstílus’ ❖ Palamedes Vezért küldöttek hozzája [ti. Ulixeshez] követül, hogy ennek ékes ſzóllásával, és fontos beſzédgyével (a’ mint-is ki-telhetett töle) Trója ellen való el-jövetelre reá beſzéltetne (1774 Dugonics András C1484, 14) | Ékes szólása nem volt heves, szenvedélyes (1876 Falusi Könyvtár C0137, 9) | [Kossuth:] Elnök Urak! Éltem e legnagyobb kitüntetésén nem tudom hálámat eléggé kifejezni s cserben hagy az ékesszólás, melyet Elnök úr kegyesen kiemelt (1927 Hegedüs Lóránt 9234002, 101) | A francia pénzügyminiszter válaszában minden ékesszólását latba vetve bizonygatta, hogy a terv kidolgozását a dunai országok katasztrofális helyzete tette szükségessé (1994 Diószegi László CD17).

1a. (kissé rég) ’a retorikának a szónoki beszéd hatásos, meggyőző erejű, művészi nyelvi kidolgozását tárgyaló ága, elokvencia, ill. általában, szónoklattan, retorika(mint iskolai tantárgy)’ ❖ Kultsár István, az Ékesszóllásnak néhai Tanítója (1806 Hazai Tudósítások C0187, VI) | az elsorolt ellenzéki férfiak közül kettő mester az ékesszólásban (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | [Pázmányt] a természet bőkezűen halmozta el a szónoki siker biztosítékait képező tulajdonságokkal, a miket ifjúkorában avatott mesterektől nyert oktatás és az ékesszólás klasszikus műveinek tanúlmányozása magas tökélyre emelték (1896 Fraknói Vilmos CD44) | [Tacitus a Beszélgetés a szónokokról című művében] az ékesszólásnak a császárkorban bekövetkezett hanyatlásáról [elmélkedik] (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 281) | ragyogó stílusú, a latin ékesszólás minden eszközét mesterien kiaknázó szónoki alkotás (1964 Bán Imre CD53).

2. (birtokszóként) (ritk) ’vminek nyilvánvaló meggyőző ereje, volta’ ❖ nem akarom a számok ékesszólását szavakkal gyengíteni (1871 Kossuth Lajos CD32) | lemond a tények ékesszólásáról (1912 Feleky Géza CD10).

ÖE: ~tan.

Sz: ékesszólási.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

ékesszólás főnév 4A (vál)
1.
választékos, művészi, meggyőző erejű beszéd (képessége), ill. ilyen megnyilvánulási mód, beszédstílus
Palamedes Vezért küldöttek hozzája [ti. Ulixeshez] követül, hogy ennek ékes ſzóllásával, és fontos beſzédgyével (a’ mint-is ki-telhetett töle) Trója ellen való el-jövetelre reá beſzéltetne
(1774 Dugonics András)
Ékes szólása nem volt heves, szenvedélyes
(1876 Falusi Könyvtár)
[Kossuth:] Elnök Urak! Éltem e legnagyobb kitüntetésén nem tudom hálámat eléggé kifejezni s cserben hagy az ékesszólás, melyet Elnök úr kegyesen kiemelt
(1927 Hegedüs Lóránt)
A francia pénzügyminiszter válaszában minden ékesszólását latba vetve bizonygatta, hogy a terv kidolgozását a dunai országok katasztrofális helyzete tette szükségessé
(1994 Diószegi László)
1a. (kissé rég)
a retorikának a szónoki beszéd hatásos, meggyőző erejű, művészi nyelvi kidolgozását tárgyaló ága, elokvencia, ill. általában, szónoklattan, retorika (mint iskolai tantárgy)
Kultsár István, az Ékesszóllásnak néhai Tanítója
(1806 Hazai Tudósítások)
az elsorolt ellenzéki férfiak közül kettő mester az ékesszólásban
(1895 Mikszáth Kálmán)
[Pázmányt] a természet bőkezűen halmozta el a szónoki siker biztosítékait képező tulajdonságokkal, a miket ifjúkorában avatott mesterektől nyert oktatás és az ékesszólás klasszikus műveinek tanúlmányozása magas tökélyre emelték
(1896 Fraknói Vilmos)
[Tacitus a Beszélgetés a szónokokról című művében] az ékesszólásnak a császárkorban bekövetkezett hanyatlásáról [elmélkedik]
(1929 TolnaiÚjLex.)
ragyogó stílusú, a latin ékesszólás minden eszközét mesterien kiaknázó szónoki alkotás
(1964 Bán Imre)
2. (birtokszóként) (ritk)
vminek nyilvánvaló meggyőző ereje, volta
nem akarom a számok ékesszólását szavakkal gyengíteni
(1871 Kossuth Lajos)
lemond a tények ékesszólásáról
(1912 Feleky Géza)
ÖE: ékesszólástan
Sz: ékesszólási
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások