elégületlen mn, fn és hsz 

I. mn 14B (kissé rég)

’olyan 〈személy〉, aki soha nem éri be azzal, ami(je) van, mindig többre v. másra vágyik, ill. ilyen személyre jellemző v. vkinek ilyen voltára valló 〈tulajdonság, lelkiállapot stb.〉’ ❖ elégűletlen jellemem szétdulta, romba döntötte a’ boldog hazát (1851 Kemény Zsigmond C2605, 8) | Ez egy elégületlen, elkényeztetett dáma, akinek annyi elájulni, mint más embernek egyet sóhajtani (1853 Jókai Mór CD18) | A platonikus ideál is nála [ti. Szent Ágostonnál] nem nyugodt szemlélődésre, hanem elégületlen küzdelemre vezet (1917 Babits Mihály CD10) | A nyugati emberek, Heidenstam szerint, beteg aggok (már húsz éves korukban azok), kik nagy jövőt várnak, de elégületlenek és életuntak (1919 Földi Mihály CD10).

a. ’olyan 〈vágy〉, amely nincs kielégítve’ ❖ elégületlen vágygyal tértem haza (1841 Remény C3612, 16) | tudtam hogy elégületlen vágyak, a rossz lelkiismeret félelmei, undor és unalom töltik be napjaimat (1913 Babits Mihály 9014130, 127).

b. ’vmivel v. vkivel elégedetlen 〈személy〉’ ❖ A nagyszámu közönség a milly elégült volt a szereplőkkel, ép olly elégületlen maradt magával a darabbal (1855 Vasárnapi Újság CD56) | János úr most nagyon elégületlen (1860 Jókai Mór CD18) | a király elégűletlen a főpapok- és urakkal (1876 Fraknói Vilmos CD57) | a németek igen elégületlenek a magyarok voronyezsi viseletével (1943 Angyal Dávid CD58).

c. ’vkinek ilyen voltára v. állapotára valló, azt tükröző v. kifejező 〈tekintet, megnyilvánulás〉’ ❖ Csak a király arca nem hízelgett. Még elégületlenebbül, mint a többi szobrot, nézte ezt (1852 Jókai Mór CD18) | A grófné egy elégületlen pillantást vete húgára (1861 Arany János ford.–Szollogub C6504, 104) | A felügyelő szavait elégületlen morgás követte, itt-ott szitok is hallatszott (1906 Népszava jan. 19. C7474, 1) | Barátom arca ugyanis nem nagyon tetszett nekem. Savanyú volt, elégületlen, olyan, mintha készülne valamire (1929 Füst Milán CD10).

d. (vmely csoportot v. társadalmi réteget megnevező fn jelzőjeként) ’az aktuális viszonyokkal, kül. a hatalommal kapcs. nemtetszését kinyilvánító, lázongó’ ❖ [a költő Zrínyi Miklós] gyakran engesztelő nemtőül lépett fel az elégületlen nép és földesurak közt. Igy látjuk őt, midőn a zágrábi püspök alattvalóit lecsillapítja (1847 Vasvári Pál 8515006, 74) | [Galba császár] Aulus Vitelliust fölemelte s az elégületlen rajnai légiók megfékezésére küldötte (1894 PallasLex. CD02) | Az elégületlen zsoldosok […] az új császári csapatok megjelenésekor Maróth Mihály várparancsnokot, az alkapitányokat és a velük nem tartó többi tiszteket börtönre vetették (1941 Bánlaky József CD16).

II. fn 4B2 (rendsz. tbsz-ban) (rég)

’az aktuális viszonyokkal, kül. a hatalommal kapcs. nemtetszését kinyilvánító, lázongó személy’ ❖ Vucsics a’ felkeltek ellen indult, kikhez számos néptömeg csatlakozott. Lozniczánál összetalálkozván az elégületlenekkel, beszédet tartott az összegyülekezett néphez, dicsérte Karagyorgyevics Sándort a’ mostani fejedelmet (1844 Pesti Hírlap CD61) | Szilágyi Dezső neve kezdett jó hangzású lenni a nemzet elégületleneinél (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | [Jean Pierre Boyer-t, Haiti köztársasági elnökét] néhány elégületlen 1843. váratlanul megbuktatta (1893 PallasLex. CD02).

III. hsz 0 (rég, ritk)

’vmivel nem megelégedve, ill. kielégületlenül’ ❖ A’ közszorgalom, nélkülözve a’ nemzet nagy részének készségét, elégületlen hagyandja a’ béke kebelében nyilt vágyakat és szükségeket (1841 Pesti Hírlap CD61) | Elődöd a’ bég, tüzhelyit elhagyá Elégületlen (1850 Thewrewk József C4158, 36).

J: elégedetlen.

Ö: ki~.

Sz: elégületlenség.

Vö. CzF. elégületlen · elégületlenség; ÉrtSz.; TESz. elég; ÉKsz.