eksztázis fn 4A

1. (Tud, átv is) ’az a szokatlan izgatottság, elragadtatás, (a tudat elhomályosulásával, érzéki csalódásokkal, módosult fiziológiai működéssel járó) felfokozott tudatállapot, ill. átszellemültség, révület, amely olykor mágikus-kultikus praktikák, vmilyen kollektív élmény, es. tudatmódosító szerek hatására alakul ki’ ❖ szent ecstasissal járúlunk valamelly Istenség oltára elébe (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 443) | a szellemi ecstasis legmagasb állapotait (1845 Orvosi Tár 8655001, 144) | Ázsia samanjai zajos dobszóval idézik a szellemeket […] akképp hozván magokat rajongó extasisba (1870 Csengery Antal C1268, 107) | Minden, amit Révész [Béla] ír, eksztázis, az életnek fokozott fogyasztása, bús gondú és szép, tehát művészet (1917 Ady Endre CD10) | a szerelmi extázis, az élet csúcsa (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 59) | Montanus phrygiai férfiú röviddel megtérése után eksztázisba esett s azt állította, hogy a Szentlélek ráereszkedett s látomásban látta, hogy az égi Jeruzsálem Pepuzában háza fölé ereszkedik (1938 Korunk Szava 2131001, 425) | Hitler tömegeket eksztázisba sodró beszédei csak élőszóban hatottak (1984 Bodor Pál 1019052, 45).

1a. ’művészi alkotásra ösztönző, felfokozott, ihletett szellemi és lelki állapot’ ❖ Itt ő új világot alkotván magának, ne tudgya ſzokásit mostani korának, […] saját álmaibúl faragjon titkokot, extazissaibúl fő valóságokot (1804 Verseghy Ferenc C4438, 179) | [Berzsenyi] leszállva asszociációi közé és felemelkedve az alkotói eksztázis arany magaslatára, megtalálta az egyedül üdvözítő szavakat (1934 Szerb Antal 9668029, 272) | Az eksztázis tovább folytatódik fogalmazás közben is, de már nem ringató, hanem hajszoló és gyötrelmes állapot (1938 Weöres Sándor 9788144, 19) | A tárgytól elragadott, az eksztázis szárnyalásával űzött és éppen ezért művészi jellegű tudomány elve termékeny szempontot ad annak az anyagnak a vizsgálatához, amely egyre gazdagodó kritikai munkássága során eléje [ti. Szerb Antal elé] kerül (1973 Poszler György 1124003, 248).

2. ’felfokozott lelkesedés, lelkesültség, öröm, ill. kétségbeesés, izgalom, kül. vmely megnyilvánulás v. teljesítmény hatására’ ❖ Ön angyal! mond Feri extasissal (1845 Jósika Miklós C2390, 23) | extázisba merülten hallgatta Lavotta játékát (1899 Vay Sarolta C4393, 109) | minél nagyobb a kiadó extázisa, annál kisebb a honorárium (1934 Móra Ferenc C3204, 27) | Az üldözési jeleneteknél eksztázisba esik, megragadja a kezedet, és reszkető hangon könyörög (1971 Duba Gyula 9115001, 44) | a hír nem váltott ki extázist a Budapesti Értéktőzsdén sem (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: eksztázisos.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

eksztázis főnév 4A
1. (Tud, átv is)
az a szokatlan izgatottság, elragadtatás, (a tudat elhomályosulásával, érzéki csalódásokkal, módosult fiziológiai működéssel járó) felfokozott tudatállapot, ill. átszellemültség, révület, amely olykor mágikus-kultikus praktikák, vmilyen kollektív élmény, es. tudatmódosító szerek hatására alakul ki
szent ecstasissal járúlunk valamelly Istenség oltára elébe
(1806 Kazinczy Ferenc)
a szellemi ecstasis legmagasb állapotait
(1845 Orvosi Tár)
Ázsia samanjai zajos dobszóval idézik a szellemeket […] akképp hozván magokat rajongó extasisba
(1870 Csengery Antal)
Minden, amit Révész [Béla] ír, eksztázis, az életnek fokozott fogyasztása, bús gondú és szép, tehát művészet
(1917 Ady Endre)
a szerelmi extázis, az élet csúcsa
(1934 Szentkuthy Miklós)
Montanus phrygiai férfiú röviddel megtérése után eksztázisba esett s azt állította, hogy a Szentlélek ráereszkedett s látomásban látta, hogy az égi Jeruzsálem Pepuzában háza fölé ereszkedik
(1938 Korunk Szava)
Hitler tömegeket eksztázisba sodró beszédei csak élőszóban hatottak
(1984 Bodor Pál)
1a.
művészi alkotásra ösztönző, felfokozott, ihletett szellemi és lelki állapot
Itt ő új világot alkotván magának, ne tudgya ſzokásit mostani korának, […] saját álmaibúl faragjon titkokot, extazissaibúl fő valóságokot
(1804 Verseghy Ferenc)
[Berzsenyi] leszállva asszociációi közé és felemelkedve az alkotói eksztázis arany magaslatára, megtalálta az egyedül üdvözítő szavakat
(1934 Szerb Antal)
Az eksztázis tovább folytatódik fogalmazás közben is, de már nem ringató, hanem hajszoló és gyötrelmes állapot
(1938 Weöres Sándor)
A tárgytól elragadott, az eksztázis szárnyalásával űzött és éppen ezért művészi jellegű tudomány elve termékeny szempontot ad annak az anyagnak a vizsgálatához, amely egyre gazdagodó kritikai munkássága során eléje [ti. Szerb Antal elé] kerül
(1973 Poszler György)
2.
felfokozott lelkesedés, lelkesültség, öröm, ill. kétségbeesés, izgalom, kül. vmely megnyilvánulás v. teljesítmény hatására
Ön angyal! mond Feri extasissal
(1845 Jósika Miklós)
extázisba merülten hallgatta Lavotta játékát
(1899 Vay Sarolta)
minél nagyobb a kiadó extázisa, annál kisebb a honorárium
(1934 Móra Ferenc)
Az üldözési jeleneteknél eksztázisba esik, megragadja a kezedet, és reszkető hangon könyörög
(1971 Duba Gyula)
a hír nem váltott ki extázist a Budapesti Értéktőzsdén sem
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: eksztázisos
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások