elfogult mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elfogul.

II. mn 12A

1. ’előítéletes, részrehajló módon gondolkodó, érző, viselkedő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈vélemény, kritika stb.〉’ ❖ nem lágyvelejüleg vagy elfogultlag itélünk a’ dolog valódi mibenlétérül (1831 Széchenyi István CD1501) | kit az ilyen alapigazságnak puszta kimondása meggyőzni nem képes, azt hosszas okoskodás sem fogja egy könnyen elvonni elfogult véleményétől (1833 Deák Ferenc CD51) | [Tasso és Milton műveikkel] igen sok balvéleményeket vertek a’ különben is elfogultt közönség’ fejébe (1836 e. Sasku Károly 8562002, 90) | bocsáss meg, kedves Fáncsy komám! hogy az első látás benyomására elfogultan ítéltem fölötted (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 67) | Nagyon pontos, nagyon lelkiismeretes tanár Sarah. Csak egy kicsit elfogult a nőtanítványokkal szemben (1906 Ady Endre CD0801) | Balogh Edgár fent idézett kritikája annyira irreális és elfogult, hogy sem magyarázni, sem bármit hozzáfűzni nem érdemes (1989 Záhony Éva 2015016, 18).

2. ’félszegen zavart, feszült v. megilletődött 〈személy, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Elfogúlt szózattal lépek fel, mert szokatlanúl is szokatlan, sőt hallatlan dolgot kell előterjesztenem (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a’ miveletlen nő [...] társaságban szó-szegény, elfogult, és pirongó (1841 Fáy András¹ C1726, 102) | Az odaliszk [...] kezet csókol a tiszteletreméltó úrnőnek s elfogult hangon rebegi örömét, hogy ezentúl az ő rabszolgálója lehet (1855 Jókai Mór C2258, 132) | a [torna]sornak jobb szárnya felé a nagyobbak, balszárnya felé a kisebbek álljanak termet szerint, (kivétel ez alól ideiglenesen csak azokkal szemben tehető, kik netán még igen félénkek, elfogultak és rögtön kezdetben nem érzik magukat jól akkor, ha testvérüktől vagy játéktársuktól távol és még idegen társak mellett kellene állandóan lenniök) (1886 Porzsolt Lajos 8375005, 54) | zavart, elfogult nevetés (1927 Hatvany Lajos 9229002, 54) | Erőltetett, elfogult mosollyal (1956 Lengyel József 9395005, 86) | [Laura] egész ebéd alatt elfogult volt, s alig mert Vörösmartyra tekinteni (1996 Szabó Magda 9630010, 163).

3. (rég, ritk) ’erős érzelemtől v. indulattól elragad(tat)ott, érzelmes, lelkes v. felindult 〈személy (lelke)〉’ ❖ Bakács elfogultabb vala, mint máskor; szavai azonban nem árulák el benső fölgerjedését (1847 Eötvös József 8126009, 18) | [Lucretius] az egész természetet átható szeretet teremtő hatalmát csodálja, bár megragadó színekkel rajzolja a szerelem átkát. [...] ez őszinteség ragadta meg Vergilius gyöngédebb és elfogultabb lelkét (1902 ÓkoriLex. CD28).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.

elfogult melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelfogul
II. melléknév 12A
1.
előítéletes, részrehajló módon gondolkodó, érző, viselkedő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈vélemény, kritika stb.〉
nem lágyvelejüleg vagy elfogultlag itélünk a’ dolog valódi mibenlétérül
(1831 Széchenyi István)
kit az ilyen alapigazságnak puszta kimondása meggyőzni nem képes, azt hosszas okoskodás sem fogja egy könnyen elvonni elfogult véleményétől
(1833 Deák Ferenc)
[Tasso és Milton műveikkel] igen sok balvéleményeket vertek a’ különben is elfogultt közönség’ fejébe
(1836 e. Sasku Károly)
bocsáss meg, kedves Fáncsy komám! hogy az első látás benyomására elfogultan ítéltem fölötted
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Nagyon pontos, nagyon lelkiismeretes tanár Sarah. Csak egy kicsit elfogult a nőtanítványokkal szemben
(1906 Ady Endre)
Balogh Edgár fent idézett kritikája annyira irreális és elfogult, hogy sem magyarázni, sem bármit hozzáfűzni nem érdemes
(1989 Záhony Éva)
2.
félszegen zavart, feszült v. megilletődött 〈személy, megnyilvánulás stb.〉
Elfogúlt szózattal lépek fel, mert szokatlanúl is szokatlan, sőt hallatlan dolgot kell előterjesztenem
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
a’ miveletlen nő [...] társaságban szó-szegény, elfogult, és pirongó
(1841 Fáy András¹)
Az odaliszk [...] kezet csókol a tiszteletreméltó úrnőnek s elfogult hangon rebegi örömét, hogy ezentúl az ő rabszolgálója lehet
(1855 Jókai Mór)
a [torna]sornak jobb szárnya felé a nagyobbak, balszárnya felé a kisebbek álljanak termet szerint, (kivétel ez alól ideiglenesen csak azokkal szemben tehető, kik netán még igen félénkek, elfogultak és rögtön kezdetben nem érzik magukat jól akkor, ha testvérüktől vagy játéktársuktól távol és még idegen társak mellett kellene állandóan lenniök)
(1886 Porzsolt Lajos)
zavart, elfogult nevetés
(1927 Hatvany Lajos)
Erőltetett, elfogult mosollyal
(1956 Lengyel József)
[Laura] egész ebéd alatt elfogult volt, s alig mert Vörösmartyra tekinteni
(1996 Szabó Magda)
3. (rég, ritk)
erős érzelemtől v. indulattól elragad(tat)ott, érzelmes, lelkes v. felindult 〈személy (lelke)
Bakács elfogultabb vala, mint máskor; szavai azonban nem árulák el benső fölgerjedését
(1847 Eötvös József)
[Lucretius] az egész természetet átható szeretet teremtő hatalmát csodálja, bár megragadó színekkel rajzolja a szerelem átkát. [...] ez őszinteség ragadta meg Vergilius gyöngédebb és elfogultabb lelkét
(1902 ÓkoriLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.

Beállítások