elbokrosodik tn ige 12a5

1. ’〈növény(i rész)〉 sok szárat, ágat, levelet stb. növeszt, ill. 〈növény〉 így v. sűrűn egymás mellé nőve bokrot formál’ ❖ nagyobban-el bokrosodik a’ sürü vetés, mint sem a’ ritka (1792 Szabó József¹ C3780, 42) | te nyájas gyöngyvirág, [a cser] árnyékában dusabban elbokrosodol (1837 Kovács Pál² C2771, 243) | [Kecskemét környékén] a kis „karaszolót” használják paprika, zeller, paradicsom, tök, uborka, saláta közeinek kapálására, addig, míg a növény el nem bokrosodott (1963 Boross Marietta C7098, 221) | [A tiszafa] koronája dúsan elágazik, elbokrosodik, a talajszinthez közel vastag ágakra bomlik (2000 Természet Világa CD50).

2. ’〈(föld)terület〉 bokrokkal benőtté, csalitossá válik’ ❖ Kell azt-is jól tudni, miképpen kellessen a’ dombot, halmot, hegyet […] vagy el-bokrosodott helyet használni (1798 Fekete Gergely ford.–Whatmann C1747, 219) | ha már elbokrosodott [a parlagon hagyott föld], akkor úgy is hagyták erdőnek (1966 Ethnographia C7100, 40) | az évtizedek óta elhagyott és már teljesen elbokrosodott vasúti pályát is igénybe vettük [a túra során] (1995 Természet Világa CD50).

3. (ritk) ’〈vmely csoport v. dolog〉(lét)számát tekintve jelentősen megnövekedik, ill. egyre inkább (el)terjed’ ❖ [a magyarok] úgy el bokrosodtak, hogy a’ negyedik században a’ Dunától fogva a’ fekete és Káspiumi tengereket körűl övezvén a Gangesig kinyúlnának (1823 Tudományos Gyűjtemény C5554, 26) | [a tan szó] törvénytelen elvonás (tan-ít-, tan-ul-ból), de annyira el van bokrosodva, hogy kiirtása lehetetlenség (1916 Lehr Albert C5858, 269) | A mind jobban elbokrosodó család felett, ha néha beborult is az ég, máskor annál többször kisütött a nap (1935 Papp Ferenc¹ C3426, 15) | [a finnugor-elmélet] sehogysem tud nálunk erőre kapni, elbokrosodni (1941 Zsirai Miklós C5882, 289).

4. (rég, ritk) ’〈ló〉 ijedtében megvadul, megbokrosodik’ ❖ [a paripa] útjában ’s az útja mellett mindentől elbokrosodik a’ mit nem látot [!] (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 218) | Lődöztek is sokat, a mitül a lovak vesd el magad, elbokrosottak és vágtatni kesztek (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 188).

Sz: elbokrosodás.

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

elbokrosodik ❖ tárgyatlan ige ◦ 12a5 ◦
permalink
1.
〈növény(i rész)〉 sok szárat, ágat, levelet stb. növeszt, ill. 〈növény〉 így v. sűrűn egymás mellé nőve bokrot formál
nagyobban-el bokrosodik a’ sürü vetés, mint sem a’ ritka
(1792 Szabó József¹)
te nyájas gyöngyvirág, [a cser] árnyékában dusabban elbokrosodol
(1837 Kovács Pál²)
[Kecskemét környékén] a kis „karaszolót” használják paprika, zeller, paradicsom, tök, uborka, saláta közeinek kapálására, addig, míg a növény el nem bokrosodott
(1963 Boross Marietta)
[A tiszafa] koronája dúsan elágazik, elbokrosodik, a talajszinthez közel vastag ágakra bomlik
(2000 Természet Világa)
2.
〈(föld)terület〉 bokrokkal benőtté, csalitossá válik
Kell azt-is jól tudni, miképpen kellessen a’ dombot, halmot, hegyet […] vagy el-bokrosodott helyet használni
(1798 Fekete Gergely ford.–Whatmann)
ha már elbokrosodott [a parlagon hagyott föld], akkor úgy is hagyták erdőnek
(1966 Ethnographia)
az évtizedek óta elhagyott és már teljesen elbokrosodott vasúti pályát is igénybe vettük [a túra során]
(1995 Természet Világa)
3. (ritk)
〈vmely csoport v. dolog〉 (lét)számát tekintve jelentősen megnövekedik, ill. egyre inkább (el)terjed
[a magyarok] úgy el bokrosodtak, hogy a’ negyedik században a’ Dunától fogva a’ fekete és Káspiumi tengereket körűl övezvén a Gangesig kinyúlnának
(1823 Tudományos Gyűjtemény)
[a tan szó] törvénytelen elvonás (tan-ít-, tan-ul-ból), de annyira el van bokrosodva, hogy kiirtása lehetetlenség
(1916 Lehr Albert)
A mind jobban elbokrosodó család felett, ha néha beborult is az ég, máskor annál többször kisütött a nap
(1935 Papp Ferenc¹)
[a finnugor-elmélet] sehogysem tud nálunk erőre kapni, elbokrosodni
(1941 Zsirai Miklós)
4. (rég, ritk)
〈ló〉 ijedtében megvadul, megbokrosodik
[a paripa] útjában ’s az útja mellett mindentől elbokrosodik a’ mit nem látot [!]
(1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne)
Lődöztek is sokat, a mitül a lovak vesd el magad, elbokrosottak és vágtatni kesztek
(1888 Magyar Nyelvőr)
Sz: elbokrosodás
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások