életöröm fn 3C3

1. ’helyzetével, állapotával, körülményeivel elégedett és ennek tudatával áthatott boldog, életigenlő embert jellemző érzés, ill. erről tanúskodó megnyilvánulás, jel’ ❖ [szemeiben] lélek, negéd s életöröm szikrázott (1824 Kisfaludy Károly C2678, 66) | [az arcvonásokból] a legpajzánabb élénkség s habzó életöröm tünék ki (1841 Gaal József 8149004, 154) | Az eszük megmaradt, de a lendületük s az életörömük elhervadt (1903 Prohászka Ottokár 1125021, 48) | [Capillária szülöttjének] szépsége és életöröme segítségével módjában van mindazt a gyönyört és mámort élni és élvezni, amit önmaga és a világ gazdagon áraszt számára (1922 Karinthy Frigyes 9309008, 54) | igazi életörömöt csak áldozatok és munka árán lehet elérni (1995 Kiss Jenő² CD30).

2. (rendsz. tbsz-ban) ’olyan tevékenység, dolog, amely képes örömtelivé, boldoggá tenni vkit, amely megelégedettség és örömök forrása’ ❖ én az emberi társaságban [= társadalomban] legfőbbnek állítom a’ jobb létet ’s életörömeket (1831 Széchenyi István CD1501) | [a gazdag szülők gyermeke] elbizván magát a reá háromló örökségben nem a mesterség jól kitanulásában, hanem az életörömek élvezésében töltvén idejét, egy ideig, mig pénze tart (1847 Hetilap CD61) | a mozgás, bárminő mozgás nagy életöröm, amelyet nem becsülünk meg eléggé (1912 Csáth Géza CD10) | az életörömök túlságos hajhászása (1926 Kovács Mária CD10) | dr. Ulrich Strunz becsüli a csepp életörömöket is – ebbe beletartoznak az esti étkezések (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. ’vmely dologban, környezetben, természetben stb. érzékelhető, ill. alkotásból sugárzó boldogság, életigenlés’ ❖ Goldoni Velencéjének életörömét (1935 Schöpflin Aladár CD10) | Mennyi töretlen friss életöröm van ebben a képben (1938 Farkas Zoltán CD10) | Minden, ami körülöttem volt, az életörömöt hirdette (1956 Füst Milán 9161047, 358) | [a tánc] előadásmódját felszabadult életöröm és dinamika hatja át (1990 Magyar néprajz CD47) | életörömöt sugárzó délvidéken (1997 Sághy Marianne CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

életöröm főnév 3C3
1.
helyzetével, állapotával, körülményeivel elégedett és ennek tudatával áthatott boldog, életigenlő embert jellemző érzés, ill. erről tanúskodó megnyilvánulás, jel
[szemeiben] lélek, negéd s életöröm szikrázott
(1824 Kisfaludy Károly)
[az arcvonásokból] a legpajzánabb élénkség s habzó életöröm tünék ki
(1841 Gaal József)
Az eszük megmaradt, de a lendületük s az életörömük elhervadt
(1903 Prohászka Ottokár)
[Capillária szülöttjének] szépsége és életöröme segítségével módjában van mindazt a gyönyört és mámort élni és élvezni, amit önmaga és a világ gazdagon áraszt számára
(1922 Karinthy Frigyes)
igazi életörömöt csak áldozatok és munka árán lehet elérni
(1995 Kiss Jenő²)
2. (rendsz. tbsz-ban)
olyan tevékenység, dolog, amely képes örömtelivé, boldoggá tenni vkit, amely megelégedettség és örömök forrása
én az emberi társaságban [= társadalomban] legfőbbnek állítom a’ jobb létet ’s életörömeket
(1831 Széchenyi István)
[a gazdag szülők gyermeke] elbizván magát a reá háromló örökségben nem a mesterség jól kitanulásában, hanem az életörömek élvezésében töltvén idejét, egy ideig, mig pénze tart
(1847 Hetilap)
a mozgás, bárminő mozgás nagy életöröm, amelyet nem becsülünk meg eléggé
(1912 Csáth Géza)
az életörömök túlságos hajhászása
(1926 Kovács Mária)
dr.doktor Ulrich Strunz becsüli a csepp életörömöket is – ebbe beletartoznak az esti étkezések
(2002 Magyar Hírlap)
3.
vmely dologban, környezetben, természetben stb. érzékelhető, ill. alkotásból sugárzó boldogság, életigenlés
Goldoni Velencéjének életörömét
(1935 Schöpflin Aladár)
Mennyi töretlen friss életöröm van ebben a képben
(1938 Farkas Zoltán)
Minden, ami körülöttem volt, az életörömöt hirdette
(1956 Füst Milán)
[a tánc] előadásmódját felszabadult életöröm és dinamika hatja át
(1990 Magyar néprajz)
életörömöt sugárzó délvidéken
(1997 Sághy Marianne)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások