elgázol ige 1a

1. ts ’〈útjába kerülő embert, állatot gyorsan mozgó állat v. jármű, ill. azt vezetve vki〉 nekimenve feldönt, elüt(, és rajta áthaladva összezúz)’ ❖ Két nap alatt Bétset hatvan ezer ember hagyta-el, a’ mind mondják. Olly tolakodáſſal, hogy a’ ſzekerek, marhák az utſzák, és kapuk közt ſokakat el-gázolnának (1783 Molnár János C0293, 367) | tiz éve hogy Pesten bérkocsiskodom, s máig még soha egy borjut sem gázoltam el (1855 Degré Alajos C2875, 12) | megvadult egy fiakkeres ló, aztán elragadta a kocsit, aztán elgázolt bennünket a sárba, ugy-e papa? (1882 Rákosi Jenő 8385011, 106) | Papp Albert rendőrt egy csempészautó gázolta el szándékosan (1948 Szabad Nép jún. 11. C4871, 1) | Albertet a nyáron csaknem elgázolta a villamos (1989 Hernádi Miklós 2039020, 61).

1a. (rég) ’〈embert, csoportot fegyver(rel vki)〉 leterít, legyőz’ ❖ [az idegen kapitányok Hunyadi seregét] a’ Dráva, és Mura vizeinn nem akarták általbotsátani; de ő azokatis elgázolta (1802 e. Budai Ferenc 7060006, 258) | [a menekülő katonák] vitézül védték magukat, s számtalant gázoltak el már a támadók közől (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [az ellenfél] robbanó lövegei oly messzeségből gázolják el a közeledő hadoszlopokat, aminő az eddigi hadászat számításán kívül esik (1877 Jókai Mór CD18).

2. ts (kissé rég, irod) ’〈területet, ill. rajta levő növényt, állatot stb.〉 összetapos, letapos’ ❖ El-gázolni a’ vetést, füvet (1792 Kisded szótár C0816, 71) | A’ kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja (1828 Széchenyi István CD1501) | A századoknak döntő lábai Elgázolák rég e vár tornyait (1846 Petőfi Sándor 8366294, 69) | két ellenséges lovasdandár [...] úgy elgázolta a mezőt, hogy még most is kopár bele (1869 Jókai Mór CD18) | nagyon vigyázott, amikor fölkelt [a kőről] és egyet-kettőt lépett, nehogy valamelyik hangyát elgázolja (1947 Barta Lajos 9033002, 116).

2a. (irod) ’szerencsétlenné, nyomorulttá tesz vkit vmi’ ❖ Soha sem emeli fel az embert egy történet a’ lehető legmagasb megelégedésre, mint csak ritkán gázolja el egy csapással a’ sors egészen (1830 Széchenyi István CD1501) | [a] ráncos képű, fehér hajú diplomata azonban folyvást szaladgál, és mutogatja példájában a nagyravágyó udvaroncnak, hogy mi lesz a diplomatából, akit elgázol a véletlen (1875 Jókai Mór CD18) | mennyi szerencse kell ahhoz, hogy az embert el ne gázolja az élet (1957 Nemes Nagy Ágnes ford.–Brecht 9479031, 39) | [édesapámat] emberileg szörnyen elgázolta a háború (1993 Határ Győző C7163, 22).

3. tn ’〈ember v. állat〉 vízben v. nedves talajon gázolva elmegy vhol v. vhova’ ❖ Hogy a töltésre fölmehessek, messzire el kellett gázolnom a süppedékben (1879 Jókai Mór C2304, 242) | A gólya is gázoló madár, mely azt a rétséget szereti, a melyben elgázolhat táplálékja után (1901 Herman Ottó CD34) | Reggelenként, amint a malom kertje mellett elgázol a harmatban, Badácsné mindig átpillant a kerítésen (1930 Budapesti Hírlap szept. 28. C4718, 2).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elgázoltat, elgázoltatott

elgázol ❖ ige ◦ 1a ◦
permalink
1. tárgyas
〈útjába kerülő embert, állatot gyorsan mozgó állat v. jármű, ill. azt vezetve vki〉 nekimenve feldönt, elüt(, és rajta áthaladva összezúz)
Két nap alatt Bétset hatvan ezer ember hagyta-el, a’ mind mondják. Olly tolakodáſſal, hogy a’ ſzekerek, marhák az utſzák, és kapuk közt ſokakat el-gázolnának
(1783 Molnár János)
tiz éve hogy Pesten bérkocsiskodom, s máig még soha egy borjut sem gázoltam el
(1855 Degré Alajos)
megvadult egy fiakkeres ló, aztán elragadta a kocsit, aztán elgázolt bennünket a sárba, ugy-e papa?
(1882 Rákosi Jenő)
Papp Albert rendőrt egy csempészautó gázolta el szándékosan
(1948 Szabad Nép jún. 11.)
Albertet a nyáron csaknem elgázolta a villamos
(1989 Hernádi Miklós)
1a. (rég)
〈embert, csoportot fegyver(rel vki)〉 leterít, legyőz
[az idegen kapitányok Hunyadi seregét] a’ Dráva, és Mura vizeinn nem akarták általbotsátani; de ő azokatis elgázolta
(1802 e. Budai Ferenc)
[a menekülő katonák] vitézül védték magukat, s számtalant gázoltak el már a támadók közől
(1858 Vasárnapi Újság)
[az ellenfél] robbanó lövegei oly messzeségből gázolják el a közeledő hadoszlopokat, aminő az eddigi hadászat számításán kívül esik
(1877 Jókai Mór)
2. tárgyas (kissé rég, irod)
〈területet, ill. rajta levő növényt, állatot stb.〉 összetapos, letapos
El-gázolni a’ vetést, füvet
(1792 Kisded szótár)
A’ kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja
(1828 Széchenyi István)
A századoknak döntő lábai Elgázolák rég e vár tornyait
(1846 Petőfi Sándor)
két ellenséges lovasdandár [...] úgy elgázolta a mezőt, hogy még most is kopár bele
(1869 Jókai Mór)
nagyon vigyázott, amikor fölkelt [a kőről] és egyet-kettőt lépett, nehogy valamelyik hangyát elgázolja
(1947 Barta Lajos)
2a. (irod)
szerencsétlenné, nyomorulttá tesz vkit vmi
Soha sem emeli fel az embert egy történet a’ lehető legmagasb megelégedésre, mint csak ritkán gázolja el egy csapással a’ sors egészen
(1830 Széchenyi István)
[a] ráncos képű, fehér hajú diplomata azonban folyvást szaladgál, és mutogatja példájában a nagyravágyó udvaroncnak, hogy mi lesz a diplomatából, akit elgázol a véletlen
(1875 Jókai Mór)
mennyi szerencse kell ahhoz, hogy az embert el ne gázolja az élet
(1957 Nemes Nagy Ágnes ford.–Brecht)
[édesapámat] emberileg szörnyen elgázolta a háború
(1993 Határ Győző)
3. tárgyatlan
〈ember v. állat〉 vízben v. nedves talajon gázolva elmegy vhol v. vhova
Hogy a töltésre fölmehessek, messzire el kellett gázolnom a süppedékben
(1879 Jókai Mór)
A gólya is gázoló madár, mely azt a rétséget szereti, a melyben elgázolhat táplálékja után
(1901 Herman Ottó)
Reggelenként, amint a malom kertje mellett elgázol a harmatban, Badácsné mindig átpillant a kerítésen
(1930 Budapesti Hírlap szept. 28.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elgázoltat, elgázoltatott

Beállítások