életvidám mn 12A

1. (életét) jókedvű(en), derűs(en élő) 〈személy〉’ ❖ minthogy Edgár’ elmeneteli szabadsága kűlső környűletek által elkésleltetett, az életvidám Laird békételenségével, a’ közönségesen csudált fejér Líliomot látni, tovább nem bírhatván, számos és fényes kísérettel, még amaz előtt eljött (1832 Mulattató ford. C3235, 35) | Atyám, az életvidám, őskedélyű férfi (1851 Jókai Mór CD18) | az erőteljesnek, életvidámnak látszó fiatal férfi (1925 Krúdy Gyula CD54) | Eszter, Annuska barátnője. Csínos, életvidám, kerekarcú, pergőnyelvű lány (1950 Egri Viktor 9119002, 6) | a badeniak életvidámabbak, könnyedebbek, mint a württembergiek (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személyre jellemző, rá valló 〈arc, szem, mosoly stb.〉’ ❖ azon életvidám, hajnalló, kedves arcot (1846 Jókai Mór CD18) | [a gimnáziumi igazgató] sovány, csinos emberke volt, élénk, villogó, életvidám szemmel (1911 Krúdy Gyula C2844, 16) | fogékony s életvidám alapkedély (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a lány egész lényét beragyogta életvidám, önelégült, változatlan fiatalos mosolya (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 20) | Szász Endre személye, munkássága, derűs, életvidám egyénisége (2000 Új Könyvek CD29).

1b. ’élénk, energikus, es. játékos 〈állat〉’ ❖ az ormós harcsa tízórai szárazföldi tartózkodás után is teljesen friss és életvidám (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a mopsz] mozgékony, életvidám, éber, intelligens (1996 Szinák János–Veress István CD59).

2. (irod) ’derűs, jókedvű 〈szemlélet, életérzés〉, ill. azt kifejező 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Derűs, kedves, életvidám filozófia árad [Alfred Capus] vígjátékaiból és színműveiből (1922 Szini Gyula CD10) | [a népművészeti elemek] a régebbi oroszok, a lengyelek, kis részben a jugoszlávok és magyarok könyvművészetének [...] erőt és életvidám, egészséges optimizmust adnak (1928 Naményi Ernő CD10) | [Kosztolányi Dezső] látszatra életvidám, csillogó színű költészete (1973 Simon István 9601034, 259) | Fochter életvidám, gazdag életmódjának jellemzői (1998 Kovács József László CD52).

2a. ’olyan 〈idő(szak), hely(zet), légkör〉, amelyre az emberek ilyenfajta szemlélete jellemző’ ❖ Budapest, ez az akkor derült, életvidám, könnyelmű város (1924 Gergely István CD10) | [Pálmay Ilka] milyen messzire van hazájától ebben az életvidám angol faluban (1926 Krúdy Gyula CD54) | Blaha Lujza és Pálmai Ilka, Hegyi Aranka és Küry Klára francia, angol, bécsi és magyar operettszerepeikben tipikus „hősnőivé” válnak ennek az ijesztőn könnyelmű s látszólag oly életvidám, bár ugyanakkor ezer gonddal s fenyegető problémával terhes századvégnek (1943 Gyergyai Albert 9202013, 34) | az 1526-ig uralkodó fiatal magyar király környezete messze földön híres volt életvidám ünnepségeiről (1992 Péter Katalin CD17).

J: életvidor.

Vö. CzF. életvidám · életvidor; ÉrtSz.; ÉKsz.

életvidám melléknév 12A
1.
(életét) jókedvű(en), derűs(en élő) 〈személy〉
minthogy Edgár’ elmeneteli szabadsága kűlső környűletek által elkésleltetett, az életvidám Laird békételenségével, a’ közönségesen csudált fejér Líliomot látni, tovább nem bírhatván, számos és fényes kísérettel, még amaz előtt eljött
(1832 Mulattató ford.)
Atyám, az életvidám, őskedélyű férfi
(1851 Jókai Mór)
az erőteljesnek, életvidámnak látszó fiatal férfi
(1925 Krúdy Gyula)
Eszter, Annuska barátnője. Csínos, életvidám, kerekarcú, pergőnyelvű lány
(1950 Egri Viktor)
a badeniak életvidámabbak, könnyedebbek, mint a württembergiek
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személyre jellemző, rá valló 〈arc, szem, mosoly stb.〉
azon életvidám, hajnalló, kedves arcot
(1846 Jókai Mór)
[a gimnáziumi igazgató] sovány, csinos emberke volt, élénk, villogó, életvidám szemmel
(1911 Krúdy Gyula)
fogékony s életvidám alapkedély
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
a lány egész lényét beragyogta életvidám, önelégült, változatlan fiatalos mosolya
(1954 Makai Imre ford.Tolsztoj²)
Szász Endre személye, munkássága, derűs, életvidám egyénisége
(2000 Új Könyvek)
1b.
élénk, energikus, es. játékos 〈állat〉
az ormós harcsa tízórai szárazföldi tartózkodás után is teljesen friss és életvidám
(1933 Az állatok világa ford.)
[a mopsz] mozgékony, életvidám, éber, intelligens
(1996 Szinák János–Veress István)
2. (irod)
derűs, jókedvű 〈szemlélet, életérzés〉, ill. azt kifejező 〈megnyilvánulás〉
Derűs, kedves, életvidám filozófia árad [Alfred Capus] vígjátékaiból és színműveiből
(1922 Szini Gyula)
[a népművészeti elemek] a régebbi oroszok, a lengyelek, kis részben a jugoszlávok és magyarok könyvművészetének [...] erőt és életvidám, egészséges optimizmust adnak
(1928 Naményi Ernő)
[Kosztolányi Dezső] látszatra életvidám, csillogó színű költészete
(1973 Simon István)
Fochter életvidám, gazdag életmódjának jellemzői
(1998 Kovács József László)
2a.
olyan 〈idő(szak), hely(zet), légkör〉, amelyre az emberek ilyenfajta szemlélete jellemző
Budapest, ez az akkor derült, életvidám, könnyelmű város
(1924 Gergely István)
[Pálmay Ilka] milyen messzire van hazájától ebben az életvidám angol faluban
(1926 Krúdy Gyula)
Blaha Lujza és Pálmai Ilka, Hegyi Aranka és Küry Klára francia, angol, bécsi és magyar operettszerepeikben tipikus „hősnőivé” válnak ennek az ijesztőn könnyelmű s látszólag oly életvidám, bár ugyanakkor ezer gonddal s fenyegető problémával terhes századvégnek
(1943 Gyergyai Albert)
az 1526-ig uralkodó fiatal magyar király környezete messze földön híres volt életvidám ünnepségeiről
(1992 Péter Katalin)
Vö. CzF. életvidám · életvidor; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások