elhajlik tn ige 16a12
1. ’külső erő hatására eredeti helyzetéből (vmerre) elmozdul, ill. eredeti irányától eltérő mozgást végez vmi’ ❖ [A folyó] átcsörgi a kivájt fáknak Meztelen gyökereit, Melyek az omló habokban Elhajlnak s inganak (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A’ delejtű a’ sötétedés alatt 1°-ra hajlott el nyugat felé (1842 Pesti Hírlap CD61) | A gép egyenesen szállt fölfelé a szélcsendes légben, el nem hajolva függőleges irányától (1872–1874 Jókai Mór CD18) | a szellőtől a körtefa ágai […] elhajlanak (1909 Malonyay Dezső CD07) | Mind magasabbról, mind súlyosabban hullanak az ütések. Majd az egyik fejsze egy gondolattal erősebben hajlik el jobbra, még magasabbra emelkedik, felnyúlik az ég felé (1938 Kemény János¹ 9319003, 123) | Az epikureus áramlat Démokritosz atomelméletét újítja föl, de már eleve etikai tartalommal töltve meg azt: az atomok szerinte „elhajolhatnak” pályájukról, így lehet szabad az ember (1981 Lendvai L. Ferenc 1092001, 63).
1a. (Fiz) ’〈sugár, hullám〉 eredeti, egyenes irányától eltérő irányban halad tovább’ ❖ Kritikai megjegyzések az elhajlott fény polározása elméletéhez (1884 Magyar írók élete CD27) | Ha a másik (b) elektródot is negativ sarkkal kötjük össze, a (df) sugárnyaláb (dg) felé hajlik, jeléül annak, hogy a (b)-ből kiinduló sugárzó anyag taszítja. De ezen, különben (ef) uton haladó nyaláb szintén elhajlik (eg) irányában (1894 PallasLex. CD02) | a hullámok alkalmas körülmények között erősítik vagy gyengítik egymást, keskeny réseken vagy sűrű osztású rácsokon elhajlanak, apró szemcséken szóródnak (1996 Természet Világa CD50).
1b. ’〈hosszúkás v. hosszanti irányban nagy kiterjedésű dolog〉 vmitől (fokozatosan) eltérő v. vmi felé tartó irányban folytatódik, ill. helyezkedik el’ ❖ Megházasodott, ’s nem viszonozta béjelentésemet. – Ez éreztetheti velem, hogy utunk egymástól elhajlott, talán örökre! (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 556) | A hegyláncz elhajol Gömör határa felé, nógrádi részén egy hosszu, mindig összébb szoruló völgyet képezve, mellyen keresztül az Ipoly egyik mellék ága vágtat (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A vasrács, nézd, elhajlik messze a faltól. Bebújhatok mögötte… (1918 Szini Gyula ford.–Louÿs CD10) | A valódi szalamandrákra jellemző, hogy ínyfogaik két, hátrafelé egymástól elhajló sorban helyezkednek el (1933 Az állatok világa ford. CD46) | amott, ahol az árok elhajlik, sorozattűz fogadja a beugráló katonákat (1942 Függetlenség 2203002, 2) | 1900. május 1-jén megindult Sopronban a villamosvasút közlekedése. A vonal az új épület előtt hajlott el az állomás felé (2000 Lovas Gyula CD52).
1c. (vál) ’vmitől fokozatosan eltávolodva v. vmi felé közeledve változik, fejlődik vmi’ ❖ a’ Nyelvek közzül valamelyik egészszen el-hajlott az annyától (1795 Magyar Merkurhoz tartozó Bibliotéka C0348, 85) | Nem veszik észre, mennyire elhajlott már a középiskolai tanuló lelke attól a kisöccsétől, akinek almát kell ígérni, hogy már hagyjon békét a mamájának a sok kérdezősködésével (1921 Posch Jenő CD10) | költészet és színház (egy-fogalomban: a tiszta színház) olyan mélyen s olyan tragikusan elhajlanak egymástól (1934 Horváth Árpád CD10) | [Weöres Sándor egyes költeményei] elhajlanak a tragédia felé, de éppen csak érintik a tragikumot (1986 Kenyeres Zoltán CD53).
2. ’〈vmely szilárd test〉 külső erő hatására eredeti (egyenes) állapotát elveszítve elgörbül’ ❖ [az emberek] semmi ert adni arra nem tudhatnak, hogy a’ magok rugóikat, ’s kerekeiket midn azok elhajlanak, megtsonkúlnak, elkopnak magoktól visszaszerezhessék (1799 Főldi János 7112014, 18) | Az anyag minőségét illetőleg fontos kellék a rugalmasság, amelynél fogva a horog sem el ne törjön, sem pedig el ne hajoljon (1895 PallasLex. CD02) | Ha megtaláltuk a hibát –, az elhajolt csavart, a meggörbült tengelyt, egy szöget, ami két fog közé esett… nem egyszerű, hogy kiemeljük onnan? (1915 Karinthy Frigyes CD10) | Minden ütésnek nagynak, alaposnak és pontosan irányzottnak kell lenni, mert elhajlik a szeg, elhasad a fa, s ez szégyen és büntetés (1940 Veres Péter C4411, 94) | ki lehessen szerelni és megjavítani az elhajlott tengelyeket (1987 Lukács László² CD52).
2a. ’〈élőlény része〉 az egészségestől, kül. az egyenestől, szimmetrikustól eltérő alakúvá válik’ ❖ a’ télnek ideje alatt a’ köröm [ti. a csikóé] rend kivül meg nött, az állásban el-hajlott, meg-görbült (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 125) | jobbik karján mély vágatot érez, mellyre az elhajlik (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 19) | A nőstény [levéldarázs] a rózsafa fiatal hajtásaiba szép sorban bevágásokat fűrészel s ezekbe egy-egy petét rak, minek következtében a hajtás e helyen elhajlik s megfeketedik (1914 RévaiNagyLex. C5706, 436) | [a tizenegy mérföldes gyaloglás] eredménye, két kifáradt láb és egy elhajlott keresztcsont (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502) | Úgy éreztem, elhajlanak a lábamban a csontjaim, minden csepp erőm elhagy, elfogy (1997 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, elhajol; ÉKsz. ~, elhajol; SzT.