elbízott mn 12A (kissé rég)
1. ’képességei, lehetőségei miatt stb. túlzottan magabiztos, ill. önhitt 〈személy v. csoport〉’ ❖ Könyveinek le-csordúlttában [Árpád] a’ Magyarok’ Istenét láccattatott kérni: hogy annak az el-bízott Bolgár vezérnek nyakasságát meg-törje; a’ hív Magyarokat pedig segícscse (1808 Dugonics András 8116012, 99) | azért sem adnánk helyet lapunkban [a nagy költőket dicsőítő írásoknak], nehogy az ugy is elbizottat még elbizottabbá tevén, egyes hibáiban megerősitsük (1845 Petőfi napjai C1573, 91) | Úgy hallik, a bitorló Dunsinanban Ül elbizottan s várja ostromunkat (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | A tótocskákkal soha sincs baj, az úrtisztelő, engedelmes nép. De a magyar, ha rongyokban jár is, nyakas és elbízott (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 210).
1a. ’ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈magatartás, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ szíves barátok’ kívánságának engedni, édes kötelesség; minden ember’ helybe-hagyására számot tartani, el bizott vakmerség (1796 Péteri Takáts József C3496, IX) | az ellenfél, mint tetten ért bűnös, elnémult, de nem sokára a’ főnökük’ elbizott felszólalásaiban uj bátorságot lelt (1844 Pesti Hírlap CD61) | [Mazrur] elegáns alak, úri magatartás, elbízott, hetyke modor, mely annyira hat az egyszerű emberekre (1872–1874 Jókai Mór CD18) | orcátlan, elbízott mosoly (1926 Kardos László CD10).
2. elbízott vmiben (rég, ritk) ’túlzottan biztos vmiben’ ❖ az ellene álló, magába elbízott, és ers Ellenségét […] el fogja rontani (1807 Szekér Joákim C3919, 65) | Öt nap alatt, egy izmos, egéségében ’s testi erejében elbizott ’s kevélykedő, erős Férjfiat […], szemeim előtt ki dőlni látni, minden személyes tekintetemtől is elválva, rémítő dolog (1821 Prónay Sándor C2570, 439) | az úr gőgös, szerencséje’ kimeríthetetlenségében oktalanul elbizott, az őt irgalmatlanúl zsebelő cseléd iránt mind jó, mind rosz állapotjában ostobául és gyáván kiméletes (1838 Vörösmarty Mihály 8524428, 131) | [a magyar] fajszeretet szivós és éber, a maga erejében bízó, sőt kiválóságában elbízott, de nem kalandos és képzelgő (1896 Beöthy Zsolt CD44).
Sz: elbízottság.
Vö. CzF.