életjelenség fn 3B8

1. (Biol is) ’az élő szervezet vmely sajátos szerepű, alapvető élettani folyamata, tevékenysége v. képessége; életfunkció’ ❖ ? Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez [az elkövetők], s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nékiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták (1824 Deák Ferenc CD51) | Az elmezavar kóros életjelenség. Szükséges tehát, hogy a kérdéses beteget személyesen vizsgáljuk meg (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267002, 260) | A legszembetűnőbb életjelenségek egyike a mozgás (1986 Az emberi test 1114004, 989).

2. ’vmely személy, közösség életét meghatározó, arra jellemző esemény, helyzet, jelenség’ ❖ A nyugalom, mely az ábrázolt életjelenség daczára a képről szemeinkbe tünik, valóban megható (1860 Ormós Zsigmond C3366, 134) | A dolgokat, embereket, életjelenségeket csak egyik oldalról látó korlátoltság, vagy a másik oldal felé szándékosan szemet húnyó szektárius szellem mindennél messzebb áll a katolicizmustól (1935 Sík Sándor 9598009, 9) | Az irónia a lét egyes szegmenseire, valamely életjelenségre tekint gúnnyal, míg az abszurd magával a léttel perlekedik (1992 Nagy Atilla Kristóf 2027036, 40) | Mivel is tölthetné meg a lapot az egyszeri béríró [...]. Valós életjelenségek? Brrrr... Még rágondolni is rossz! (2006 Népszava jan. 11. C7469, 6).

3. (rég) ’〈kül. haldokló v. halottnak tűnő emberre, állatra vonatkoztatva:〉 vmely életfunkció külsőleg érzékelhető megnyilvánulása mint annak jele, hogy az azt mutató élőlény (még) él; életjel’ ❖ [Gusztáv] napokig fekütt életjelenség nélkül (1830 Aurora C0037, 180) | az egyik legény halva volt, a másik pedig kórházba vitetvén, mutatott ugyan némi életjelenségeket, de fölgyógyulásához, mint mondják, nem igen nagy remény mutatkozik (1838 Népszabadság 2002. jan. 4. C7850, 34) | az éjjeli magömlések után több óráig gyenge életjelenségeket vett rajtok [ti. a hímivarsejteken] észre (1848 Pólya József 8371004, 54).

Vö. CzF. életjel · életjelenség; ÉrtSz.; ÉKsz.

életjelenség főnév 3B8
1. (Biol is)
az élő szervezet vmely sajátos szerepű, alapvető élettani folyamata, tevékenysége v. képessége; életfunkció
?
Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez [az elkövetők], s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nékiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták
(1824 Deák Ferenc)
Az elmezavar kóros életjelenség. Szükséges tehát, hogy a kérdéses beteget személyesen vizsgáljuk meg
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
A legszembetűnőbb életjelenségek egyike a mozgás
(1986 Az emberi test)
2.
vmely személy, közösség életét meghatározó, arra jellemző esemény, helyzet, jelenség
A nyugalom, mely az ábrázolt életjelenség daczára a képről szemeinkbe tünik, valóban megható
(1860 Ormós Zsigmond)
A dolgokat, embereket, életjelenségeket csak egyik oldalról látó korlátoltság, vagy a másik oldal felé szándékosan szemet húnyó szektárius szellem mindennél messzebb áll a katolicizmustól
(1935 Sík Sándor)
Az irónia a lét egyes szegmenseire, valamely életjelenségre tekint gúnnyal, míg az abszurd magával a léttel perlekedik
(1992 Nagy Atilla Kristóf)
Mivel is tölthetné meg a lapot az egyszeri béríró [...]. Valós életjelenségek? Brrrr... Még rágondolni is rossz!
(2006 Népszava jan. 11.)
3. (rég)
〈kül. haldokló v. halottnak tűnő emberre, állatra vonatkoztatva:〉 vmely életfunkció külsőleg érzékelhető megnyilvánulása mint annak jele, hogy az azt mutató élőlény (még) él; életjel
[Gusztáv] napokig fekütt életjelenség nélkül
(1830 Aurora)
az egyik legény halva volt, a másik pedig kórházba vitetvén, mutatott ugyan némi életjelenségeket, de fölgyógyulásához, mint mondják, nem igen nagy remény mutatkozik
(1838 Népszabadság 2002. jan. 4.)
az éjjeli magömlések után több óráig gyenge életjelenségeket vett rajtok [ti. a hímivarsejteken] észre
(1848 Pólya József)
Vö. CzF. életjel · életjelenség; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások