elégség fn 3B8 (rég)

1. (/vál) ’(vminek, vkinek) a (vmely célra v. vki számára) szükségeset elérő, már megfelelő mennyiség(e), mérték(e), nagyság(a)’ ❖ Illy’ kedves beſzédnek nintsen elégsége (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, [1]) | A’ felsőházban Minto gróf, a’ whig kormány alatt admiralitas első lordja, az angol tengeri erő jelen állapotára vonatkozó iratok előterjesztését inditványozza, ’s kétségét fejezi ki a’ brit tengeri erő elégsége iránt (1843 Pesti Hírlap CD61) | akár szabad versnek is felfogható ez a szöveg; dédnagyapám „pennás” mivoltát mindenesetre számomra elégséggel bizonyítja (1990 Népszabadság nov. 24. C7840, 24).

1a. ’képesség, alkalmasság vmire’ ❖ Ha pedig Magzatinknak a’ józanabb ’s fundáltabb nevelésnek fel-vevésére elégségét ’s idomoſságát tekintyük (1790 Laczkovics János ford.–Martinovics 7205007, 78) | a természet ismeretére elégségünk ne lehessen? (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 15).

1b. ’az az állapot v. érzés, hogy vmi elég vki, es. vmi számára, nem vágyik, ill. nincs szüksége többre v. másra’ ❖ az eltti hoſzſzas ſzárazſág miatt ſzomjúhozó fld tsak nem minden nap az elégſégig, ſt már kelletin kívl-is iſzik (1782 Magyar Hírmondó C0270, 715) | Mihent valamely cselekedet az életnek elégséggel és tisztességgel lévő fenntartásán felül halad, annak […] valóságos boldogságára többé nem is tartozik (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 104) | Délben eszem mértékletesen, de az elégségig (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 16) | Nincs, nincs elégsége az én lelkemnek (1913 Babits Mihály CD10).

2. ’elégtétel, ill. biztosíték’ ❖ a’ ki a’ Biró eleibe nem akart menni, kezeſt, vagy más elégséget kellett adni […], hogy idövel elé-áll (1783 Molnár János C0293, 108) | az javalltatik, hogy aki az osztálosaival még osztatlan adóst nem közös adóssága miatt idézteti, hogy keresetéért az ilyen adóst is illető osztatlan javakból végrehajtás útján is elégséget kaphasson (1832 Deák Antal József–Deák Ferenc CD51) | reménylik, hogy ők elégséget nyernek (1906 Budapesti Hírlap ápr. 11. C4694, 1) • elégséget tesz vminek ’vmilyen elvárásnak eleget tesz’ ❖ Remélvén hogy a’ jelentő ezen igaz kivánságinknak a’ közönség előtt minél előbb teljes elégséget fog tenni (1830 Zádor György C4938, 692) | ha az illyetén ügyekben, valami más hatósághoz intézett megkeresésnek illendő határidő alatt elégség nem tétetik, tartozik az előadó ön felelőssége alatt azonnal a dolog állásához mért további intézkedést indítványozni (1857 Tóth Lőrinc 8490006, 263) | A szakfolyóiratok ugy tartalomra, valamint számra nézve, ez idő szerint az e részben támasztható követelménynek elégséget tesznek (1896 PallasLex. CD02) • elégséget tesz vkinek ’eleget tesz vkinek’ ❖ melly magyar paraszt-gazda elégséget tud tenni királynak, uraságnak, az ollyan kettős tiszteletre méltó ember (1844 e. Edvi Illés Pál 8573001, 6) | Neked elégséget fogok tenni (1870 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | senki sem hányhatja, hogy ilyenek vagy amolyanok voltunk, mi elégséget tettünk mindenkinek (1925 Németh László² CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elég; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elégség ❖ főnév ◦ 3B8 ◦ (rég)
permalink
1. (/vál)
(vminek, vkinek) a (vmely célra v. vki számára) szükségeset elérő, már megfelelő mennyiség(e), mérték(e), nagyság(a)
Illy’ kedves beſzédnek nintsen elégsége
(1773 Teleki Ádám ford.–Corneille)
A’ felsőházban Minto gróf, a’ whig kormány alatt admiralitas első lordja, az angol tengeri erő jelen állapotára vonatkozó iratok előterjesztését inditványozza, ’s kétségét fejezi ki a’ brit tengeri erő elégsége iránt
(1843 Pesti Hírlap)
akár szabad versnek is felfogható ez a szöveg; dédnagyapám „pennás” mivoltát mindenesetre számomra elégséggel bizonyítja
(1990 Népszabadság nov. 24.)
1a.
képesség, alkalmasság vmire
Ha pedig Magzatinknak a’ józanabb ’s fundáltabb nevelésnek fel-vevésére elégségét ’s idomoſságát tekintyük
(1790 Laczkovics János ford.–Martinovics)
a természet ismeretére elégségünk ne lehessen?
(1802–1804 Bessenyei György¹)
1b.
az az állapot v. érzés, hogy vmi elég vki, es. vmi számára, nem vágyik, ill. nincs szüksége többre v. másra
az eltti hoſzſzas ſzárazſág miatt ſzomjúhozó fld tsak nem minden nap az elégſégig, ſt már kelletin kívl-is iſzik
(1782 Magyar Hírmondó)
Mihent valamely cselekedet az életnek elégséggel és tisztességgel lévő fenntartásán felül halad, annak […] valóságos boldogságára többé nem is tartozik
(1802–1804 Bessenyei György¹)
Délben eszem mértékletesen, de az elégségig
(1816 Kazinczy Ferenc)
Nincs, nincs elégsége az én lelkemnek
(1913 Babits Mihály)
2.
elégtétel, ill. biztosíték
a’ ki a’ Biró eleibe nem akart menni, kezeſt, vagy más elégséget kellett adni […], hogy idövel elé-áll
(1783 Molnár János)
az javalltatik, hogy aki az osztálosaival még osztatlan adóst nem közös adóssága miatt idézteti, hogy keresetéért az ilyen adóst is illető osztatlan javakból végrehajtás útján is elégséget kaphasson
(1832 Deák Antal József–Deák Ferenc)
reménylik, hogy ők elégséget nyernek
(1906 Budapesti Hírlap ápr. 11.)
elégséget tesz vminek
vmilyen elvárásnak eleget tesz
Remélvén hogy a’ jelentő ezen igaz kivánságinknak a’ közönség előtt minél előbb teljes elégséget fog tenni
(1830 Zádor György)
ha az illyetén ügyekben, valami más hatósághoz intézett megkeresésnek illendő határidő alatt elégség nem tétetik, tartozik az előadó ön felelőssége alatt azonnal a dolog állásához mért további intézkedést indítványozni
(1857 Tóth Lőrinc)
A szakfolyóiratok ugy tartalomra, valamint számra nézve, ez idő szerint az e részben támasztható követelménynek elégséget tesznek
(1896 PallasLex.)
elégséget tesz vkinek
eleget tesz vkinek
melly magyar paraszt-gazda elégséget tud tenni királynak, uraságnak, az ollyan kettős tiszteletre méltó ember
(1844 e. Edvi Illés Pál)
Neked elégséget fogok tenni
(1870 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare)
senki sem hányhatja, hogy ilyenek vagy amolyanok voltunk, mi elégséget tettünk mindenkinek
(1925 Németh László²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elég; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪elég (elégség)

Beállítások