éledel (4B) l. eledel
eledel fn 4B éledel (rég)
1. ’ember v. állat táplálékául szolgáló, a szervezetbe jutva annak működését fenntartó, biztosító anyag (ételként elkészítve), ill. abból felhalmozott készlet’ ❖ a’ hús, annak leve, tojás, és minden ezekböl kéſzitettett [!] eledelek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 45) | Valamerre teként itt az ember az útſzákon, mindenfell a’ ſok gyümltsöt ’s egyébb éledelt ſzemlélhet (1793 Sándor István 7287017, 69) | [Ujvári és Miskei] a’ minden napi táplálásokra való eledelt […] a’ kſzikla ürögében [!] tartották (1809 Szekér Joákim 8435005, 35) | [a medve télen] barlangjában minden eledel nélkül tesped és szunnyadoz (1829 Pák Dienes 8346009, 144) | Egymásután hordták fel a sok eledelt, A sok vendégnek a jótól a gyomra telt (1860 Tatár Péter 8303004, 35) | nem volt már semmi egyebe, csak egy kis rozskenyere, amilyent a kacsáknak szoktak odavetni eledelül (1938 Gyergyai Albert ford.–Proust 9202009, 21) | a szója a szegények eledeléből varázsétek és csodagyógyszer [lett] (2002 Természet Világa CD50).
1a. (rég) ’növényi tápanyag’ ❖ a’ plánták minden külömbség nélkl az eledeleket kivlrl húzzák-bé (1799 Főldi János 7112014, 17) | a’ viz a’ legſzükségesebb eledelek a’ Plántáknak (1803 Fábián József 7101031, 209) | [a növények] a’ gyökerek által a’ fldbl veszik az eledelt (1811 Vadnay József 8570003, 14).
2. (rég) ’táplál(koz)ás, evés’ ❖ [a vadgyümölcs] a’ barlang lakossainak eledelekre volt oda téve (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 201) | [a sün magát] a’ fák alatt lévő gyümöltsökön addig hengergeti, míg egynehány beléakad a’ töviseibe, hogy azokat valami lyukba, más napra eledelére elvihesse (1799 Fábián József ford.–Raff 7101017, 554).
3. (vál) ’〈vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, dolog jelképeként〉’ ❖ az Evangéliom […] mindenkor jó eledele a Léleknek (1774 Vajda Sámuel 7365003, 109) | segélj engemet a’ lelki Éledelnek igen szorgalmatos keresésére (1796 Takács Ádám ford.–Scriver C4081, 105) | A’ szép mesterségek […] élet-érzésünknek eledelt ’s kellemet, nemzeti létünknek sajátságat [!], és fennmaradandó emlékeket szerzenek (1838 Fejér György 8140001, 3) | De ki vár kánikulában tragédiákat, mikor ilyenkor tógaszerű pongyolában szeretne bár járni az ember, de az orfeum-kuplékat is súlyos szellemi eledelnek találja (1901 Ady Endre CD0801) | Oh a tréfa! Legtáplálóbb eledele a fáradt emberállatnak (1915 Kertész István CD10) | el kell kérni az Ige lelki eledelét Istentől (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
4. (rég, vál) ’〈tüzet tápláló anyag jelképeként〉’ ❖ [A fűzfák] veſzſzöt, gerendákot Nevelnek az házoknak. Eledelt tüzeknek, Sátort béreſeknek (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 64) | légy mindjárást a’ tűz eledele (1787 Verseghy Ferenc C4441, 26) | A’ hazafiúi tűznek, melly nálunk szépen égett, [a nádor] jelenléte, biztatása, szeretete, példája új eledelt adott (1824 Kisfaludy Sándor 8243051, 435) | A tűz eledele leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
J: élelem.
Ö: hal~; az -eledel címszó alatt: állat~, kutya~, macska~, madár~.
Fr: mennyei.
ÖU: fő~, hús~, nép~.
ÖE: ~hiány, ~keresés, ~szerzés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.