elfakad tn ige 1a1

1. (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vminek a burka, héja pukkanva, durranva hirtelen felreped, és tartalma kiömlik〉’ ❖ a’ Torpédót a’ tenger a’ hajóhoz hajtotta, és irtóztató zendülést okozott; úgy tetszett mintha fld indúlás lett volna, és olly tsattanással fakadt el, [...] mint a leg nagyobb menydörgés (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0201, 386) | teli vagyok, – jól laktam, – felpuffadtam ... No, no ... csak el ne fakadjon (1814 Katona József C2500, 111) | felpuffasztott nagy hatalma, mint a Kiszúrt degesz hólyag, úgy elfakadt (1872 Arany László CD01) | [a legenda szerint a Noé által kibocsátott] galambnak sikerül földet érnie, de a nagy repüléstől elfakad az epéje, azóta egyetlen galambnak sincs (1982 NéprajziLex. CD47).

2. (rég) ’〈forrás〉 a felszínre tör, felfakad’ ❖ [a gyógyvíz] alkatrészei közt vas, kén, és gyanta is van, sok léggel, mely bugyborékolva tör fel a vizből. Ezen források gyakran fakadnak el, úgy hogy 1836 óta már három helytt kellett uj fürdőt késziteni (1868 Orbán Balázs CD22) | a Székelykő alsó (déli) részén is fakad el egy havasi csermely, melynek völgye amazzal arányzatosan, de ellentétesen északról délnek kanyarodik (1871 Orbán Balázs CD22).

3. (nyj v. irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely (érzelmi) megnyilvánulás, kül. sírás hirtelen kitör vkiből〉’ ❖ Erre a’ Márk-Grófné el-fakadott nagyon nevetve (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 73) | Panaszra [Kont] bús apródja nagy Kesergve elfakad (1837 Czuczor Gergely C0044, 136) | elfakadtam bőgve, mint a borjú, holott nagy szál ember vagyok, még a könnyemet nem láttam (1914 Szomory Dezső CD10) | Elfakatt az erdész sírni. Feleli a jány neki: „Mijér sír, erdész úr?” (1936–1938 Fedics Mihály mesél C5269, 179) | falusi asszonyok és férfiak is elfakadnak sírva, ha rég elhunyt családtagjaikról esik szó (1981 Dömötör Tekla 1039008, 216).

3a. (nyj v. irod) ’sírva fakad, sírni kezd vki’ ❖ A’ hírre [ti. ismerősének halálhírére] lehetetlen vala egyszerre el nem fakadnom, ’s a’ könnyezés minden idegeimet keresztül hasogatja (1816 Döbrentei Gábor C2567, 288) | Ugy êfakatt (sírásra fakadt), hol lë së tuttam csitíttanyi (1897 Magyar Nyelvőr C5845, 327) | [Anyósom sértő szavaitól] melegem lett, úgy éreztem, hogy valami borzasztót kell tennem, különben elfakadok (1967 Domonkos István 1037006, 59).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elfakad ❖ tárgyatlan ige ◦ 1a1 ◦
permalink
1. (átv is)
〈annak kif-ére, hogy vminek a burka, héja pukkanva, durranva hirtelen felreped, és tartalma kiömlik〉
a’ Torpédót a’ tenger a’ hajóhoz hajtotta, és irtóztató zendülést okozott; úgy tetszett mintha fld indúlás lett volna, és olly tsattanással fakadt el, [...] mint a leg nagyobb menydörgés
(1813 Hazai és Külföldi Tudósítások)
teli vagyok, – jól laktam, – felpuffadtam ... No, no ... csak el ne fakadjon
(1814 Katona József)
felpuffasztott nagy hatalma, mint a Kiszúrt degesz hólyag, úgy elfakadt
(1872 Arany László)
[a legenda szerint a Noé által kibocsátott] galambnak sikerül földet érnie, de a nagy repüléstől elfakad az epéje, azóta egyetlen galambnak sincs
(1982 NéprajziLex.)
2. (rég)
〈forrás〉 a felszínre tör, felfakad
[a gyógyvíz] alkatrészei közt vas, kén, és gyanta is van, sok léggel, mely bugyborékolva tör fel a vizből. Ezen források gyakran fakadnak el, úgy hogy 1836 óta már három helytt kellett uj fürdőt késziteni
(1868 Orbán Balázs)
a Székelykő alsó (déli) részén is fakad el egy havasi csermely, melynek völgye amazzal arányzatosan, de ellentétesen északról délnek kanyarodik
(1871 Orbán Balázs)
3. (nyj v. irod)
〈annak kif-ére, hogy vmely (érzelmi) megnyilvánulás, kül. sírás hirtelen kitör vkiből〉
Erre a’ Márk-Grófné el-fakadott nagyon nevetve
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Panaszra [Kont] bús apródja nagy Kesergve elfakad
(1837 Czuczor Gergely)
elfakadtam bőgve, mint a borjú, holott nagy szál ember vagyok, még a könnyemet nem láttam
(1914 Szomory Dezső)
Elfakatt az erdész sírni. Feleli a jány neki: „Mijér sír, erdész úr?”
(1936–1938 Fedics Mihály mesél)
falusi asszonyok és férfiak is elfakadnak sírva, ha rég elhunyt családtagjaikról esik szó
(1981 Dömötör Tekla)
3a. (nyj v. irod)
sírva fakad, sírni kezd vki
A’ hírre [ti. ismerősének halálhírére] lehetetlen vala egyszerre el nem fakadnom, ’s a’ könnyezés minden idegeimet keresztül hasogatja
(1816 Döbrentei Gábor)
Ugy êfakatt (sírásra fakadt), hol lë së tuttam csitíttanyi
(1897 Magyar Nyelvőr)
[Anyósom sértő szavaitól] melegem lett, úgy éreztem, hogy valami borzasztót kell tennem, különben elfakadok
(1967 Domonkos István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások