áll² fn 2A
1. ’az arcnak a száj alatt levő(, előreugró) kerekded része’ ❖ [Az agg nő] horgadt álla, hegyeſs, dölled elre ki (1777 Baróti Szabó Dávid 7021018, 266) | Szép pirosúltt ajaka, ſzép kerek álla (1793 Édes Gergely 7095002, 28) | A pelyhes áll Szép urfinál Oly édes büszkeség (1851 e. Kerényi Frigyes C2623, 27) | a gödrös áll és az üde nyak […] ingerlő (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 100) | [Kabók] az állát a tenyerébe fogja s pár pillanatig szótalan komolysággal szemléli a lovat (1898 Tömörkény István 8493015, 30) | Nézik, az orra hegyes-e, leesett-e az álla, elsárgult-e talpa [ti. hogy meghalt-e] (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 87) | megdörzsölte borostás állát (1967 Kahána Mózes 9291001, 211) | [Lajos bácsi] az államnál fogva fölemelte az arcomat (1975 Kertész Imre² 1078001, 25) • álla kapcája (rég) a) ’〈emlősállatokban és emberben:〉 a fogakat tartó, a koponyához mozgékonyan ízesülő patkó alakú csont, alsó állkapocs’ ❖ [Sámson] edj szamárnak álla’ kaptzájával sok Filisteusokat meg-ölt (1789 Gvadányi József C1925, 29) b) ’a fogazatot hordozó két csont (vmelyike)’ ❖ [a bálnának] a’ fels álla kapczáján nagy bajuszszai [vannak] (1795 Gáti István C1860, 192) | [az elefánt agyarai] az alsó állokkaptzájából nőnek ki (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 556) | Az asszony […] csak nézte-nézte […], hogy hogyan jár alá-fel, János álla kapcája [evés közben] (1918 Ethey Árpád CD10) c) ’〈egyes gerinctelen állatoknál〉 táplálkozásra szolgáló szájszerv’ ❖ álla-kaptzájok igen kitsiny [ti. a hereméheknek] (1782 Veszelszki Antal 7375005, 5) | Az állokkaptzáin [ti. a méhekén] két tsomótska szr vagyon (1816 Kaló Péter C2485, 27) • pelyhedzik az álla (tagadó szerkezetben v. megszorítással) ’〈fiú, férfi〉 még nagyon fiatal (vmihez), ill. serdülőkorban van’ ❖ Még az álla se pelyhedzik (1873 Athenaeum C0028, 554) | ennek az orvosnak alig pelyhedzik az álla (1874 Váradi Antal ford.–Molière C3176, 152) | tüzet nyitott a kis szakaszvezető kinek még az álla se pelyhedzett (1958 Kassák Lajos 2025092, 670).
1a. (átv is) • állig fegyverben ’teljesen felfegyverezve, ill. harcra, bevetésre készen’ ❖ Huszárok voltak, […] állig fegyverben (1894 Herczeg Ferenc C2070, 28) | köröttünk állig fegyverben volt a világ (1937 Adorján János 2045041, 146) | állig fegyverben őrzöd magad a Sátán kísértésétől (1965 Kassák Lajos 9314104, 15) | Az újonnan érkezett katonák […] állig fegyverben vannak (1999 Magyar Hírlap CD09) • állig felfegyverkezve ’ua.’ ❖ az ülők körűl cselédek, állig […] fölfegyverkezve sürögtek (1839 Jósika Miklós C2359, 81) | [Feleky] hatvanhárom esztendőt töltött a szinpadon éjjel-nappal állig fölfegyverkezve (1902 Budapesti Hírlap márc. 17. C4690, 2) | Európa nemzetei állig felfegyverkezve állják körül a spanyol ringet (1936 Szerb Antal CD10) | A két ámokfutó viharkabátban, álarcban, állig felfegyverkezve rontott be az iskolaépületbe (1999 Magyar Hírlap CD09) • állig felfegyverzett ’teljesen felfegyverzett, ill. harcra, bevetésre kész’ ❖ A [trianoni] békeszerződés […] Magyarországot kiszolgáltatta állig felfegyverzett szomszédainak (1936 Budapesti Hírlap nov. 25. C4724, 5) | A Sándor-palota hemzsegett az állig felfegyverzett német katonáktól (1984 Vigh Károly 1162003, 359) | A világ két állig felfegyverzett táborra oszlott (1992 Herczeg Géza 2022001, 5).
2. (rég) ’Állkapocs.’
2a. ’a fogazatot hordozó két csont (valamelyike)’ ❖ nem félek én tlled [oroszlán], Bár tsattogtasd-öſzve éles fogad’ ’s állad’ (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267003, 72) | [az ember] alsó álla, őrlő fogai és agya arról győzend meg bennünket, hogy az emlős gerinczesek azon alárendelt csoportozatába sorolandó, hol a fejledező méhmagzat szülep [= méhlepény] által nyer táplálékot (1864 Rónay Jácint 8396004, 224).
2b. ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ fels állát-e’ [ti. a krokodil] mozgatja egyedl az Állatok között (1795 Gáti István 7116006, 235) | Szájokat [ti. a halakét] mozgó állak kepezik [!] (1847 Peregriny Elek 8360013, 242) | [A sügér] állai egyenetlenek (1847 Peregriny Elek 8360013, 243).
3. (Áll) ’a madár nyakán a csőr alsó kávája és a torok közötti terület’ ❖ [a marabu] álla zacskós golyvát visel (1893 PallasLex. CD02) | [a jégmadár] háta világoskék, hasa fahéjbarna, álla és torka rozsdasárga (1895 PallasLex. CD02) | [a saskeselyű] álla szakált tevő tollakkal díszített (1897 PallasLex. CD02) | [a törzs] az egész madártest, az álltól a farkig (1899 Chernel István CD34) | [az apácalúd] halántéka, álla, torka fehér (1899 Chernel István CD34) | [Az ún. pompás tangara] feje, nyakatöve és álla ragyogó tengerzöld (1933 Az állatok világa ford. CD46).
4. (nyj) ’vmely eszköznek, szerkezetnek stb. (állra emlékeztető formájú) kiálló, előre ugró része, sarka’ ❖ [vízimalom kikötésekor] két ladik egymástól 25-30 méter távolságra a fenéken húzott kötéllel ereszkedik lefelé, míg a kötél a karó állába beakad (1902 Kovács Antal C0360, 105) | [A sarlón] a nyélnél van a pengének egy kis előre ugró része, ez az álla (1926 Kántor Mihály C5348, 85) | [A boronafalú épületeken] a sarkokon túlért a gerendák álla (1956 Ethnographia C5347, 459).
J: állkapocs.
Vö. CzF. áll¹; ÉrtSz. áll²; SzólKm. áll¹; TESz. áll²; ÉKsz. áll²; SzT.; ÚMTsz. áll²