eldől tn ige 1c1
1. (túlzó is) ’〈tárgy, dolog, es. ember v. állat〉 egyensúlyi, álló v. ülő helyzetéből kibillenve esik, borul vhova’ ❖ el törött nyilai, ſzakadt ſinoru tegzével, és el dölt puzdrájával egygyüt ſzéllyel hevertenek körüllötte (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 166) | Katzagott a’ sok nép, el-dlt nevettébe (1793 Gvadányi József C1940, 87) | [a debreceniek] az lejtőn is sebesen futtattak. Kilenc szekér a lejtőn innet s túl eldőlt (1823 Fogarasi Sámuel 7109011, 263) | a kenguru két hátsó lábának alszárán állva, inkább csak erős farkára támaszkodik, ha nem is azért, hogy életét tengesse, hanem csupán azért, hogy el ne düljön (1921 Nagy Lajos 9472033, 101) | Molnár Sanyi tűzpiros lett, felugrott, a pad eldőlt, a rajta szunyókálók szétgurultak (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 38).
1a. (rég, ritk, átv is) ’〈építmény〉 kisebb darabokra hullva összeomlik, ledől’ ❖ Menj tsak keresgélve régi várasakra, Vessd ſzemed’ már el dlt márvány darabokra, Sok Jó Királyoknak akadſz oſzlopokra, Jó tév Felsknek találſz oltárokra (1772 Orczy Lőrinc 7249002, 11) | [a gyógyulás után] nem múl egy hólnap el: a’ mit Építénk, el dl (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 58) | [Az árvíz miatt] napról napra nevekedik bajunk; házak ſzámosan dlnek-el, és a’ ſzegénység ſzenved (1789 Magyar Merkurius C0341, 91) | Egyszerre ropog Húsz álgyutorok, Vársarkon az őrtorony eldől (1858 Czuczor Gergely 8078008, 147).
1b. ’〈ember v. állat gyengeségtől, sebesüléstől stb.〉 egyensúlyát vesztve roskad, rogy vhova’ ❖ [a veszett kutya] végtére ereje el-fogyván el-döl, az utánn iſmét fel kelvén egy darabon el máſzdogál (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 187) | Nyilat vont-ki oldalából, ’s halva dölt-el a’ vitéz (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163065, 149) | a király nyakába szúrta a kést a fenevadnak s az úgy eldűlt, hogy meg sem nyekkent (1921 Szabó Dezső 9623002, 60) | Kissamu rosszul lett. Elfehéredett, eldőlt. Alig tudták felfogni (1973 Gyurkovics Tibor 9211001, 36).
1c. (rég) ’(harcban) életét veszti, meghal’ ❖ Ledőltt aklyunk’ istápja: jaj, el-dőltt, A’ kinek hálállyák, a’ nyáj, a’ páſztor, az óltár Bóldog napjaikat! Szent Istvány (1780 k. Baróti Szabó Dávid C0819, 14) | [Wesselényi Farkasnak] István fija az öcsémmel egy regimentben szolgált, Ferenc fija pedig Valenciennes mellett Lacihoz közel állva dőlt el (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 206) | Eldűltél te ditső bajnok! te reménye szivemnek! S undok vér-fertőbe hever hős termeted itten! (1832 Baksay Dániel 8359019, 110).
1d. (rég, ritk) ’〈vár(os), ország〉 harcok során az ellenség kezére kerül, elesik’ ❖ Jól forgattátok magatok’ hív bajnokim: el dőlt A’ maga hitt város (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 131) | A keresztyénség előfalának végrésze is veszélyben forog; ha Magyarország eldölt, a szomszéd tartományokra jő a sor (1861 Szalay László 8419013, 188) | Hadd vesszen Tiboldnak híre, vára Dűljön el, én nem védelmezem (1864 e. Madách Imre CD01).
1e. (rég) ’〈vmely állapot, intézmény stb.〉 nem áll fenn tovább, megsemmisül, megdől’ ❖ Olly teher ez rajtad, hogy alatta el-dl Egész bátorságod? – légy-el nála nélkl (1772 Bessenyei György¹ C1075, 90) | Eldült, a’ Romai roppant birodalom, De mesterségének becses maradványi Még ma is sok nemes lelkeknek bálványi (1815 Kis János¹ 8240018, 104) | az erkölcsi hit meginog, a becsületesség eldől (1876 Asbóth János C0672, 220).
2. ’〈ember v. állat〉 egyensúlyi álló v. ülő helyzetéből testével vmilyen irányban kimozdulva hajol, támaszkodik v. fekszik vhova, ill. ilyen helyzetben van vhol’ ❖ el-dülök meljére és sírok; ö pedig fel-tsókolja ſzemeimböl a’ könnyeket (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 47) | [Wahrmann] szélesen elterülve dűlt el a padban, s bizonyos előkelőséggel mosolygott (1885 Mikszáth Kálmán 8312147, 114) | Olyan jól ült, félig eldőlve a chaise longueon [= sezlonon, heverőn] s oly kellemesen szivarozgatott, hogy nem volt kedve mozdulni (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 74) | [a tehenek] már pisla jászlak előtt eldőlve pihennek (1933 Radnóti Miklós 9543034, 24).
3. ’〈bizonytalan kimenetelű v. kétes ügy, dolog〉 vmilyen eredménnyel lezárul’ ❖ a’ Birákok közül, tsak egy vala hátra, hogy az ügy valamerre el-döljen (1785 Magyar Hírmondó C0273, 104) | tizenkilencz évi perlekedés után Pesten a legfelsőbb törvényszéken az ő javára dőlt el a per, mellyet leginkább sógorának szivtelensége huzott ennyire (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a magyar demokrácia sorsa azért mégis csak azon dől el, hogy sikerül-e demokratikus szempontból értékes és fejlődésképes tényezők között […] tartós együttműködést létrehozni (1947 Bibó István 2055002, 13) | Eldőlt a vita a távfűtési díjak márciusi emelésének mértékéről (1996 Magyar Hírlap CD09).
3a. ’〈küzdelem, verseny stb.〉 vmelyik fél győzelmével véget ér’ ❖ Most Olaszország sorsa nagyobb részt attól függ, miként dől el a lombardvelenczei harcz (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [Szapolyai János] csak Szegedig érkezett az erdélyi hadakkal, midőn Mohácsnál a csata eldőlt (1897 PallasLex. CD02) | [a harmincéves háború során] Svédország javára dőlt el a százados verseny Dániával és a Skandináv-félsziget déli része majdnem egészen svéd kézre jutott (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | [egyes csapatok szerint] létfontosságú mérkőzéseik kizárólag a beívelt sarokrúgások pillanataiban dőlhetnek el (1974 Zsolt István 9808004, 226).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; SzT. ~, eldőlő, eldőlt[²]; ÚMTsz.