elfacsarodik tn ige 12a5

1. (rég v. nyj) ’〈vkinek a teste, testrésze〉 deformálódik, eltorzul’ ❖ El-fatsarodom: Elabor. Item: Detorqueor, pervertor (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 98) | Eszi meg a süly. Keze, szeme, szája elcsafarodott (1951 Néprajzi Közlemények C6303, 107).

1a. ’〈vkinek az orra v. szája (külső) inger hatására〉 fintorba húzódik’ ❖ Veronka már csak szipogott s szemét törülgette el-elfacsarodó szájjal (1912 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Nehéz illat szállott föl a heringeshordókból, úgy hogy a gazdag embernek elfacsarodott az orra (1927 Terescsényi György CD10) | Mindannyiunk érdeke, hogy a választásokig az állam és az önkormányzatok vagyoni vitája végérvényesen elrendeződjék. Ha ez nem sikerül, […] a mi pénzünk bánja és a mi orrunk fog újra és újra elfacsarodni (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’〈vkinek a szíve, lelke〉 keserűséggel, ill. szánalommal, sajnálattal eltelve elszorul’ ❖ Sokszor el próbálom képzelni üresült agyamban a kiket közelből ösmerek, kikkel viszonyom volt, van,… de csak Helvilán csafarodik el a fájdalmas kebel, csak övé a teljes hatalom! (1837 Tóth Péter 8491002, 155) | elfacsarodott szíve, ha elgondolta, hogy most végképpen nincs senkije (1875 Mikszáth Kálmán CD04) | a földbirtokos megrendülve nézte a föld porába, a füvek torzsáiba térdelőket s lelke elfacsarodott (1922 Móricz Zsigmond 9462041, 7) | ha a tévében meglátok egy rogyadozó házat, vízben álló szomorú kecskét, s a nénikét, aki kétségbeesetten nézi, hogy megy mindene veszendőbe, elfacsarodik a szívem (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (ritk) ’〈vkinek az arca〉 kedvetlen, szomorú kifejezést ölt’ ❖ [az aludni küldött] kis fiu nagy elfacsarodott képpel olyan csendes lett, mintha a szobában sem volna (1857 Szegfi Mór 8430005, 20) | Bezzeg elfacsarodott a dolog kedves arculata, mikor a jókedvű urak másnap fölébredtek komor városukban (1962 e. Lányi Viktor ford.–Keller 9381006, 373).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. elfacsarodott; ÚMTsz.

elfacsarodik tárgyatlan ige 12a5
1. (rég v. nyj)
〈vkinek a teste, testrésze〉 deformálódik, eltorzul
El-fatsarodom: Elabor. Item: Detorqueor, pervertor
(1810 Végtagokra szedett szótár)
Eszi meg a süly. Keze, szeme, szája elcsafarodott
(1951 Néprajzi Közlemények)
1a.
〈vkinek az orra v. szája (külső) inger hatására〉 fintorba húzódik
Veronka már csak szipogott s szemét törülgette el-elfacsarodó szájjal
(1912 Tersánszky Józsi Jenő)
Nehéz illat szállott föl a heringeshordókból, úgy hogy a gazdag embernek elfacsarodott az orra
(1927 Terescsényi György)
Mindannyiunk érdeke, hogy a választásokig az állam és az önkormányzatok vagyoni vitája végérvényesen elrendeződjék. Ha ez nem sikerül, […] a mi pénzünk bánja és a mi orrunk fog újra és újra elfacsarodni
(1996 Magyar Hírlap)
2. (vál)
〈vkinek a szíve, lelke〉 keserűséggel, ill. szánalommal, sajnálattal eltelve elszorul
Sokszor el próbálom képzelni üresült agyamban a kiket közelből ösmerek, kikkel viszonyom volt, van,… de csak Helvilán csafarodik el a fájdalmas kebel, csak övé a teljes hatalom!
(1837 Tóth Péter)
elfacsarodott szíve, ha elgondolta, hogy most végképpen nincs senkije
(1875 Mikszáth Kálmán)
a földbirtokos megrendülve nézte a föld porába, a füvek torzsáiba térdelőket s lelke elfacsarodott
(1922 Móricz Zsigmond)
ha a tévében meglátok egy rogyadozó házat, vízben álló szomorú kecskét, s a nénikét, aki kétségbeesetten nézi, hogy megy mindene veszendőbe, elfacsarodik a szívem
(1999 Magyar Hírlap)
2a. (ritk)
〈vkinek az arca〉 kedvetlen, szomorú kifejezést ölt
[az aludni küldött] kis fiu nagy elfacsarodott képpel olyan csendes lett, mintha a szobában sem volna
(1857 Szegfi Mór)
Bezzeg elfacsarodott a dolog kedves arculata, mikor a jókedvű urak másnap fölébredtek komor városukban
(1962 e. Lányi Viktor ford.Keller)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. elfacsarodott; ÚMTsz.

Beállítások