elesteledik tn ige 12b

1. (alany n. is) (rég v. nyj) ’〈annak kif-ére, hogy beáll az est(i sötétség), beesteledik〉’ ❖ El-eſtvéledvén az id, a’ Kakas fel-hága egy fára alunni (1776 Esopus meséi ford. C1641, 130) | Míg a’ révházhoz értem a’ Tihani fél-ſziget tulsó óldalán, egéſzen eleſtveledett (1789 Kazinczy Ferenc C1505, 179) | annyira el-eſtvéledett, hogy tsak alíg tudtunk haza botorkálni (1805 Báró de Manx történetei ford. C3026, 180) | a mint elesteledik, kiveszi rézcompassusát, vizsgálja órája polusát, kalapja szarvából tubust csinál és astronomus módjára nézi a via lacteát [= a Tejutat], a Jupiter, Saturnus és Vénus csillagát (1894 Széchy Károly CD55) | Elestelödött, amire készen löttünk (1957 Szegedi szótár C6400, 329).

2. (rég v. nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vkit meglep az este, vkire ráesteledik (vhol)〉’ ❖ menj-el már egyszer, ha el-indúltál, mert majd el-estéledel (1775 Simai Kristóf C3746, 79) | ha az ember megszorul, s elesteledik, nem igen válogathat a szállásban (1836 Táncsics Mihály 8463007, 12) | Útközben vendégszerető szállásra találtak minden helységben, ahol elesteledtek (1902 Jókai Mór CD18) | Az emeletes ház ablakát, ahol Koltóra utaztában elesteledvén, fiatal feleségével, Szendrey Júliával Petőfi megszállt, a város emléktáblával jelölte meg (1940 Réti István CD10) | Mi is elestelöttünk (hosszan, estébe nyúlóan elmaradtunk vhol) (1952 Ormánysági szótár C6860, 137).

2a. (nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vmely tevékenységet estébe nyúlóan végez vki〉’ ❖ Egész elestelödött a munkájjávā (= este lett, mire elvégezte) (1957 Szegedi szótár C6400, 329) | jöttek a malomból, elesteledtek az őrléssel (1981 Dömötör Tekla 1039006, 88).

3. (rég, irod) ’〈élet〉 elmúlófélben van, a végéhez közeledik, ill. 〈személy〉 megöregedve élete végső szakaszába jut’ ❖ Életem’ képe ez, – Már elestvéledtem, Béborúlt az élet’ vidám álorczája! (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054061, 73) | Búcsú néktek földi Tündérek! Én immár el estvéledtem (1816 Gömbös Antal C1901, 164) | az élet elhalványul, elestveledik (1844 Tóth Lőrinc C0115, 236).

Vö. CzF. elestvelėdik; ÉrtSz.; SzT.; ÚMTsz.

elesteledik tárgyatlan ige 12b
1. (alany n. is) (rég v. nyj)
〈annak kif-ére, hogy beáll az est(i sötétség), beesteledik〉
El-eſtvéledvén az id, a’ Kakas fel-hága egy fára alunni
(1776 Esopus meséi ford.)
Míg a’ révházhoz értem a’ Tihani fél-ſziget tulsó óldalán, egéſzen eleſtveledett
(1789 Kazinczy Ferenc)
annyira el-eſtvéledett, hogy tsak alíg tudtunk haza botorkálni
(1805 Báró de Manx történetei ford.)
a mint elesteledik, kiveszi rézcompassusát, vizsgálja órája polusát, kalapja szarvából tubust csinál és astronomus módjára nézi a via lacteát [= a Tejutat], a Jupiter, Saturnus és Vénus csillagát
(1894 Széchy Károly)
Elestelödött, amire készen löttünk
(1957 Szegedi szótár)
2. (rég v. nyj)
〈annak kif-ére, hogy vkit meglep az este, vkire ráesteledik (vhol)
menj-el már egyszer, ha el-indúltál, mert majd el-estéledel
(1775 Simai Kristóf)
ha az ember megszorul, s elesteledik, nem igen válogathat a szállásban
(1836 Táncsics Mihály)
Útközben vendégszerető szállásra találtak minden helységben, ahol elesteledtek
(1902 Jókai Mór)
Az emeletes ház ablakát, ahol Koltóra utaztában elesteledvén, fiatal feleségével, Szendrey Júliával Petőfi megszállt, a város emléktáblával jelölte meg
(1940 Réti István)
Mi is elestelöttünk (hosszan, estébe nyúlóan elmaradtunk vhol)
(1952 Ormánysági szótár)
2a. (nyj)
〈annak kif-ére, hogy vmely tevékenységet estébe nyúlóan végez vki〉
Egész elestelödött a munkájjávā (= este lett, mire elvégezte)
(1957 Szegedi szótár)
jöttek a malomból, elesteledtek az őrléssel
(1981 Dömötör Tekla)
3. (rég, irod)
〈élet〉 elmúlófélben van, a végéhez közeledik, ill. 〈személy〉 megöregedve élete végső szakaszába jut
Életem’ képe ez, – Már elestvéledtem, Béborúlt az élet’ vidám álorczája!
(1804 u. Berzsenyi Dániel)
Búcsú néktek földi Tündérek! Én immár el estvéledtem
(1816 Gömbös Antal)
az élet elhalványul, elestveledik
(1844 Tóth Lőrinc)
Vö. CzF. elestvelėdik; ÉrtSz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások