éketlen (I. 14B II. 0 III. 0) l. éktelen

éktelen mn, hsz és partikula  égtelen (rég) , éketlen (rég, ritk)

I. mn 14B

1. (kissé rég) ’ék(esítés) nélküli, dísztelen 〈tárgy, (mű)alkotás〉’ ❖ A’ bemenetellel szem-közt bekötött szemű, ’s kezében mérleget tartó igazságnak allegoriai képe csüngött, különben a’ terem’ falai éktelenek valának (1841 Ormós Zsigmond 8341002, 194) | Éketlen, schmucklos (1844 Kiss Mihály C2706, 28) | Vers már alig lehet pőrébb, lényegre menőbb, éktelenebb, ha úgy tetszik: modernebb [mint Adyé] (1942 Németh László² 9485037, 364).

2. (-val/-vel v. -tól/-től ragos bővítménnyel is) (kissé rég) ’kellemetlen látványt nyújtó, csúnya 〈dolog, ember v. állat〉, ill. arra jellemző 〈külső, kinézet〉’ ❖ Azon egy helyen nvtenek ſok ſzép magos és bog nélkül való Fák, azok között pedig egy Fa, a’ melly alatson és éktelen formájú vala, ezt pedig a’ többi az  éktelenségéért tsúfolják és nevetik vala (1776 Esopus meséi ford. C1642, 115) | Egyiket formálja gyönyörű pávává; Mást az útálatnak éktelen baglyává (1789 Mátyási József C3065, 295) | Iszappal éktelen A’ szép hölgy’ kebele (1835 Vörösmarty Mihály 8524248, 191) | Én tudnék ajánlani Kálmán öcsémnek egy lánykát, mondá mosolyogva Ambrus bácsi, noha az áldásról nem egészen állok jót. Nem vagyontalan, nem is éktelen, de csintalan és kissé könnyelmű! (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 263) | keze, arca, haja piszoktól, pókhálótól éktelen (1882 Rákosi Jenő C3585, 139) | ez a legéktelenebb mázolás, mit meszelővel el lehet követni (1931 Szabó Dezső 9623013, 145).

2a. (-val/-vel ragos bővítménnyel is) (kissé rég) ’kellemetlenül ható, nem szép 〈beszéd, írás stb.〉’ ❖ Darabolta a’ Kutya-vér állat a’ magyar szót. A’ tót kölöncök éktelenl húllottak [szájából] (1786 Dugonics András 8116003, 285) | Hogy a’ hattyu, melly durva ’s éktelen szavú, halála előtt kellemes zengzetűen sírna, csak a’ régiek’ meséiből bizonyos (1829 Pák Dienes 8346009, 142) | a kelleténél hosszabb S mesterkélt rim éktelen (1861 Arany János CD01) | a tanár ur valóban éktelen tatársággal rendelt magának sört és vajas kenyeret. Látszott rajta, hogy a tatár nyelvet otthon, gramatikából tanulta (1898 Tóth Béla¹ 8485003, 258) | Temérdek sajtóhibával éktelen fordítása (1930 Pintér Jenő CD44).

3. (-val/-vel ragos bővítménnyel is) (rég) ’a szokásoknak, elvárásoknak nem megfelelő, helytelen, illetlen, ill. erkölcsileg elítélendő, szégyenletes 〈dolog〉’ ❖ Nem engem illet, hanem a’ lelki Tanitókat, ezen éktelen, gyalázatos, iſtentelen tſalárdſágnak fegyelme (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 578) | Barátim induljunk Hogy a’ gonosztévő fején Égtelen tettét boszszullyuk (1822 Petrichevich Horváth Dániel ford.–Grillparzer C3523, 108) | [a gyermekek] elkezdenek a hallottak nyomán éktelenül beszélni, czifrán káromkodni és kis betyárként illedelmetlenkedni (1858 Vasárnapi Újság CD56) | miképpen lehetséges, hogy ily szörnyű fattyúhajtásokkal megvert állam [ti. Oroszország] és ilyen hibákkal éktelen társadalom a hatalomnak és a tekintélynek mégis oly magas fokára juthatott (1913 e. Vámbéry Ármin CD10).

3a. (rég) ’visszataszító, utálatos, ill. alávaló, hitvány 〈ember, es. állat〉’ ❖ Dánaus’ éktelen Fajzatja (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Horatius C0825, 164) | az emberek a’ pókoktól és egyéb e’féle éktelen állatoktól nem tsak meg nem hóltak, hanem meg-hiztak (1786 Mátyus István C3067, 170) | Éktelen lakossa a’ Pokolnak, mit gyötörsz? (1819 Katona József 8226029, 297) | el vala vesztve Tyndarides bajnok keze által az éktelen ember! (1875 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 57) | Kikericsné veszekedett a következőkép: – Te őrült! Te éktelen állat! Hát ide akarsz te még egy szájat hozni enni, ebbe a rongyos boltba? (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

4. ’méretét, ill. mértékét, fokát, erejét tekintve nagyon (és kellemetlenül, zavaróan) nagy 〈tárgy, dolog stb.〉’ ❖ a’ tomporán […] kelevény támada, mellyel ſoká nem gondolván, midön én elſzr láttam vólna, már akkor éktelen nagyſágra nevekedett (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 175) | A’ fújtatókat, valamint az épület közepén lévő éktelen kalapátsot is kerekek által a’ Sebes Mura hajtja (1796 Kisfaludy Sándor 8243053, 232) | Te engemet magadhoz hivatál szikrát okádó vérem’ éktelen dühében (1819 Katona József 8226028, 269) | Két karja eltörve, koponyája éktelenül bezúzva (1863 Jókai Mór CD18) | [Gerő bácsi] likon teletötötte o [!] hordót gyéghidegvizzê, amire Boranéni égtelen visitásba kezd (1943 Rajczy Mária Callista Mechtildis CD52) | A bőrfeldolgozásról az embernek a külső Váci úti illatok jutnak eszébe, éktelenül büdös bőrök és orrfacsaró savak (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. hsz 0

’rendkívüli mértékben, nagyon’ ❖ [A békák] tsúf regeléſe zavar tsendet, ’s fület éktelen’ öklel (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 22) | Apafi éktelen megszorulva érzé magát neje elhatározásán (1853 Jókai Mór CD18) | a gyereket sikerült felzavarni, az sírni kezdett éktelen (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 112) | Veszett szelek mérgesen Vernek, tépnek éktelen (1980 Mészöly Dezső ford. 9437009, 159).

III. partikula 0

’〈mn v. hsz fokozására:〉 igen¹, irtó²’ ❖ [a gyermek testén] kelevények támadtak, mellyekbl […] éktelen ſok rútſág tiſztúlt-ki (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 477) | Széles vállú legény volt; karja hosszú, tenyerei éktelen nagyok (1895 Jókai Mór CD18) | Az ember éktelen soká kaparászott a tarisznyájába, ötször annyi időbe került, mint a bizonyitvány megirása, mig előguberálta a pénzt s leolvasta az ablakpárkányra (1918 Móricz Zsigmond 9462007, 305) | [Erdei Zsolt] nem volt verekedős természet sohasem, csak amolyan „éktelen rossz gyerek” (1996 Magyar Hírlap CD09).

Sz: éktelenít, éktelenség.

Vö. CzF. éketlen, ~, éktelenül¹; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; SzT. ~, éktelenül; ÚMTsz.