eleve hsz 0
1. ’előre, időben vmit v. vkit megelőzve, vmi v. vki előtt’ ❖ Eleve-el-látom, hogy némelly Atyafiak tsak id-veſztegetésnek fogják tartani ez oktatáſomat (1773 Rájnis József 7201007, 81) | [Zrínyi] a fölégetésre már eleve elkészitett ujvárost mind a négy sarkán fölgyujtatá (1865 Salamon Ferenc 8402011, 567) | Hitünk és meggyőződésünk az, hogy ha összetartunk és jó eleve tömörülünk, győzni is fogunk és rajtunk még a pokolnak kapui sem vehetnek erőt (1901 Veszprémi Ellenőr 2113001, 4) | A gyógyszerkészlet a kórházé; nincs eleve elosztva a betegek között (1992 Kis János² 2058004, 204) • eleve elrendelés (Vall) ’〈Augustinus, ill. hatására kül. a református egyház tanításában:〉 Isten akarata, szándéka, amely az egyes ember születése előtt, cselekedeteitől függetlenül eldönti, hogy üdvözül-e v. kárhozatra jut’ ❖ Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns egyház már a XVI. sz.-ban külön lutheránus és külön református vagy kálvinista egyházzá szakadt szét (1897 PallasLex. CD02) | [Augustinust] többször vádolták amiatt, hogy ily nyiltan hirdeti az eleve elrendelést (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | Halljuk, mi van azzal az eleve elrendeléssel? Hogy illesztette bele Ágoston a jó Isten világába a rosszat? (1930 Németh László² CD10) | Kálvin rendszerének központi gondolata a predesztináció tana (eleve elrendelés) (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. ’eredendően, eredeti állapotánál, természeténél fogva’ ❖ a’ pert-patvart kereső, zajos tsatára vágyó, mindent merő, ’s már eleve mindenre kész, nyughatatlan és kérkedékeny ellenfélben (1821 Batsányi János 7023021, 237) | Az emberi szervezet berendezése eleve kizárja, hogy valaki naphosszat vízben tartózkodjék (1943 Missuray-Krúg Lajos CD52) | az olyan ügy […], amelynek érdekében embereket ölnek, eleve nem lehet jó (1969 Almási Miklós 1002002, 435).
3. (rég) ’eleinte’ ❖ elejénn [=] elejentén, eleve, eleinn (1784 Kisded szótár C0815, 21) | És úgy leve, mint eleve (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 59) | Petőfit, akit már eleve mint kivételesen jó fiút ismertünk meg, élete végén mint kitűnő férjet és boldog apát látjuk viszont (1910 Babits Mihály C0696, 42).
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, eleve-elrendelés; TESz.; ÉKsz.; SzT.