elélt mn-i ign és mn (rég)

I. mn-i ign → elél.

II. mn 12B7

1. ’éltes, öreg v. kiélt 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈arc, külső〉’ ❖ András, az elélt agg András, ki talán holnapután már elvégzendi számadását a természettel (1843 Nagy Ignác ford.–Schiller C5794, 306) | [az ajtó kinyílik egy] elélt kinézésű asszonyka keze által (1853 Vahot Imre C4632, 65) | elélt világfiak (1859 Balogh Tihamér C0770, 142) | Az ifju embernek közönséges kifejezésü elélt arcza volt (1870 Garabonciás diák naptára 1870-re C1803, 29).

2. ’kimerült, kihasznált 〈szántóföld〉’ ❖ El-élt szántó föld (1794 Magyar nyelvmester C1947, 181) | Ha jó árpa annak idején és el nem élt földbe vettetik, bő termése leend (1861 Új és ó kalendáriom C2967, 30) | Ha az árpa jó s el nem élt földbe jókor vetődik, bő termést várhatni (1862 Budai kalendáriom C0048, 16).

Vö. CzF.

elélt melléknévi igenév és melléknév (rég)
I. melléknévi igenévelél
II. melléknév 12B7
1.
éltes, öreg v. kiélt 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈arc, külső〉
András, az elélt agg András, ki talán holnapután már elvégzendi számadását a természettel
(1843 Nagy Ignác ford.Schiller)
[az ajtó kinyílik egy] elélt kinézésű asszonyka keze által
(1853 Vahot Imre)
elélt világfiak
(1859 Balogh Tihamér)
Az ifju embernek közönséges kifejezésü elélt arcza volt
(1870 Garabonciás diák naptára 1870-re)
2.
kimerült, kihasznált 〈szántóföld〉
El-élt szántó föld
(1794 Magyar nyelvmester)
Ha jó árpa annak idején és el nem élt földbe vettetik, bő termése leend
(1861 Új és ó kalendáriom)
Ha az árpa jó s el nem élt földbe jókor vetődik, bő termést várhatni
(1862 Budai kalendáriom)
Vö. CzF.

Beállítások