elenyészik tn ige 15b5 (irod v. vál) 

1. ’〈tárgy, dolog〉 megszűnik lenni, megsemmisül, ill. eltűnik vhonnan’ ❖ végy tiſztittott kéneſöt egy réſzt, két annyi nád-mézet, marvány-köbül való moſárban mind addig dörgöld együtt, mig a’ kéneſö egéſzen el-enyéſzik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 619) | [Zsófi] öltözékasztalához szaladt, hogy hamar enyésztesse el az áruló jeleket (1858 Kemény Zsigmond 8235013, 38) | [A Halotti Beszéd-beli ennéik alakban] egész tisztaságában meglátszik az esz-ik-beli személyrag, holott a mai ennék-ből elenyészett a ragnak magánhangzója (1896 Simonyi Zsigmond CD44) | lassan elenyésző vályogházikókat (2002 Természet Világa CD50).

1a. ’〈élőlény〉 megszűnik élni, elpusztul, ill. 〈csoport, közösség〉 kihal, v. másikba beolvadva eltűnik’ ❖ Mitsoda ígazság egy Királyra trni? ’S hogy  el-enyészszen, embereket lni? (1772 Bessenyei György¹ C1076, 55) | [1556-ban elhunyt Bekényi Miklós,] kiben fi-ágon a család elenyészett (1857 Nagy Iván CD31) | Új lényeket látok születni És elenyészni perc alatt (1893 Komjáthy Jenő CD01) | [a fába vésett betű] majd csak akkor tűn el onnan, Mikor a fa elenyész (1904 Lévay József 8274024, 123) | A fia utáni sóvárgástól majd elenyészett Anderhaldeni Isabel asszony (1925 Berde Mária 9047016, 27) | A besenyők, a középkori Magyarország egyik sajátos etnikai csoportjának maradékai 1500 táján javarészt a magyarságban enyésztek el (1990 Györffy György CD52).

1b. ’〈állapot, jelenség stb.〉(lassanként, az idő múltával) abbamarad, megszűnik (vhol), ill. eltűnik vhonnan’ ❖ rmt nemzeni tud-még a’ terméſzet, Kebelébl java mind el-nem enyéſzett (1772 Bessenyei György¹ C1076, 122) | az egyszerü patriarchalis szokások egészen elenyésztek a vidéken is (1858 Vasárnapi Újság CD56) | megjönnek kora délután a zivatarok, estére elenyésznek (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 240) | a célkitűző értelmiségi elitben csaknem elenyészett az a reformer indíttatás, amely valaha aránytalan előnyöket várt a kultúra terjedésétől (2005 Báthori Csaba 3023003, 339).

1c. ’〈időszak〉 elmúlik, véget ér’ ❖ Régi napim el-enyéſztek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 217) | Klélinek magányos órái kellemetes kis gondok között enyésztenek el (1820 Aszalay József 8020001, 19) | az elenyészett 1837. évben (1842 Teleki László² 8473007, 357) | Élnek unott reggeleket és nyomtalanul elenyészett estéket, napokat és éveket, hogy jóformán semmi se marad nekik emlékbe az életből (1921 Krúdy Gyula CD54) | Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1d. ’〈jogosultság, szabály stb.〉 bizonyos idő eltelte után v. bizonyos esetben érvényét veszti, megszűnik’ ❖ Ez a’ derék rendelés már egynehány eſztendötöl fogva el-enyéſzett (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 80) | A légréteg ellenállása a széles, kiterjesztett legyező alakú szárnyak alatt paralizálja az esés törvényének szokott szabályait, ahogy látjuk elenyészni e szabályt egy leszálló pehelynél, egy eleven madárnál (1872–1874 Jókai Mór CD18) | az u. n. legszemélyesebb jogok (jura personalissima) […] a jogosított halálával elenyésznek (1924 RévaiNagyLex. C5712, 99) | [a katonai segédnépek határvédő szerepe] a várispánságok (határispánságok) 1000 utáni megszervezésével sem enyészett el (2000 Kristó Gyula CD58).

1e. (rég) ’〈intézmény, szervezet stb.〉 létezésének végére jut, nem működik, ill. nem áll fenn tovább, megszűnik’ ❖ a római kevély birodalom elenyészvén (1795 Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság iratai 7156004, 182) | A’ mezei gazdaságra tárgyazó Teschedik által Szarvason fundáltatott intézet elenyészett immár (1819 Magda Pál 8285003, 115) | nemcsak az állam enyészett el, a nép és annak nyelve is eltünt, feloszlott (1883 Kállay Benjámin 8217001, 54) | a glagolit papok számára seminariumokat alapítottak, melyek azonban századunk elején újra elenyésztek (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

1f. (rég) ’〈vmely térbeli dolog〉 végződik, véget ér (vhol)’ ❖ A’ Topolya és Ondova köztt lévő hegyek Beszkedtől szakadnak ki Zboró felett ’s önként elenyésznek Varanó tájékán (1819 Magda Pál 8285007, 409) | egy hoszszú egyenes út nyulik-el elöttünk bé egész’ az örökkévaloságba édes gyermekeim, ’s ott a’ véghetetlenségben enyészik-el (1829 Fogarasi Nagy Pál 8326006, 147) | [a húgycsövet elérve a két izom] egymástol elválik, hanem alatta ismét együl, végre a’ végbélemelőt érintve, inas kiterjéssel enyészik el (1848 Pólya József 8371002, 18).

2. ’(távolodva) egyre kevésbé, ill. egyáltalán nem látszik v. hallatszik vmi v. vki’ ❖ láttam hogy a’ föld alatt való nap majd fel-kél, majd el-nyugſzik, és ſzemem elöl el-enyéſzik; de meg-is ollyan éjjelt, mint mi nálunk ſzokott lenni, nem tapaſztaltam (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg 7129001, 10) | [Bence] ment is volna, nem is; gyakran visszanézett, Végre a töretlen nád közt elenyészett (1846 Arany János C0648, 27) | [Az elindulás után] Triest lassan-lassan homályba merűlt, […] egymásután enyésztek el a „Molo Sartorio”, „Molo S. Carlo” és „Molo Giuseppina” (1883 Horváth Kálmán 8188001, 60) | Hajnal van, az égbolt már szürkéskék, a csillagok elenyésztek, a hold lenyugodott (1934 Nagy Lajos C5089, 146) | A tehervonat zaja távolodott, elenyészett (1963 Rónay György 9573001, 237).

3. ’〈több (hasonló) dolog között, ill. más (hasonló) dologhoz viszonyítva〉 eltörpül, elvész vmi’ ❖ a’ [becsült] summácska ugy elenyészik a’ fillér után gyült iszonyu pénzmennyiség előtt, mint egy porszem a’ földhöz képest (1834 Fillértár 8623003, 226) | Egyesek sérelme elenyészik ott, hol az ország sorsa forog kérdésben (1851 Jókai Mór C2239, 227) | Amerika partjain a Pogonias nevű doboshal az osztrigatelepeken dézsmálja az osztrigát, de mindezek az apró károk teljesen elenyésznek a mellett a mérhetetlen haszon mellett, amely az emberiségre a halból, mint táplálékból háramlik (1933 Az állatok világa ford. CD46) | mint az adóhivatalban megtudtuk, az ellenőrzések során a reprezentációs kiadásokkal kapcsolatban tett megállapítások aránya elenyészett az összes megállapítás között (2001 Figyelő CD2601).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. enyészik; ÉKsz.; SzT. elenyészett, ~, elenyésztet, elenyésztetik