eksztázis fn 4A
1. (Tud, átv is) ’az a szokatlan izgatottság, elragadtatás, (a tudat elhomályosulásával, érzéki csalódásokkal, módosult fiziológiai működéssel járó) felfokozott tudatállapot, ill. átszellemültség, révület, amely olykor mágikus-kultikus praktikák, vmilyen kollektív élmény, es. tudatmódosító szerek hatására alakul ki’ ❖ szent ecstasissal járúlunk valamelly Istenség oltára elébe (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 443) | a szellemi ecstasis legmagasb állapotait (1845 Orvosi Tár 8655001, 144) | Ázsia samanjai zajos dobszóval idézik a szellemeket […] akképp hozván magokat rajongó extasisba (1870 Csengery Antal C1268, 107) | Minden, amit Révész [Béla] ír, eksztázis, az életnek fokozott fogyasztása, bús gondú és szép, tehát művészet (1917 Ady Endre CD10) | a szerelmi extázis, az élet csúcsa (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 59) | Montanus phrygiai férfiú röviddel megtérése után eksztázisba esett s azt állította, hogy a Szentlélek ráereszkedett s látomásban látta, hogy az égi Jeruzsálem Pepuzában háza fölé ereszkedik (1938 Korunk Szava 2131001, 425) | Hitler tömegeket eksztázisba sodró beszédei csak élőszóban hatottak (1984 Bodor Pál 1019052, 45).
1a. ’művészi alkotásra ösztönző, felfokozott, ihletett szellemi és lelki állapot’ ❖ Itt ő új világot alkotván magának, ne tudgya ſzokásit mostani korának, […] saját álmaibúl faragjon titkokot, extazissaibúl fő valóságokot (1804 Verseghy Ferenc C4438, 179) | [Berzsenyi] leszállva asszociációi közé és felemelkedve az alkotói eksztázis arany magaslatára, megtalálta az egyedül üdvözítő szavakat (1934 Szerb Antal 9668029, 272) | Az eksztázis tovább folytatódik fogalmazás közben is, de már nem ringató, hanem hajszoló és gyötrelmes állapot (1938 Weöres Sándor 9788144, 19) | A tárgytól elragadott, az eksztázis szárnyalásával űzött és éppen ezért művészi jellegű tudomány elve termékeny szempontot ad annak az anyagnak a vizsgálatához, amely egyre gazdagodó kritikai munkássága során eléje [ti. Szerb Antal elé] kerül (1973 Poszler György 1124003, 248).
2. ’felfokozott lelkesedés, lelkesültség, öröm, ill. kétségbeesés, izgalom, kül. vmely megnyilvánulás v. teljesítmény hatására’ ❖ Ön angyal! mond Feri extasissal (1845 Jósika Miklós C2390, 23) | extázisba merülten hallgatta Lavotta játékát (1899 Vay Sarolta C4393, 109) | minél nagyobb a kiadó extázisa, annál kisebb a honorárium (1934 Móra Ferenc C3204, 27) | Az üldözési jeleneteknél eksztázisba esik, megragadja a kezedet, és reszkető hangon könyörög (1971 Duba Gyula 9115001, 44) | a hír nem váltott ki extázist a Budapesti Értéktőzsdén sem (2000 Magyar Hírlap CD09).
Sz: eksztázisos.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.