ékszer fn 4B

1. (átv is) ’testen v. ruhán viselt, rendsz. nemesfémek, drágakövek v. más különleges anyagok felhasználásával készült, gondosan és aprólékosan megmunkált dísztárgy’ ❖ Midőn a’ természet, emberi fejre hosszu sürü hajakat rendelt, nehezen ügyelt arra, hogy ezen ajándékot, viseleti divatok ’s fényűzés, rendeltetéséből kivetkeztetve, azt csupán díszesítő ék-szerévé fogják a’ fejnek változtatni (1833 Kovács Pál² C2761, 69) | [A menyasszony] leveszi a koszorút fejéről, […] lekapcsolja nyakáról a smaragdos ékszert (1897 Mikszáth Kálmán 8312009, 221) | [Az ősember] halottait igen gondosan temette, kagylókból, tengeri csigákból, szarvasfogakból és más ilyenfélékből készült ékszerekkel díszítette (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | a bizsut vitathatatlanul Coco Chanel hozta divatba, hiszen addig úrinőnek csak valódi ékszert illett hordania (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’tulajdonosának, létrehozójának stb. büszkeségre okot adó, rendkívül szép, értékes dolog’ ❖ Őrizd magadban, nő és hajadon! a’ szemérmet, ez belső biránknak, a’ lelkismeretnek, leánya. […] Hogy’ idegeníthetnéd el valaha e’ szép ékszert, mellyben a’ szegénység is bájlólag ragyog? (1842 Kecskeméthy Csapó Dániel ford.–Klobusiczky 8232032, 185) | A város legszebb ékszere, a Duna folyamparti lámpásokat altatgatva, esti fényeket ringatva, csöndességet sugározva hömpölygött alant (1923 Krúdy Gyula CD10) | Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2. (rendsz. jelzővel v. birtokszóként) ’〈kül. ünnepi szertartások kellékeként, ill. hatalmi jelvényként:〉 értékes anyagokból ötvösmunkával készült(, művészi értékű) tárgy’ ❖ [Chilében] nem régen találták meg az ugynevezett naptemplomnak töméntelen ékszereit, miket a’ benszülöttek Perunak a’ spanyolok általi elfoglaltatásakor féltékenységből elrejtettek, a’ megtalált ékszerek értékét 180 millió dollárra teszik (1841 Pesti Hírlap CD61) | [a paderborni székesegyház] kincstárában szt. Liborius csontjait tartalmazó megaranyozott ereklyetartó és más egyházi ékszerek vannak (1896 PallasLex. CD02) | Ha te Suryakanta nevét és királyi ékszereit viseled akkor Suryakanta helyére léptél (1918 Balázs Béla 9019002, 22) | az amerikaiak a magyar koronázási ékszereket minden feltétel nélkül szolgáltatják vissza jogos tulajdonosaiknak (1985 Borbándi Gyula 9811016, 408).

Ö: divat~, korona~, test~.

UB: -bolt.

ÖU: arany~, ezüst~, gyémánt~, haj~.

ÖE: ~áru, ~árus, ~becsüs, ~gyártás, ~ipar, ~kereskedelem, ~kereskedés, ~kereskedő, ~készítés, ~ládika, ~műves, ~nemű, ~rablás, ~szekrény, ~tartó, ~tok, ~tolvaj.

Sz: ékszeres.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

ékszer főnév 4B
1. (átv is)
testen v. ruhán viselt, rendsz. nemesfémek, drágakövek v. más különleges anyagok felhasználásával készült, gondosan és aprólékosan megmunkált dísztárgy
Midőn a’ természet, emberi fejre hosszu sürü hajakat rendelt, nehezen ügyelt arra, hogy ezen ajándékot, viseleti divatok ’s fényűzés, rendeltetéséből kivetkeztetve, azt csupán díszesítő ék-szerévé fogják a’ fejnek változtatni
(1833 Kovács Pál²)
[A menyasszony] leveszi a koszorút fejéről, […] lekapcsolja nyakáról a smaragdos ékszert
(1897 Mikszáth Kálmán)
[Az ősember] halottait igen gondosan temette, kagylókból, tengeri csigákból, szarvasfogakból és más ilyenfélékből készült ékszerekkel díszítette
(1935 Hóman Bálint munkái)
a bizsut vitathatatlanul Coco Chanel hozta divatba, hiszen addig úrinőnek csak valódi ékszert illett hordania
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (rendsz. birtokszóként) (vál)
tulajdonosának, létrehozójának stb. büszkeségre okot adó, rendkívül szép, értékes dolog
Őrizd magadban, nő és hajadon! a’ szemérmet, ez belső biránknak, a’ lelkismeretnek, leánya. […] Hogy’ idegeníthetnéd el valaha e’ szép ékszert, mellyben a’ szegénység is bájlólag ragyog?
(1842 Kecskeméthy Csapó Dániel ford.Klobusiczky)
A város legszebb ékszere, a Duna folyamparti lámpásokat altatgatva, esti fényeket ringatva, csöndességet sugározva hömpölygött alant
(1923 Krúdy Gyula)
Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2. (rendsz. jelzővel v. birtokszóként)
〈kül. ünnepi szertartások kellékeként, ill. hatalmi jelvényként:〉 értékes anyagokból ötvösmunkával készült(, művészi értékű) tárgy
[Chilében] nem régen találták meg az ugynevezett naptemplomnak töméntelen ékszereit, miket a’ benszülöttek Perunak a’ spanyolok általi elfoglaltatásakor féltékenységből elrejtettek, a’ megtalált ékszerek értékét 180 millió dollárra teszik
(1841 Pesti Hírlap)
[a paderborni székesegyház] kincstárában szt.Szent Liborius csontjait tartalmazó megaranyozott ereklyetartó és más egyházi ékszerek vannak
(1896 PallasLex.)
Ha te Suryakanta nevét és királyi ékszereit viseled akkor Suryakanta helyére léptél
(1918 Balázs Béla)
az amerikaiak a magyar koronázási ékszereket minden feltétel nélkül szolgáltatják vissza jogos tulajdonosaiknak
(1985 Borbándi Gyula)
UB: -bolt
ÖU: aranyékszer, ezüstékszer, gyémántékszer, hajékszer
ÖE: ékszeráru, ékszerárus, ékszerbecsüs, ékszergyártás, ékszeripar, ékszerkereskedelem, ékszerkereskedés, ékszerkereskedő, ékszerkészítés, ékszerládika, ékszerműves, ékszernemű, ékszerrablás, ékszerszekrény, ékszertartó, ékszertok, ékszertolvaj
Sz: ékszeres
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások