elgázol ige 1a
1. ts ’〈útjába kerülő embert, állatot gyorsan mozgó állat v. jármű, ill. azt vezetve vki〉 nekimenve feldönt, elüt(, és rajta áthaladva összezúz)’ ❖ Két nap alatt Bétset hatvan ezer ember hagyta-el, a’ mind mondják. Olly tolakodáſſal, hogy a’ ſzekerek, marhák az utſzák, és kapuk közt ſokakat el-gázolnának (1783 Molnár János C0293, 367) | tiz éve hogy Pesten bérkocsiskodom, s máig még soha egy borjut sem gázoltam el (1855 Degré Alajos C2875, 12) | megvadult egy fiakkeres ló, aztán elragadta a kocsit, aztán elgázolt bennünket a sárba, ugy-e papa? (1882 Rákosi Jenő 8385011, 106) | Papp Albert rendőrt egy csempészautó gázolta el szándékosan (1948 Szabad Nép jún. 11. C4871, 1) | Albertet a nyáron csaknem elgázolta a villamos (1989 Hernádi Miklós 2039020, 61).
1a. (rég) ’〈embert, csoportot fegyver(rel vki)〉 leterít, legyőz’ ❖ [az idegen kapitányok Hunyadi seregét] a’ Dráva, és Mura vizeinn nem akarták általbotsátani; de ő azokatis elgázolta (1802 e. Budai Ferenc 7060006, 258) | [a menekülő katonák] vitézül védték magukat, s számtalant gázoltak el már a támadók közől (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [az ellenfél] robbanó lövegei oly messzeségből gázolják el a közeledő hadoszlopokat, aminő az eddigi hadászat számításán kívül esik (1877 Jókai Mór CD18).
2. ts (kissé rég, irod) ’〈területet, ill. rajta levő növényt, állatot stb.〉 összetapos, letapos’ ❖ El-gázolni a’ vetést, füvet (1792 Kisded szótár C0816, 71) | A’ kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja (1828 Széchenyi István CD1501) | A századoknak döntő lábai Elgázolák rég e vár tornyait (1846 Petőfi Sándor 8366294, 69) | két ellenséges lovasdandár […] úgy elgázolta a mezőt, hogy még most is kopár bele (1869 Jókai Mór CD18) | nagyon vigyázott, amikor fölkelt [a kőről] és egyet-kettőt lépett, nehogy valamelyik hangyát elgázolja (1947 Barta Lajos 9033002, 116).
2a. (irod) ’szerencsétlenné, nyomorulttá tesz vkit vmi’ ❖ Soha sem emeli fel az embert egy történet a’ lehető legmagasb megelégedésre, mint csak ritkán gázolja el egy csapással a’ sors egészen (1830 Széchenyi István CD1501) | [a] ráncos képű, fehér hajú diplomata azonban folyvást szaladgál, és mutogatja példájában a nagyravágyó udvaroncnak, hogy mi lesz a diplomatából, akit elgázol a véletlen (1875 Jókai Mór CD18) | mennyi szerencse kell ahhoz, hogy az embert el ne gázolja az élet (1957 Nemes Nagy Ágnes ford.–Brecht 9479031, 39) | [édesapámat] emberileg szörnyen elgázolta a háború (1993 Határ Győző C7163, 22).
3. tn ’〈ember v. állat〉 vízben v. nedves talajon gázolva elmegy vhol v. vhova’ ❖ Hogy a töltésre fölmehessek, messzire el kellett gázolnom a süppedékben (1879 Jókai Mór C2304, 242) | A gólya is gázoló madár, mely azt a rétséget szereti, a melyben elgázolhat táplálékja után (1901 Herman Ottó CD34) | Reggelenként, amint a malom kertje mellett elgázol a harmatban, Badácsné mindig átpillant a kerítésen (1930 Budapesti Hírlap szept. 28. C4718, 2).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elgázoltat, elgázoltatott