elárad ige 1a3

1. tn (rég) ’〈folyóvíz〉 tömegében megnövekedve medréből kilép, kiönt’ ❖ folyóink egyike eláradva, kastélyát úgy körülvevé, hogy ahhoz közelíteni nem lehet (1846 Eötvös József 8126039, 374).

1a. tn (rég, átv is) ’〈folyadék, kül. könny, vér〉 kicsordul(va szétterül vhol)’ ❖ a’ vér [a nagyot esett ember] fejében, haſában, melyében, el áradott (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 459) | meg-vallyuk háláadással, rajtunk ugyan eláradott sok Lelki, ’s testi jó téteményidet (1787 Kármán József¹ C2493, 89) | arczomon köny árad el (1843 Kunoss Endre 8260029, 157) | a szennyes lé lapulva árad el (1929 József Attila 9282035, 67).

1b. tn (-val/-vel v. -tól/-től ragos határozóval) (rég) ’〈folyadékkal, kül. vízzel〉 megtelik, tele lesz vmi’ ❖ Champagna Sajtó az üveget kezébe tartván, a nedvességtől eláradt sajtónak láttára a bornak pesgéséből ma Vénust szűlt (1796 k. Csokonai Vitéz Mihály ford. C1328, 495) | Phocis, melly mindenféle gyümölcsnek annya gyanánt ragyogott, még föld volt; ’s melly az özönnek puſztító veſzedelme alatt, a’ tengeregéſznek réſze gyanánt, mindenre ható folyadékkal eláradt (1822 e. Verseghy Ferenc ford.–Ovidius 7373044, 44) | vizzel látok eláradni völgyeket, sikot, lapályokat (1841 Vajda Péter 8504012, 30) | [Demeter úr] felemelve a gyermek állát, annak könnyektől eláradt szemeibe tekinte (1860 Jókai Mór C2345, 95).

1c. ts (rég, ritk) ’〈folyadék〉 tömegében növekedve eláraszt vmit’ ❖ ösmerni és tudni kell elébb, ezen a Tiszába ömlő és a Tiszavidékeket eláradó vizeknek szélességét és közép mélységét vagy magasságát (1847 Hetilap CD61).

2. tn (vál) ’〈fény, hang, szag stb.〉 áramolva szétterjed vhol’ ❖ Fény árad el a földön, megpezsdűl a világ, A nap’ verő sugára mármár délpontra hág (1846 Garay János 8154024, 370) | [a szegfű] illata elárad a balzsamos légben (1887 Jeszenszky Danó C2225, 104) | büszkén rázom úrfelmutatáskor a csengőt, melynek üde-ezüst zenéje elárad a templomban (1934 Márai Sándor 9421006, 176) | Érzem a nyitott ablakon át betóduló friss levegőt, ahogy elárad földre tett szalmazsákom körül (1962 Réz Ádám ford.–Fučík 9567004, 27).

2a. (rég) ’〈dicsőség, áldás stb.〉 irányul, száll vkire v. vmire’ ❖ minden boldogság és öröm, mellyben Téged [ti. Kazinczy Ferencet] részeltet [Török Sophie], Barátidra is el fog áradni (1805 Kis János¹ C2556, 267) | Magyar Hazánknak ’S Rómának innen árad a’ Világra El fénnye, híre, és hatalma (1814 Kisfaludy Sándor 8243048, 59) | hálát mondunk […] mindazon áldásokért, melyek […] reánk és másokra eláradnak (1897 Nogáll János C4624, 306).

2b. (rég) ’〈betegség vmely más szervre, ill. másik egyedre v. területre〉 átterjed’ ❖ ezen utólſó neme a’ torok fájásnak nem olly könnyen árad el a’ tüdöre, mint [a tüzes orbánc] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 110) | A’ Méhek közt ez-is [ti. a himlő] el-ſzokott áradni (1774 Vesmás Márton C4461, 70) | a’ bujadög a’ spanyol országból kiüzött zsidók (Maránok) által vitetett Olasz országba ’s innen áradott-el a’ többi Europára (1830 Horváth József ford.–Wendt 8187001, 15).

3. tn (kissé rég) ’〈emberek v. állatok sokasága〉 betódul vhova, ill. elözönlik, szétárad vhol’ ❖ látni vala sokkal számosabb seregeket […] Afrikára eláradni (1791 Verseghy Ferenc ford.–Millot C4446, 91) | A’ lázadók csakhamar e’ megyén is eláradának (1837 Athenaeum C0015, 459) | [a vízi és a mezei pockok] sok ezernyi számban, valóságos áradatként, olykor nagy hirtelen s mérföldekre eláradva lepik el Magyarországnak mezeit és erdeit (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A tömeg megmozdult és eláradt az utcán (1931 Lanátor Pogány Ferenc CD10).

3a. tn elárad vmivel (rég) ’〈vminek a sokaságával〉 megtelik, tele lesz vmi’ ❖ [a kereszténység felvételének idején a] közönséges nyelv a’ külömbféleképen megromlott, és így barbarizmusokkal váltig eláradtt Deák volt (1818 Verseghy Ferenc 8518040, 59) | pitymallatkor hagytuk el a skorpiókkal eláradt helyet (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A vad homokpuszták […] egyszerre eláradnak száguldó hadseregekkel (1856 Jókai Mór C2259, 17) | nyelvünk eláradt ilynemű összetételekkel (1860–1861 Arany János C0654, 381).

3b. ts (rég, ritk) ’〈vminek a sokasága〉 elözönöl vmit’ ❖ a’ Békák, Férgek eláradgyák Országát, és Palotáit (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton C1106, 214).

4. tn (rég) ’egyre jobban tért hódít, eluralkodik vmi vhol’ ❖ [a gonoszság] mindenütt el-áradott vala (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297003, 163) | Van köztük [ti. a tisztek között] tolvaj, erdőpusztító, jobbágynyuzó, s vannak titkos szombatosok is. Eláradott a bűn, főleg a szombatosság (1859 Kemény Zsigmond 8235017, 120) | A kormányzóknak [1584-ben] nem csekély fáradságukba kerűlt meggyőzni a rendeket arról, hogy a törvénykezés fennakadásából mily nagy zavar és rendetlenség áradna el az országban (1891 Szádeczky-Kardoss Lajos CD55).

5. tn ’〈érzés, hangulat〉 egyre erősebbé válik vkiben, ill. tükröződik vmin, kifejeződik vmiben’ ❖ Több gyöngédség bizonyosan nem árad el Mathisson szép dalain[, mint Virág Benedek ódáin] (1808 Kazinczy Ferenc C2532, 160) | [a sétáló közönség] hangja emeltebb, arcza örömtől eláradott volt (1885 Paskay Gyula C3432, 9) | Az asszonyok bólogattak, hogy: bizony, bizony s széles, nagy képükön bizonyos megkülönböztetett tisztelet áradt el, a hogy a gyerekre néztek (1901 Thury Zoltán 8479009, 134) | Az a boldog érzés áradt el bennem, hogy nem kell Ausztriába, az Európa-parkba menni (1999 Magyar Hírlap CD09).

5a. elárad vmivel (rég) ’〈vki(nek a szíve, lelke) vmely érzelemmel〉 megtelik, tele lesz’ ❖ érzékenyes örömmel el-árad szívünk (1778 Révai Miklós C3621, 5) | üdv lesz illyen érzetekkel Áradni el (1847 Beöthy Zsigmond C1011, 111) | Égész keblem eláradt forró érzelemmel (1856 Abonyi Lajos C0504, 56) | ha azok, kik iránt annyira el vagy áradva bizalommal, hátat nem forditottak volna, […] a nemzetnek, most nem volna a magyar a német szolgája (1860 Kossuth Lajos CD32).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eláradott

elárad ige 1a3
1. tárgyatlan (rég)
〈folyóvíz〉 tömegében megnövekedve medréből kilép, kiönt
folyóink egyike eláradva, kastélyát úgy körülvevé, hogy ahhoz közelíteni nem lehet
(1846 Eötvös József)
1a. tárgyatlan (rég, átv is)
〈folyadék, kül. könny, vér〉 kicsordul(va szétterül vhol)
a’ vér [a nagyot esett ember] fejében, haſában, melyében, el áradott
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
meg-vallyuk háláadással, rajtunk ugyan eláradott sok Lelki, ’s testi jó téteményidet
(1787 Kármán József¹)
arczomon köny árad el
(1843 Kunoss Endre)
a szennyes lé lapulva árad el
(1929 József Attila)
1b. tárgyatlan (-val/-vel v. -tól/-től ragos határozóval) (rég)
〈folyadékkal, kül. vízzel〉 megtelik, tele lesz vmi
Champagna Sajtó az üveget kezébe tartván, a nedvességtől eláradt sajtónak láttára a bornak pesgéséből ma Vénust szűlt
(1796 k. Csokonai Vitéz Mihály ford.)
Phocis, melly mindenféle gyümölcsnek annya gyanánt ragyogott, még föld volt; ’s melly az özönnek puſztító veſzedelme alatt, a’ tengeregéſznek réſze gyanánt, mindenre ható folyadékkal eláradt
(1822 e. Verseghy Ferenc ford.Ovidius)
vizzel látok eláradni völgyeket, sikot, lapályokat
(1841 Vajda Péter)
[Demeter úr] felemelve a gyermek állát, annak könnyektől eláradt szemeibe tekinte
(1860 Jókai Mór)
1c. tárgyas (rég, ritk)
〈folyadék〉 tömegében növekedve eláraszt vmit
ösmerni és tudni kell elébb, ezen a Tiszába ömlő és a Tiszavidékeket eláradó vizeknek szélességét és közép mélységét vagy magasságát
(1847 Hetilap)
2. tárgyatlan (vál)
〈fény, hang, szag stb.〉 áramolva szétterjed vhol
Fény árad el a földön, megpezsdűl a világ, A nap’ verő sugára mármár délpontra hág
(1846 Garay János)
[a szegfű] illata elárad a balzsamos légben
(1887 Jeszenszky Danó)
büszkén rázom úrfelmutatáskor a csengőt, melynek üde-ezüst zenéje elárad a templomban
(1934 Márai Sándor)
Érzem a nyitott ablakon át betóduló friss levegőt, ahogy elárad földre tett szalmazsákom körül
(1962 Réz Ádám ford.Fučík)
2a. (rég)
〈dicsőség, áldás stb.〉 irányul, száll vkire v. vmire
minden boldogság és öröm, mellyben Téged [ti. Kazinczy Ferencet] részeltet [Török Sophie], Barátidra is el fog áradni
(1805 Kis János¹)
Magyar Hazánknak ’S Rómának innen árad a’ Világra El fénnye, híre, és hatalma
(1814 Kisfaludy Sándor)
hálát mondunk […] mindazon áldásokért, melyek […] reánk és másokra eláradnak
(1897 Nogáll János)
2b. (rég)
〈betegség vmely más szervre, ill. másik egyedre v. területre〉 átterjed
ezen utólſó neme a’ torok fájásnak nem olly könnyen árad el a’ tüdöre, mint [a tüzes orbánc]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A’ Méhek közt ez-is [ti. a himlő] el-ſzokott áradni
(1774 Vesmás Márton)
a’ bujadög a’ spanyol országból kiüzött zsidók (Maránok) által vitetett Olasz országba ’s innen áradott-el a’ többi Europára
(1830 Horváth József ford.Wendt)
3. tárgyatlan (kissé rég)
〈emberek v. állatok sokasága〉 betódul vhova, ill. elözönlik, szétárad vhol
látni vala sokkal számosabb seregeket […] Afrikára eláradni
(1791 Verseghy Ferenc ford.Millot)
A’ lázadók csakhamar e’ megyén is eláradának
(1837 Athenaeum)
[a vízi és a mezei pockok] sok ezernyi számban, valóságos áradatként, olykor nagy hirtelen s mérföldekre eláradva lepik el Magyarországnak mezeit és erdeit
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A tömeg megmozdult és eláradt az utcán
(1931 Lanátor Pogány Ferenc)
3a. tárgyatlan elárad vmivel (rég)
〈vminek a sokaságával〉 megtelik, tele lesz vmi
[a kereszténység felvételének idején a] közönséges nyelv a’ külömbféleképen megromlott, és így barbarizmusokkal váltig eláradtt Deák volt
(1818 Verseghy Ferenc)
pitymallatkor hagytuk el a skorpiókkal eláradt helyet
(1855 Vasárnapi Újság)
A vad homokpuszták […] egyszerre eláradnak száguldó hadseregekkel
(1856 Jókai Mór)
nyelvünk eláradt ilynemű összetételekkel
(1860–1861 Arany János)
3b. tárgyas (rég, ritk)
〈vminek a sokasága〉 elözönöl vmit
a’ Békák, Férgek eláradgyák Országát, és Palotáit
(1793 Bessenyei Sándor ford.Milton)
4. tárgyatlan (rég)
egyre jobban tért hódít, eluralkodik vmi vhol
[a gonoszság] mindenütt el-áradott vala
(1789 e. Stankovátsi Leopold)
Van köztük [ti. a tisztek között] tolvaj, erdőpusztító, jobbágynyuzó, s vannak titkos szombatosok is. Eláradott a bűn, főleg a szombatosság
(1859 Kemény Zsigmond)
A kormányzóknak [1584-ben] nem csekély fáradságukba kerűlt meggyőzni a rendeket arról, hogy a törvénykezés fennakadásából mily nagy zavar és rendetlenség áradna el az országban
(1891 Szádeczky-Kardoss Lajos)
5. tárgyatlan
〈érzés, hangulat〉 egyre erősebbé válik vkiben, ill. tükröződik vmin, kifejeződik vmiben
Több gyöngédség bizonyosan nem árad el Mathisson szép dalain[, mint Virág Benedek ódáin]
(1808 Kazinczy Ferenc)
[a sétáló közönség] hangja emeltebb, arcza örömtől eláradott volt
(1885 Paskay Gyula)
Az asszonyok bólogattak, hogy: bizony, bizony s széles, nagy képükön bizonyos megkülönböztetett tisztelet áradt el, a hogy a gyerekre néztek
(1901 Thury Zoltán)
Az a boldog érzés áradt el bennem, hogy nem kell Ausztriába, az Európa-parkba menni
(1999 Magyar Hírlap)
5a. elárad vmivel (rég)
〈vki(nek a szíve, lelke) vmely érzelemmel〉 megtelik, tele lesz
érzékenyes örömmel el-árad szívünk
(1778 Révai Miklós)
üdv lesz illyen érzetekkel Áradni el
(1847 Beöthy Zsigmond)
Égész keblem eláradt forró érzelemmel
(1856 Abonyi Lajos)
ha azok, kik iránt annyira el vagy áradva bizalommal, hátat nem forditottak volna, […] a nemzetnek, most nem volna a magyar a német szolgája
(1860 Kossuth Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eláradott

Beállítások