eleszik ts ige 19b9
1. (rég) ’táplálékul (maradék nélkül) elfogyaszt, megeszik vmit’ ❖ a Kölest és Hajdinát néhány hóld fldekenn el-ette [a sáska] (1782 Magyar Hírmondó C0270, 550) | engem is a’ förtelmes férgek elesznek (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 96) | dolmányt vett magára, a mennyiben azt a moly el nem ette (1851 Székely József C3910, 34) | Nincs már se tyukom, se csibém, ezek a derék katona népek mind elették (1930 Móricz Zsigmond CD10).
1a. eleszik vki, vmi elől ’〈ember, állat〉(a) más(ik) elől megeszik vmit’ ❖ [menyét,] tudom, hogy az egereket-is, azért ölöd-meg, hogy házamban es mor’salékokat-is az Egerek ell el-egyed (1776 Esopus meséi ford. C1642, 115) | a roszlelkű szomszédné Egy tyúkját [Márta] agyonütötte, Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt, S elette előlök az árpát (1844 Petőfi Sándor C3500, 114) | ha csak egy szelet kenyeret ád is, már mindjárt az jut eszembe, hogy ezt a darab kenyeret is szegény Anna elől eszem el (1894 Abonyi Árpád C0480, 19) | [A mondában Mátyás király] közös bográcsból kanalaz az öreg juhásszal, aki kezére üt, amikor előle is eleszi a húst (1980 NéprajziLex. CD47).
2. ’〈pénzt, vagyont stb.〉 evésre, étkezésre költ el’ ❖ mindenét el- fel-, meg-ette, -itta, dzsölte, zabállotta (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 13) | Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen? Azért szerzem, hogy eligyam s egyem (1844 Petőfi Sándor C3506, 84) | majdnem délig üldögéltünk ebben a kocsmában, elettük és elittuk, ami pénzünk volt (1927 Kassák Lajos 9314009, 58) | olyan művészről van szó, aki eleszi minden gázsiját (1936 Budapesti Hírlap szept. 3. C4724, 10).
3. ’(lassanként) teljesen felemészt, szétroncsol vmit vmi’ ❖ a’ Frantz s az Ánglus is […] fóldoztatja a’ melylyik [hajó] lyukas; újjat áztat bê a’ víz elette helyébe (1786 Magyar Hírmondó C0274, 722) | [A követ] vagy el évén a’ Régiség, vagy sok Esk’ záporja (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius C2780, 166) | Mikor a lúg egyszerre eleszi a belemártott tollat, ez annak a jele, hogy elég erős (1888 Baksay Sándor C0736, 111) | A karikát a rozsda elette (1955 Tatay Sándor 9704003, 351).
4. (durva) ’〈annak kif-ére, hogy vhova v. vhonnan elmegy vki〉’ ❖ Csakhogy elette a rosseb nagyméltóságodat (1952 Illyés Gyula 2051004, 11) | ez a vadállat itt, mért nem megy már el, miért nem eszi el innen motorostul a fene? (1962 Népszabadság okt. 23. C4814, 6).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.