elaszik tn ige 15a8
1. (kissé rég, irod is) ’〈növény(i rész)〉 elszárad, összefonnyad’ ❖ gabonának el-aſzſzott Szárai közt (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021008, 105) | lomb s virág elasznak (1832 Kölcsey Ferenc 8253041, 165) | A zsilip fölötti nagykerék küllőin az egykori zöld moha végképpen elaszott (1899 Jakab Ödön C2193, 8) | szerzett a nagy Uristen egy kicsinyke férget, mely a töknek tövét megrágta volna és tette hogy indája lekonyulna, levele megpörögve kunkorodna s az egész tök elaszva szomorodna (1938 Babits Mihály 9014106, 26).
1a. (rég, ritk) ’〈var, pörk〉 leszárad’ ❖ [a testen megjelenő hólyagok] némely réſze fel fakadván el-ſzáradot, a’ tbbi pedig felpattanás nélkül el-aſzot (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 176).
2. ’〈ember, állat, ill. szerv, testrész〉 rendellenes mértékben sovánnyá, aszottá válik’ ❖ a’ máj […] egészszen el-aszszott ’s el-száradott (1780 Rácz Sámuel ford.–Störck C3571, 28) | az agyvelő megredősűl és szinte elaszottnak találtatik (1847 Malatides Dániel 8291003, 67) | azok, kiknek lelkiismeretét olyan bűn nyomja, melynek büntetése halál, a vizsgálat folyama alatt, mig mindent tagadnak, naponta jobban elasznak, lesoványodnak (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501) | Fáradtan vonja be a ló az ekét, lógatván vénségtől elaszott fejét (1904 Gárdonyi Géza 9173024, 68) | A küszöb alá beásott varangyos békával és más varázsszerekkel [Gusman Péter] saját bevallása szerint el tudta érni, hogy az így megrontott személy elaszott és meghalt (1972 Mollay Károly CD52).
3. (rég) ’〈föld(terület)〉 kiszárad, kiszikkad’ ❖ Égyiptom és Arabia között-is, az el-aszott hellyeken kezdettek sót tálalni [!], félre hajtván a’ fövényet (1789 Mátyus István C3070, 197) | Vízzel vagyunk körűl véve, közepette pedig a’ Sziget el aszott földje repedez (1816 Dessewffy József C2567, 147) | ezer meg ezer kis csatorna éltető nedvet vezet minden növénygyökérhez, mellynek magvát a murcziai földmives szorgalma a különben poros elaszott földbe letevé (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a nagy kiterjedésű lápok, mocsarak, semlyékes területek elasznak (1898 Chernel István CD34).
4. (kissé rég, ritk) ’erejében megfogyatkozik, elsorvad’ ❖ láttam kétségbeeséstől elaszott ifjú férfi erőt urnő’ bilincseiben (1846 Czakó Zsigmond C1224, 52) | [a barbár népek támadásai és] a pogány vallást kereken elvető keresztény hit az elaszott és kimerült nyugoti császárságot romba döntik (375–476) (1894 PallasLex. CD02) | [A család tagjai] semmit sem tesznek, hogy gazdagítsák [életüket]! el hagyják aszni a lelküket! (1926 Babits Mihály C0699, 139).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. aszik; ÉKsz.; SzT. elaszott