elcsillapít ts ige 4a4 (rég)

1. ’〈zajt, erős hangot〉 elnyomva tompít, ill. lehalkít’ ❖ A’ bé zártt ajtó eltsilapíttya szavam (1817 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 85) | mint mikor elcsillapitani szoká hallgatóinak susogó viszhangját (1846 Gondol Dániel ford.–Cooper C1886, 121) | nagy zaj támadt, mit a sűrgősség tekintetével alig tudtak elcsillapítani (1880 Jakab Elek CD57).

2. (átv is) ’〈felfokozott kedélyállapotot, érzelm(ek)et v. ezek testi tünetét〉 mérsékel(ni próbálja), ill. lecsendesít(i), elcsitít(ja)’ ❖ mintha ez indiscretio által eggy hiu viszketeget akarnék elcsillapítani (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe C2527, 117) | Csillapítsd-el aggodalmid (1832 Bajza József C0039, 322) | Párnája alól kivette a kis porcelán Szent Antalt; a szívéhez szorította, hogy elcsillapítsa szíve heves dobogását (1908 Kupcsay Felicián CD10) | hogy elcsillapítsa az ádáz szenvedélyeket (1931 Oláh Gábor CD10).

2a. ’〈éhséget, szomjúságot, fizikai szükséget〉(átmenetileg) csökkent, mérsékel’ ❖ A’ természetnek ... vagyon eggy enyhítő szere, elcsillapítani inségünket (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 176) | gyötrő éhségemet valamivel elcsillapítám (1885 Görgey István 8160006, 608) | [A fiúnak] a kenyér valamennyire elcsillapította az éhségét (1907 Gárdonyi Géza C1842, 80).

3. ’〈felzaklatott, felindult személyt〉 megnyugtat, lecsillapít’ ❖ Az ünnepi menet, az ének, a’ harangszó, a’ zajló sokaság csakugyan elcsillapiták valamennyire a’ festőt (1851 Tóth Lőrinc ford. C4303, 136) | A leány sírva fakadt; a Fatia Negra csókkal, engeszteléssel alig bírta elcsillapítani (1860 Jókai Mór CD18) | Csillapitsd el valahogy [Turynét]. Hiszen doktor vagy (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 71) | két óra hosszáig torkom szakadtából ordítottam, mindaddig, míg az ágyamhoz siető, hűséges Zwetsche scopolamin-oltást nem adott, amellyel – mint tudjátok – a dühöngő őrülteket szokás elcsillapítani (1933 Kosztolányi Dezső CD10).

Vö. CzF.; SzT.

elcsillapít tárgyas ige 4a4 (rég)
1.
〈zajt, erős hangot〉 elnyomva tompít, ill. lehalkít
A’ bé zártt ajtó eltsilapíttya szavam
(1817 Perecsényi Nagy László ford.Tibullus)
mint mikor elcsillapitani szoká hallgatóinak susogó viszhangját
(1846 Gondol Dániel ford.Cooper)
nagy zaj támadt, mit a sűrgősség tekintetével alig tudtak elcsillapítani
(1880 Jakab Elek)
2. (átv is)
〈felfokozott kedélyállapotot, érzelm(ek)et v. ezek testi tünetét〉 mérsékel(ni próbálja), ill. lecsendesít(i), elcsitít(ja)
mintha ez indiscretio által eggy hiu viszketeget akarnék elcsillapítani
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Goethe)
Csillapítsd-el aggodalmid
(1832 Bajza József)
Párnája alól kivette a kis porcelán Szent Antalt; a szívéhez szorította, hogy elcsillapítsa szíve heves dobogását
(1908 Kupcsay Felicián)
hogy elcsillapítsa az ádáz szenvedélyeket
(1931 Oláh Gábor)
2a.
〈éhséget, szomjúságot, fizikai szükséget〉 (átmenetileg) csökkent, mérsékel
A’ természetnek ... vagyon eggy enyhítő szere, elcsillapítani inségünket
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Sterne)
gyötrő éhségemet valamivel elcsillapítám
(1885 Görgey István)
[A fiúnak] a kenyér valamennyire elcsillapította az éhségét
(1907 Gárdonyi Géza)
3.
〈felzaklatott, felindult személyt〉 megnyugtat, lecsillapít
Az ünnepi menet, az ének, a’ harangszó, a’ zajló sokaság csakugyan elcsillapiták valamennyire a’ festőt
(1851 Tóth Lőrinc ford.)
A leány sírva fakadt; a Fatia Negra csókkal, engeszteléssel alig bírta elcsillapítani
(1860 Jókai Mór)
Csillapitsd el valahogy [Turynét]. Hiszen doktor vagy
(1897 Szabóné Nogáll Janka)
két óra hosszáig torkom szakadtából ordítottam, mindaddig, míg az ágyamhoz siető, hűséges Zwetsche scopolamin-oltást nem adott, amellyel – mint tudjátok – a dühöngő őrülteket szokás elcsillapítani
(1933 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások