elhagyott mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → elhagy.

II. mn 12A

1. ’magára hagyott, elárvult, társ v. gondoskodás nélkül élő 〈ember, állat, csoport〉’ ❖ Tudod-é a’ farkaſok, oroſzlánok, tigriſek mitſodák dúlaſokkal, ha el-hagyott nyájakra ütnek (1778 Bessenyei György¹ C1094, 5) | Óhajtása volt a boldogúltnak, mit élte végnapjaiban is nyilvánított, hogy elhagyott árváinak gyámja legyek (1855 Deák Ferenc CD51) | A szerencsétlen, elhagyott nép (1902 Ady Endre CD0801) | Egy régi, érdemes magyar tudós halt meg pénteken este Szegeden, csöndben, elhagyottan (1919 Juhász Gyula¹ 9284899, 269) | Várjuk azt is természetesen, hogy kevesebb elhagyott állat legyen, és minél kevésbé legyen szükség állatmenhelyek kialakítására (1997 Országgyűlési Napló CD62).

1a. ’〈embernek, közösségnek〉 az az 〈állapota, életszakasza stb.〉, amelyben magára hagyott, elárvult(, ezért elhanyagolt, ápolatlan)’ ❖ ſeregeknek, nyomorultt és el-hagyott ſorſoktól inditattván, ſziveſen kivánnák, hogy tehetſégekben álhatna, [!] midön azokat a’ bóldog kimúláshoz kéſzitik, vagy intik hogy a’ nyavalyából ki-fötröngvén az után kegyeſebb életet éljenek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 14) | [a zsidóság] szeretni fogja azon törvényt, mely elhagyott állapotjáról megemlékezett (1840 Deák Ferenc CD58) | [a Béltekyvel való házasságkötésre] én nem beszéllek rá, ámbár elég szép szerencse volna a mi mostani elhagyott helyzetünkben (1867 Jókai Mór CD18) | mélyen átélve és megértve az elhagyott öregség rebbenéseit (1995 Új Könyvek CD29).

2. ’kihalt, üres, ill. néptelen, lakatlan v. gazdátlan(, ezért gondozatlan, lepusztult) 〈hely, építmény(rész) stb.〉’ ❖ [két kecskében] vala nyájam’ drága reménnye, Ah! tsak imént ellvén, el-hagyott k-ſzirtnak hegyette [= tetején] (1789 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius 7448008, 335) | romladozó elhagyott épület (1858 Mátyás Flórián ford.–Fahraddín Rázi 8301002, 29) | Konganak az elhagyott termek (1906 Ady Endre 9003062, 15) | a mezei görény kizárólag éjjeli állat. Nappal még a legelhagyottabb helyeken sem látható (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A lépcsőház után szeméttel teleszórt, elhagyott lakások következnek (2006–2007 Tábori Zoltán 3305002, 158).

2a. (rég) ’gazdátlan v. elhanyagolt(, ezért rossz állapotban levő) 〈szakterület, társadalmi intézmény, ill. jelenség〉’ ❖ A’ vizsgálat’ tárgya egy 26 éves asszony volt, ki elhagyott bujakór’ következésében a’ fejtakarók’, a’ koponya’ ’s a’ kemény agykéreg’ nagy részét elvesztette (1838 Athenaeum C0016, 786) | egy magyar akademiát kell állítani, mely ez elhagyott, ez elárúlt nyelvet mívelje, mely azt képessé tegye, hogy magas rendeltetésének megfeleljen! (1873 Toldy Ferenc 8481016, 128) | első gondja volt az elhagyott tanügyi viszonyokat jobb karba helyezni (1899 Vay Sarolta C4394, 36).

2b. ’〈vmely dolognak, jelenségnek〉 az az 〈állapota〉, amelyben gazdátlan, ezért elhanyagolt, gondozatlan v. lepusztult’ ❖ [Kubinyi Ágoston] a’ népgyógyászatban szükséges javitásokról ’s intézkedésről szólott, lefestvén a’ népgyógyászat szomorú elhagyott állapotját (1841 Pesti Hírlap CD61) | [a lőcsei székesegyház] valódi történelmi s régészeti muzeum: annyi a középkori becses emlék benne, melyek most elhagyott állapotukból ki fognak emeltetni s méltóan kijavíttatni és rendeztetni (1871 Századok CD57) | Többszöri próbálkozás után megbukott a fülei vasgyár, elhagyottan, romladozóban áll a bodvaji vashámor (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A nagyszerű paloták elhagyott állapotban sínylődnek (1993 Niederhauser Emil CD17).

III. fn 3A1

’magára hagyott, elárvult, társ v. gondoskodás nélkül élő ember’ ❖ Nincs nemesebb tett, mint az elhagyottnak kapni karja alá; ’s érezzd, hogy idővel még az is fog segíthetni rajtunk, a’ kin mi segítünk mostan (1816 Kazinczy Ferenc C2566, 504) | a szenvedőket vigasztalják, az elhagyottakat istápolják (1859 Vasárnapi Újság CD56) | feladat: otthont teremteni-pótolni az elhagyottaknak, kitaszítottaknak; illetve figyelemmel, szeretettel, gondoskodással segíteni a rászorulókat (1992 Pukánszky Béla² 2050014, 88).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elhagyott melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévelhagy
II. melléknév 12A
1.
magára hagyott, elárvult, társ v. gondoskodás nélkül élő 〈ember, állat, csoport〉
Tudod-é a’ farkaſok, oroſzlánok, tigriſek mitſodák dúlaſokkal, ha el-hagyott nyájakra ütnek
(1778 Bessenyei György¹)
Óhajtása volt a boldogúltnak, mit élte végnapjaiban is nyilvánított, hogy elhagyott árváinak gyámja legyek
(1855 Deák Ferenc)
A szerencsétlen, elhagyott nép
(1902 Ady Endre)
Egy régi, érdemes magyar tudós halt meg pénteken este Szegeden, csöndben, elhagyottan
(1919 Juhász Gyula¹)
Várjuk azt is természetesen, hogy kevesebb elhagyott állat legyen, és minél kevésbé legyen szükség állatmenhelyek kialakítására
(1997 Országgyűlési Napló)
1a.
〈embernek, közösségnek〉 az az 〈állapota, életszakasza stb.〉, amelyben magára hagyott, elárvult(, ezért elhanyagolt, ápolatlan)
ſeregeknek, nyomorultt és el-hagyott ſorſoktól inditattván, ſziveſen kivánnák, hogy tehetſégekben álhatna, [!] midön azokat a’ bóldog kimúláshoz kéſzitik, vagy intik hogy a’ nyavalyából ki-fötröngvén az után kegyeſebb életet éljenek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a zsidóság] szeretni fogja azon törvényt, mely elhagyott állapotjáról megemlékezett
(1840 Deák Ferenc)
[a Béltekyvel való házasságkötésre] én nem beszéllek rá, ámbár elég szép szerencse volna a mi mostani elhagyott helyzetünkben
(1867 Jókai Mór)
mélyen átélve és megértve az elhagyott öregség rebbenéseit
(1995 Új Könyvek)
2.
kihalt, üres, ill. néptelen, lakatlan v. gazdátlan(, ezért gondozatlan, lepusztult) 〈hely, építmény(rész) stb.〉
[két kecskében] vala nyájam’ drága reménnye, Ah! tsak imént ellvén, el-hagyott k-ſzirtnak hegyette [= tetején]
(1789 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
romladozó elhagyott épület
(1858 Mátyás Flórián ford.Fahraddín Rázi)
Konganak az elhagyott termek
(1906 Ady Endre)
a mezei görény kizárólag éjjeli állat. Nappal még a legelhagyottabb helyeken sem látható
(1929 Az állatok világa ford.)
A lépcsőház után szeméttel teleszórt, elhagyott lakások következnek
(2006–2007 Tábori Zoltán)
2a. (rég)
gazdátlan v. elhanyagolt(, ezért rossz állapotban levő) 〈szakterület, társadalmi intézmény, ill. jelenség〉
A’ vizsgálat’ tárgya egy 26 éves asszony volt, ki elhagyott bujakór’ következésében a’ fejtakarók’, a’ koponya’ ’s a’ kemény agykéreg’ nagy részét elvesztette
(1838 Athenaeum)
egy magyar akademiát kell állítani, mely ez elhagyott, ez elárúlt nyelvet mívelje, mely azt képessé tegye, hogy magas rendeltetésének megfeleljen!
(1873 Toldy Ferenc)
első gondja volt az elhagyott tanügyi viszonyokat jobb karba helyezni
(1899 Vay Sarolta)
2b.
〈vmely dolognak, jelenségnek〉 az az 〈állapota〉, amelyben gazdátlan, ezért elhanyagolt, gondozatlan v. lepusztult
[Kubinyi Ágoston] a’ népgyógyászatban szükséges javitásokról ’s intézkedésről szólott, lefestvén a’ népgyógyászat szomorú elhagyott állapotját
(1841 Pesti Hírlap)
[a lőcsei székesegyház] valódi történelmi s régészeti muzeum: annyi a középkori becses emlék benne, melyek most elhagyott állapotukból ki fognak emeltetni s méltóan kijavíttatni és rendeztetni
(1871 Századok)
Többszöri próbálkozás után megbukott a fülei vasgyár, elhagyottan, romladozóban áll a bodvaji vashámor
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A nagyszerű paloták elhagyott állapotban sínylődnek
(1993 Niederhauser Emil)
III. főnév 3A1
magára hagyott, elárvult, társ v. gondoskodás nélkül élő ember
Nincs nemesebb tett, mint az elhagyottnak kapni karja alá; ’s érezzd, hogy idővel még az is fog segíthetni rajtunk, a’ kin mi segítünk mostan
(1816 Kazinczy Ferenc)
a szenvedőket vigasztalják, az elhagyottakat istápolják
(1859 Vasárnapi Újság)
feladat: otthont teremteni-pótolni az elhagyottaknak, kitaszítottaknak; illetve figyelemmel, szeretettel, gondoskodással segíteni a rászorulókat
(1992 Pukánszky Béla²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások