elegia (6A) l. elégia
elégia fn 6A elegia (rég)
1. (műalkotások címében is) (Irodt) ’〈az ókori görög és római irodalomban:〉 disztichonban írt, az epigrammánál hosszabb, epikolírikus költemény, ill. annak műfaja’ ❖ Én miólta Bétsből meg-jöttem, tsak két ízben nyúltam a’ Litteraturához. Eggyik alkalmatossággal [Johannes] Secundusból végzettem el az ide zártt Elegiámat; másszor pedig a’ Messziásból fordítottam 4. levelet (1788 Kazinczy Ferenc C2554, 213) | több forma: az eposi hexameter, az elegia, heroíd, az óda különféle fajai, s az epigramm, általa [ti. Virág Benedek által] honosíttattak be költészetünkbe (1864 Toldy Ferenc 8481008, 130) | Ismered Tibullus Detestatio belli-jét? Az első könyv tizedik elégiáját? (1939 Radnóti Miklós 9543003, 26) | A pentameter önmagában sohasem fordul elő, mindig csak hexameterrel párosítva, mint disztichon. Az ókorban ez volt a rövid, tömör epigramma és az elégia jellemző formája (1959 Hegedüs Géza 9233027, 101) | a klasszikus értelemben vett elégia formai szinten megjelenő hexameter-pentameter –, azaz distichon-hullámverése (1982 Odrovics Imre 2028011, 332).
2. (műalkotások címében is) (Irodt) ’〈az újkori költészetben:〉 rendsz. az emberi mulandóságot, az ideál és a valóság közötti ellentmondást (filozofikus elemekkel) megjelenítő, reflektált érzelmeket rezignált, melankolikus hangvétellel megszólaltató költői mű, ill. annak műfaja’ ❖ a szerbus népköltés két ágra oszlik: az első a tiszta eposzi, a második a lyrai, minden lépcsőin a szeliden megható elégiától a szabad merész röptű dithyrambig (1827 Toldy Ferenc 8481036, 199) | Elégia egy elesett ifjú emlékére (1916 Tóth Árpád 9720025, 10) | elégiába hajló versek (1936 Illyés Gyula 9274067, 152) | [Rilke] hirtelen otthagyta Münchent, és visszautazott a duinói kastélyba – megkísérelni, hogy az elégiákat folytassa (1965 Franyó Zoltán 9158002, 476) | Zelk Zoltán újabb költészetének (1958–1973) uralkodó műfaja és intonációja az elégia. Az elégián azonban nem szabad egyszerűen „szomorú” verset, fájdalmas hangulatokkal átszőtt költeményt értenünk. Az elégiának határozott reflexív ereje, mondhatnók, filozófiai-életfilozófiai tartalma van (1974 Pomogáts Béla 2049045, 86).
3. (műalkotások címében is) (Zene) ’〈kül. a romantikus zenében:〉 mélabús, fájdalmas hangvételű karakterdarab, ill. annak műfaja’ ❖ [a Rózsavölgyinél] jelent meg Erkel Ferencz két átirata: Ernst „Elegiája” (65 kr.) és a „Velenczei karneval” (1 ft. 30 kr.) (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Lauro Rossi olasz romantikus zeneszerző] egyéb művei: egy oratórium (Saul), elégiák Bellini és Mercadante halálára, kórusok Plautus „Foglyok” c. vígjátékához (1931 ZeneiLex. CD49) | A kompozíciók többsége műfajilag is jellegzetes zsánerkép és karakterdarab: bolero, elégia, tarantella, introdukció és gavotte, capriccio, polka (1998 Magyar Hírlap CD09).
4. (vál, túlzó is) ’vmely személlyel v. jelenséggel kapcs. fájdalmas, panaszos, elégikus történet’ ❖ Hozzáfogott Rácz Géza s egy elegiát rebegett el a leány kereskedésről, miként szállítják el a szép magyar leányokat Bombayba (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | A karácsonyi vásárokról siralmas elégiákat tudnának mondani a nagyváradi kereskedők (1901 Ady Endre C0535, 332) | A Zsivago doktor az egykori orosz nagyregény lírai reminiszcenciája. Monumentális dimenziókkal, lélektani kamaradrámával. A történelem vaddá válásával, az elkallódó emberség elégiájával (1989 Poszler György 2025070, 130).
ÖU: gyász~.
ÖE: ~költészet, ~költő.
Sz: elégiai, elégiás.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.