eléhezik ige 14b
1. tn (kissé rég v. nyj) ’(alaposan) megéhezik, éhessé válik’ ❖ Mikor az Ura a’ tselédekkel estve, fáradtan a’ mezrl haza jött, ſoha ſem vólt kéſzen a’ vatsora. Ha ſürgették hogy ſieſsen, még az szája vólt leg-nagyobb. Az eléhezett munkáſok azután többnyire boſſzúſággal ettek, rágatlan nyelték-le a’ falatokat (1790 Mindenes Gyűjtemény C0369, 254) | eléhezett gyomrunkat megelégítsük (1813 Rácz György¹ C3559, 114) | Már el is éhezének, a mikor eljutottak a Sándorék korcsmájáig (1898 Bródy Sándor C1192, 91) | Ballagunk Balogba, Alsó-, Felső-Pokorágyon át, de úgy eléheztünk a nagy sietségben, azt éreztük, leszédülünk a lóról. Hol volt már a borsodivánkai vajaskalács. De még a morzsáját is kiettük a tarisznya csücskeiből (1974 Tóth Béla² 2049010, 18).
2. tn (kissé rég v. nyj) ’tartósan, huzamosan éhezik, ill. éhezéstől elgyötrődik’ ❖ nagyobb része a’ Nyájnak Télen által el-éhezik (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 138) | Vitt edgy ſzegény ember a’ Malomból edgy véka liſztet haza felé, hogy el-éhezett ſzegény Háza-Népe éhel meg-ne hallyon (1786 Magyar Hírmondó C0274, 209) | Böhm egyike lehete kora legügyesebb fejeinek: észrevette egykor, hogy az ostromló székelység eléhezett, kenyereket vettete ki (1852 Kőváry László C2804, 222) | Egyetlenegy csecsemő sem fog Budapesten eléhezni (1915 Az Újság nov. 15. C5359, 7).
2a. eléhezi magát ts (rég v. nyj) ’éhezéssel elgyötri magát’ ❖ eléhezi magát, böjtölés által elerőtleníti magát, egészségét elrontja (1843 Német–magyar zsebszótár C5287, 3) | El·éhezi ma:gát, oz be·teg lessz (1935 Szamosháti szótár C6654, 204) | Az ember elhallgatott. Több pénzt nem küldhetett haza. Míg a kis keresetét küldte, eléhezte magát, hogy minden fillért csak hazajuttasson (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 81).
2b. tn (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely élőlény huzamosan, vmennyi ideig elviseli az éhezést, kibírja éhezve〉’ ❖ 3 hétig el-éhezhetik ez a’ rest állat (1793 Nagy Sámuel¹ ford.–Sander C3289, 110) | [a kétéltűek] többnyire prédából élnek, és ſokáig el-éheznek (1795 Gáti István 7116006, 234).
Vö. CzF. eléhėzik, eléhėzėtt, eléhėztet; SzT. eléhezett, ~, eléheztet; ÚMTsz.