ékesszóló mn és fn (vál)
I. mn 17A
1. (kissé rég) ’meggyőző erejű, hatásos (szónoki) beszéd(ek)et mondó, ill. az ékesszólás képességével bíró(, a retorikában jártas) 〈személy〉’ ❖ egy ékesszóló egyházi személy tűhegyre szedé ’s megczáfolni törekvék mindazt, a’ mit eddig a’ papság törvénybe ütköző tette ellen felhoztak (1843 Pesti Hírlap CD61) | minél tovább beszélt, annál jobban felmelegedett, annál ékesszólóbb lett (1887 Wohl Stefánia 8530005, 28) | [Mailáth János] a pestvármegyei gyűléseken is fellépett conservativ szellemben és erősen küzdött az ékesszóló Kossuth ellenében, históriai s törvénytudományi szakismerettel, de sikertelenül (1902 Magyar írók élete CD27) | az ókorban, vagy akár még a 17. században is, a szónok, az ékesszóló ügyvéd, a szépen fogalmazó történész művei az irodalom szerves részei voltak (1976 Kibédi Varga Áron 2030018, 32).
1a. ’ilyen személyre jellemző, tőle származó, választékos, meggyőző erejű 〈érvelés, beszéd stb.〉’ ❖ Lipovniczky István apát ur tartott szónoklatot, mellyben a félszázados áldozár életéből a főpontokat ékesszólóan kiemelé s olly hatással volt a jelenlevőkre, hogy számos komor kinézésü férfiak arczára is könyek gördültek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [Pázmány] volt a magyarországi ellenreformáció lelke: ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó utján folytatott hitvitáival (1896 PallasLex. CD02) | Nyugtalanul s izgatottan beszélt, ujjaival, tenyerének hullámzásával segített ott, hol szavait nem találta elég ékesszólóaknak (1939 Sőtér István 9613005, 56) | Andrássy ékesszólóan érvel a katonai követelések ellen (1997 Szalai Miklós² CD58).
2. (kissé rég) ’vmely érzelmet, indulatot, állapotot szavak nélkül, önmagában meggyőző erővel kifejező 〈megnyilvánulás, dolog stb.〉’ ❖ A husz éves ifju idegeit túlvilági kéjösztönre villanyozák a csinos nő ékesszóló szemei (1848 Bernát Gáspár 8052001, 5) | oly ékes szóló zokogással sírt a távozó után, hogy az útja közepéről nagy üggyel-bajjal visszafordult (1856 Jókai Mór C2252, 94) | Feldúlt, elkékült arca ékesszólón beszélt az iszonyú ijedelemről, melytől egész teste reszketett (1875 Mikszáth Kálmán CD04) | Szeretném ékesszóló némaságod Megörökítni s beszédes szemed (1921 Juhász Gyula¹ CD01).
2a. ’önmagában, nyilvánvalóan meggyőző erejű, kétségtelen 〈tény, bizonyíték stb.〉’ ❖ [a lelkész] személyesen adta át kezünkbe a m. Akademia palotája számára 100 ftot, mint saját adományát a nagy nemzeti czélra. Ékesszóló bizonysága ez azon tiszteletreméltó szent meggyőződésnek, mely a nép vezérei keblében él, hogy a tudománynak, felvilágosodottságnak állandó gyökeret kell verni közöttünk (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Hadd szóljanak a tények, eléggé ékesszólók (1881 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [a Budán és Pesten a barokk korban épült] hatalmas templomsorozat ékesszólóan tanuskodik arról, mennyire kezében tartotta az Egyház az ő híveit (1931 Szekfű Gyula CD42) | A római mecset megnyitása annak ékesszóló példája, hogy a kereszténység fővárosában tiszteletben tartják a vallásszabadságot (1995 Magyar Hírlap CD09).
II. fn 1A (kissé rég, gúny is)
’meggyőző erejű, hatásos (szónoki) beszéd(ek)et mondó, az ékesszólás képességével bíró(, a retorikában jártas) személy’ ❖ Amit rejtekben kell megcselekedni, ne tedd meg A színen. Szem elől végy el sokat: annakutána Egynémelly ékesszóló kibeszélheti nyilván (1801 Virág Benedek ford.–Horatius CD01) | Harms, a’ legjelesebb Ékes-szóllók’ és Hit-tudósok’ eggyike (1825 Edvi Illés Pál 8618001, 416) | [Szoboszlai Pap István] mint egyházi szónok az érzelmes és patetikus ékesszólók közé tartozott (1932 Pintér Jenő CD44).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.