elfogultság fn 3A8

1. ’vkinek az a tulajdonsága v. állapota, hogy ítéleteiben, megnyilvánulásaiban részrehajlás, előítéletek befolyásolják’ ❖ annyi elfogultság ’s előitélet van miköztünk (1830 Széchenyi István C3886, 126) | buborékká lett a felekezeti elfogultság fantomja is (1891 Szűry Dénes C4075, 244) | [Az ügyvéd] szembeszáll a közvádlóval, kárvallottak boszuérzetével, a törvényszék tévedéseivel, a szakértők furfangosságával s a birák elfogultságával (1904 Eötvös Károly 8127005, 63) | [Gyulai Pál] bár élt-halt nemzetéért, azt sem kímélte, ha benne felekezeti vagy társadalmi elfogultságot fedezett fel (1941 Papp Ferenc¹ C3427, 84) | [a bíróság egyik tagja] személyi elfogultsága miatt valamirevaló rendszerben nemcsak bíró, de esküdt sem lehetett volna (1977 Méray Tibor 9434005, 353) | Elfogultság lenne azt állítani, hogy mindegyik [tanárunk] kiemelkedő, maga szakjában nagy tudós vagy alkotóművész lett volna (1984 Unger Mátyás CD52).

2. ’megilletődött, elfogódott v. elérzékenyült, ill. zavartan feszült lelkiállapot (megnyilvánulása)’ ❖ szívem’ elfogultságát legyőzni gyenge valék (1836 Kovács Pál² C0043, 237) | vonásain semmi elfogultság (1852 Jókai Mór C2241, 19) | [Dini] hangja egy pillanatig elszorult, mintha a torkát fojtogatná valami, de aztán legyőzte elfogultságát (1900 Vértesi Arnold 8520008, 112) | komolyság és elfogultság látszott az arcán (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 34) | Nehéz elfogultság nélkül gondolni a játszótérre, hol az első betűket böngésztük a mesekönyvből (1958 Magyar Nemzet máj. 3. C0354, 7) | a nagy költőnek minden elfogultságtól mentesen telefonáltam, aminek következtében viszont őkelme annál félénkebben válaszolt (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.

elfogultság főnév 3A8
1.
vkinek az a tulajdonsága v. állapota, hogy ítéleteiben, megnyilvánulásaiban részrehajlás, előítéletek befolyásolják
annyi elfogultság ’s előitélet van miköztünk
(1830 Széchenyi István)
buborékká lett a felekezeti elfogultság fantomja is
(1891 Szűry Dénes)
[Az ügyvéd] szembeszáll a közvádlóval, kárvallottak boszuérzetével, a törvényszék tévedéseivel, a szakértők furfangosságával s a birák elfogultságával
(1904 Eötvös Károly)
[Gyulai Pál] bár élt-halt nemzetéért, azt sem kímélte, ha benne felekezeti vagy társadalmi elfogultságot fedezett fel
(1941 Papp Ferenc¹)
[a bíróság egyik tagja] személyi elfogultsága miatt valamirevaló rendszerben nemcsak bíró, de esküdt sem lehetett volna
(1977 Méray Tibor)
Elfogultság lenne azt állítani, hogy mindegyik [tanárunk] kiemelkedő, maga szakjában nagy tudós vagy alkotóművész lett volna
(1984 Unger Mátyás)
2.
megilletődött, elfogódott v. elérzékenyült, ill. zavartan feszült lelkiállapot (megnyilvánulása)
szívem’ elfogultságát legyőzni gyenge valék
(1836 Kovács Pál²)
vonásain semmi elfogultság
(1852 Jókai Mór)
[Dini] hangja egy pillanatig elszorult, mintha a torkát fojtogatná valami, de aztán legyőzte elfogultságát
(1900 Vértesi Arnold)
komolyság és elfogultság látszott az arcán
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
Nehéz elfogultság nélkül gondolni a játszótérre, hol az első betűket böngésztük a mesekönyvből
(1958 Magyar Nemzet máj. 3.)
a nagy költőnek minden elfogultságtól mentesen telefonáltam, aminek következtében viszont őkelme annál félénkebben válaszolt
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.

Beállítások