elállít ts ige 4a4

1. ’vmitől v. vkitől távolabbra tesz, állít vkit, vmit’ ❖ az ollyant a’ Püspöknek hatalmával kell az Oltártól el-állíttani a penitentzia-tartásra (1780 Molnár János ford.–Aurelius Augustinus C3201, 10) | a’ tehén mihelyt el-állítyák a’ bornyút alóla, el-veszti a’ tejét (1783 Molnár János C0290, 114) | a’ gyermeket magától egy kevéſſé el-állította, hogy ábrázattyát [...] ſzabad tekéntettel ſzemlélhetné (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 356) | A gép kétféle késsel van fölszerelve, vannak elülvágó kések, melyek a gyufaszál hosszuságának (50 milliméter) távolságában vannak egymástól elállítva (1894 PallasLex. CD02) | Olyan ez, mint amikor a lakásodat újra fested, itt egy falat leveszel, ott egyet elállítasz (1989 Bérczes László 2046013, 37).

1a. elállít vmitől (rég) ’〈vmely helyzetből, tisztségből〉 elmozdít vkit’ ❖ el-nem állitá öket az hivataltól (1777 Molnár János C3195, 41) | a Törvény [...] a’ Tutorságtúl el állította (1786 II. József házasságbéli rendelete ford. C2444, [5]) | jegyben-is vólt Vilhelmel Austria’ Fejedelmével, de attól az Urak el-állíták (1797 Molnár János C0298, 105).

1b. (rég) ’〈szándékától, beállítottságától〉 elfordít, eltérít vkit’ ❖ el-állit gonosz szándékunktól (1773 Faludi Ferenc C1665, 148) | az egy Istent illet tisztelettl az embereket el-állítták (1794 Molnár János C3196, 170) | [szükséges, hogy] halálos szándékától elállíttsad (1824 Náray Antal C3302, 213) | nem állithatom el önt különös szándékáról (1855 Balázs Sándor¹ C0740, 41).

2. ’〈vmely (élettani) folyamatot, állapotot, ill. vminek a folyását, áradását〉 megszüntet(i), megakaszt(ja) vki v. vmi’ ❖ Külseje olyan, hogy már az elállítja a lélegzetet (1783 Molnár János C0290, 114) | [az ecet] a’ fog fájást gyakran el-állítja (1802 Néma mester C3317, 40) | bekötöm sebemet nadálylevéllel, az elállítja a vért (1846 Jókai Mór CD18) | Ha a beteget tulságos hasmenés lepné meg, azt a 76. sz. alatti porok által mérsékelni vagy elállítni szükséges (1861 Lengyel Dániel 8270003, 176) | a[z óra]ketyegést nem lehetett többé elállítani (1937 Németh László² 9485039, 206) | hogyan lehet a csuklást elállítani (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’〈haladó, mozgó embert, állatot〉 megállásra késztet, megállít’ ❖ futtában elállítá a’ gyorsan iramlót (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 63).

2b. (átv is) ’〈gépet, szerkezetet〉 nem hagy tovább működni, leállít’ ❖ Állítsd el a kereket! A megszólított szót fogadott; egy vasrudat dugva a gerendelyen keresztül, perc alatt megállítá a gépezetet (1860 Jókai Mór CD18) | Sima ma annyira belejött, hogy még Horváth Gyula se bírta elállítani. Pedig odament hozzá: „Elég volt” mondá. Nem lehet felelte Sima és tovább beszélt (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | Wittmann Viktor hirtelen elállította a gépet és az elkezdett zuhanni, siklórepüléssel le a házak felé (1931 Nyugat CD10) | Állítsa el ezt a büdös masinát, nem akarok ordítani (1966 Fekete István 9142005, 66).

3. (rég) ’〈(fegyveres) személyt, csoportot〉 feladattal megbízva vhol elhelyez, felállít’ ❖ úgy állítsátok-el a’ Gyalogságot, hogy a’ meg-húzásban [ti. visszavonulás közben] a nehéz útakon által menendöket [...] meg-óltalmazzák (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 79) | az Ellenség nints-é valahol lesben elállítva (1807 Szekér Joákim C3919, 81) | [vadászat alkalmával] mihelyt valaki elállíttatott, állása’ helyét azonnal elrendelvén, magát szomszédjának mindenek előtt mutassa meg (1829 Pák Dienes 8346013, 81) | a tiszaparton fegyveresen elállítva őrködtünk, a többiekkel együtt, nehogy áttörés történjék (1848 Kossuth Hírlapja CD61).

4. ’a szokásos v. megfelelő helyzetből, irányból más helyzetbe, irányba állít, fordít vmit’ ❖ többször „elállították a váltót” (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a] gyorsan pörgő kefesor – és azt követően olykor túl erős szárító levegősugár – a külső visszapillantó tükröket elállíthatja (1995 Magyar Hírlap CD09) | a nyomásérzékelőket valaki elállította (1999 Magyar Hírlap CD09).

5. (nyj) ’〈gyermeket, ifjút〉(vmely minőségben) otthonán kívül munkába állít v. munkára képeztet’ ❖ Régen az 5-6 éves kislányt már elállították libapásztornak, a fiúgyereket kis kanásznak (1943 Kiss Lajos¹ C5807, 230) | Barnót Sanyi nem lángész, de ha rendes otthonából iskoláztatják és elállítják tanoncnak, ma valamelyik gyárban vagy gazdaságban éppúgy eldolgoznék, mint bármelyik munkás (1957 Benedek István 9041005, 70) | A földnélküli elment bérestanyásnak. Az ilyen ember azért is elállított néhányat a gyerekei közül, hogy kevesebb legyen otthon a „kenyérpusztító” (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

6. (rég) ’teljesen eltakar, ill. eltorlaszol (vmivel) vmit’ ❖ mire a’ kaput amaz [ti. a török csapat] el-állítja, Ö [ti. Hunyadi] minden erejét ellene lázítja (1787 Pálóczi Horváth Ádám C2116, 205) | mi az egész pincetorkot, valamint a pitvart is elállítjuk üres hordókkal és mindennel, mi kezünkbe kerül (1857 Széchenyi István CD1501) | [a tükrök] el [voltak] állítva virágokkal, lefátyolozva csipkékkel (1865 Jókai Mór C2264, 10).

Vö. CzF. elállít · elállit; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elállíttatik; ÚMTsz.

elállít tárgyas ige 4a4
1.
vmitől v. vkitől távolabbra tesz, állít vkit, vmit
az ollyant a’ Püspöknek hatalmával kell az Oltártól el-állíttani a penitentzia-tartásra
(1780 Molnár János ford.Aurelius Augustinus)
a’ tehén mihelyt el-állítyák a’ bornyút alóla, el-veszti a’ tejét
(1783 Molnár János)
a’ gyermeket magától egy kevéſſé el-állította, hogy ábrázattyát [...] ſzabad tekéntettel ſzemlélhetné
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
A gép kétféle késsel van fölszerelve, vannak elülvágó kések, melyek a gyufaszál hosszuságának (50 milliméter) távolságában vannak egymástól elállítva
(1894 PallasLex.)
Olyan ez, mint amikor a lakásodat újra fested, itt egy falat leveszel, ott egyet elállítasz
(1989 Bérczes László)
1a. elállít vmitől (rég)
〈vmely helyzetből, tisztségből〉 elmozdít vkit
el-nem állitá öket az hivataltól
(1777 Molnár János)
a Törvény [...] a’ Tutorságtúl el állította
(1786 II. József házasságbéli rendelete ford.)
jegyben-is vólt Vilhelmel Austria’ Fejedelmével, de attól az Urak el-állíták
(1797 Molnár János)
1b. (rég)
〈szándékától, beállítottságától〉 elfordít, eltérít vkit
el-állit gonosz szándékunktól
(1773 Faludi Ferenc)
az egy Istent illet tisztelettl az embereket el-állítták
(1794 Molnár János)
[szükséges, hogy] halálos szándékától elállíttsad
(1824 Náray Antal)
nem állithatom el önt különös szándékáról
(1855 Balázs Sándor¹)
2.
〈vmely (élettani) folyamatot, állapotot, ill. vminek a folyását, áradását〉 megszüntet(i), megakaszt(ja) vki v. vmi
Külseje olyan, hogy már az elállítja a lélegzetet
(1783 Molnár János)
[az ecet] a’ fog fájást gyakran el-állítja
(1802 Néma mester)
bekötöm sebemet nadálylevéllel, az elállítja a vért
(1846 Jókai Mór)
Ha a beteget tulságos hasmenés lepné meg, azt a 76. sz.szám alatti porok által mérsékelni vagy elállítni szükséges
(1861 Lengyel Dániel)
a[z óra]ketyegést nem lehetett többé elállítani
(1937 Németh László²)
hogyan lehet a csuklást elállítani
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
〈haladó, mozgó embert, állatot〉 megállásra késztet, megállít
futtában elállítá a’ gyorsan iramlót
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
2b. (átv is)
〈gépet, szerkezetet〉 nem hagy tovább működni, leállít
Állítsd el a kereket! A megszólított szót fogadott; egy vasrudat dugva a gerendelyen keresztül, perc alatt megállítá a gépezetet
(1860 Jókai Mór)
Sima ma annyira belejött, hogy még Horváth Gyula se bírta elállítani. Pedig odament hozzá: „Elég volt” mondá. Nem lehet felelte Sima és tovább beszélt
(1892 Mikszáth Kálmán)
Wittmann Viktor hirtelen elállította a gépet és az elkezdett zuhanni, siklórepüléssel le a házak felé
(1931 Nyugat)
Állítsa el ezt a büdös masinát, nem akarok ordítani
(1966 Fekete István)
3. (rég)
(fegyveres) személyt, csoportot〉 feladattal megbízva vhol elhelyez, felállít
úgy állítsátok-el a’ Gyalogságot, hogy a’ meg-húzásban [ti. visszavonulás közben] a nehéz útakon által menendöket [...] meg-óltalmazzák
(1775 Geidler József ford.Frigyes, II.)
az Ellenség nints-é valahol lesben elállítva
(1807 Szekér Joákim)
[vadászat alkalmával] mihelyt valaki elállíttatott, állása’ helyét azonnal elrendelvén, magát szomszédjának mindenek előtt mutassa meg
(1829 Pák Dienes)
a tiszaparton fegyveresen elállítva őrködtünk, a többiekkel együtt, nehogy áttörés történjék
(1848 Kossuth Hírlapja)
4.
a szokásos v. megfelelő helyzetből, irányból más helyzetbe, irányba állít, fordít vmit
többször „elállították a váltót”
(1995 Magyar Hírlap)
[a] gyorsan pörgő kefesor – és azt követően olykor túl erős szárító levegősugár – a külső visszapillantó tükröket elállíthatja
(1995 Magyar Hírlap)
a nyomásérzékelőket valaki elállította
(1999 Magyar Hírlap)
5. (nyj)
〈gyermeket, ifjút〉 (vmely minőségben) otthonán kívül munkába állít v. munkára képeztet
Régen az 5-6 éves kislányt már elállították libapásztornak, a fiúgyereket kis kanásznak
(1943 Kiss Lajos¹)
Barnót Sanyi nem lángész, de ha rendes otthonából iskoláztatják és elállítják tanoncnak, ma valamelyik gyárban vagy gazdaságban éppúgy eldolgoznék, mint bármelyik munkás
(1957 Benedek István)
A földnélküli elment bérestanyásnak. Az ilyen ember azért is elállított néhányat a gyerekei közül, hogy kevesebb legyen otthon a „kenyérpusztító”
(2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor)
6. (rég)
teljesen eltakar, ill. eltorlaszol (vmivel) vmit
mire a’ kaput amaz [ti. a török csapat] el-állítja, Ö [ti. Hunyadi] minden erejét ellene lázítja
(1787 Pálóczi Horváth Ádám)
mi az egész pincetorkot, valamint a pitvart is elállítjuk üres hordókkal és mindennel, mi kezünkbe kerül
(1857 Széchenyi István)
[a tükrök] el [voltak] állítva virágokkal, lefátyolozva csipkékkel
(1865 Jókai Mór)
Vö. CzF. elállít · elállit; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elállíttatik; ÚMTsz.

Beállítások