elbámul ige 1a
1. ts ’huzamosabb ideig bámul vmit, vkit’ ❖ ő sem sürgette a munkát; hanem gyönyörködött legelső diadalán, mit a béresek egy óra óta bámulnak, s ha nem félnének, hogy majd az ispán ur is nyakukra jő, elbámulnák nap lenyugtáig is (1857 Vas Gereben 8514013, 33) | [a lány] el tudta őket [ti. a tudományos kísérleteket végző két férfit] bámulni óra hosszat (1865 Jókai Mór CD18) | elbámultam a mészkősziklák csodásan változékony idomzatait (1873 Orbán Balázs CD22) | Mivel az eladó hölgynek dolga akadt, sétáltam, nézelődtem kicsit. Elbámultam a polcokat (1994 Magyar Hírlap CD09).
1a. tn (rég) ’magáról megfeledkezve hosszasan néz, bámul vmire, vkire’ ❖ mint a’ rigókra elbámúltt Madaráſz, kútba vagy árokba esik (1793 Verseghy Ferenc ford.–Horatius 7373026, 76) | [a gulyás] fél napig is szótlanul elbámul a kisebbik bika balszarvának gombjára (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | [Borcsányi] elhallgatott, elbámult a falra (1893 Mikszáth Kálmán CD04).
1b. elbámul vmin tn (kissé rég v. nyj) ’tekintetével hosszasan elidőzik vmin’ ❖ Vendégek jönnek-mennek, új csoportok képződnek a régiek helyén, ha az ember elbámult balra valami szép arcon, mire megfordul, már jobbról ott talál egy új megbámulni való szőke arcot (1882 Mikszáth Kálmán 8312121, 15) | Kézről-kézre jártak a képek, a társaságot érdekelték és hosszan elbámultak rajtuk (1917 Kosztolányi Dezső 9359120, 66) | Elbámult szegény egy embernyi nagyságú halon, s mire észrevette magát, az óriási óceánjáró nélküle eredt az Újvilág felé (1943 Nagy István⁴ 9471001, 130) | Mindig bentről, a kapuhasadásból nézte [a fiú], hogyan halad el a disznó- vagy a tehéncsorda. Elbámult rajtok (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
1c. tn ’hosszasan néz, bámul vhova, ill. így gondolataiba merül’ ❖ El bámulvá tsudálta az én Uram ezt az Iſtenséget [ti. a hercegasszonyt], és ha a’ trombitáknak harsogáſa mélly gondolattyaiból fel nem ſerkentette volna, egész napon szemlélésében foglalta volna idejét (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 44) | Mit parancsol nekem a felséges szultán? – kérdé Hasszán, gondolattalan képpel bámulva el maga elé (1853 Jókai Mór CD18) | A fiúk mozgolódtak a padokban, elbámultak, nem nagyon figyeltek arra, aki éppen felelt (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 157) | Azt hiszem el is bámulhattam, mert ahogy hirtelen oldalra tekintettem, láttam, hogy egy öreg pár áll közvetlen mellettem (1944 Remenyik Zsigmond 9561001, 23) | Rendbe kell hoznia új lakását. Másfél személyes ágyat szerezni, könyvespolcot építtetni, takarítani – s közben messzire elbámulni a Gellért-hegy és a Vár-hegy felé (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. tn ’elámul, elcsodálkozik vmin’ ❖ Ugy el bámult a’ Hertzeg Aſzſzony a’ Királynak kérdéſén, hogy ſemmit ſem tudott felelni ſzavaira (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 139) | Látta rohantában, ’s döntő erejében az ifjút A’ deli lány, ’s megörűlt, ’s elbámúlt szörnyü hatalmán (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 208) | Az emberek elbámultak e kinevezés felett (1912 Halász Imre CD10) | Elbámulok azon, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalnál jól képzett emberek ilyen irományt alkottak (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. elbámul vmire, vkire (rég) ’ámulva rácsodálkozik vmire, vkire’ ❖ Midn a’ ſzobába értenek; Hanzár, ma látván, leg-elsben Etelét, egéſzlen el-bámúlt ékes termetére, és még a’ ſzemibl-is ki-tettſz nagy eredetére (1786 Dugonics András 7087013, 223) | szent Nevedre bérczeinknek El bámúlnak Faunusszai, ’S forrásaink’ nimfáji (1809 Kölcsey Ferenc C2559, 464) | – Mit gondolsz, rávethetem a fejem egy mazurkára? Setinow elbámult Leoninra. – Mi dolog ez? Honnan ily egyszerre ez az „úrhatnám” kedved? (1861 Arany János C6504, 96).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bámul; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.