elhárul tn ige 1a3

1. ’〈akadály, nehézség stb.〉 megszűnik, eltűnik’ ❖ [az ajánlott szerek bevétele által] a’ vér hasnak oka-is szünjön, vagy el-háruljon (1778 Milesz József ford.–Störck C3161, 204) | A’ több hiányok ezen fő hiány’ orvoslása által önkényt elhárulnak (1838 Figyelmező C0152, 158) | Adja az egek ura, hogy az a sok ha tokajink utjából minélelőbb elháruljon! (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Száz olyan nehézség, kifejezési akadály, ami azelőtt [Vaymárt] megakasztotta, most szinte magától elhárult, amióta a piros ruhás nőt festette (1919 Schöpflin Aladár CD10) | A finanszírozási problémák megoldásával a diákhitelezés elől elhárultak az akadályok (2001 Figyelő CD2601).

2. ’〈annak kif-ére, hogy vmely fenyegető, veszélyes helyzet, állapot elmúlik, ill. elkerül, nem ér el vkit, vmit〉’ ❖ ha az isteni gondviselés nem őriz bennünket, előleges intézményeinket épen nem okozhatjuk, hogy a’ veszély [ti. az árvíz] szerencsésen elhárult fővárosinkról! (1841 Pesti Hírlap CD61) | [ha Károly Róbertet] szerencse érte vagy szerencsétlenség hárult el tőle, mindig személyesen végzendő fogadalmakat tett (1888 Pór Antal CD55) | ha megtennének mindent, amit a mai meggyöngült államhatalom elmulaszt, a gazdasági katasztrófa már régen elhárult volna felőlünk (1933 Csécsy Imre 9087001, 13) | a bányászok végül nem vonultak be a fővárosba, és egyelőre elhárult a polgárháborús helyzet (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈gyanú, vád stb.〉 elterelődik, eloszlik’ ❖ minden felelősség elhárul a ministeriumról, miután mindazt, mit a törvény a választások iránt rendel, megtette (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 36) | Grill… talán azért fogatta le magát, hogy a gyanu elháruljon róla (1931 Gergely Sándor 9188006, 13) | elhárul a magyarság feje felől a nomádság „vádja” (1995 Kristó Gyula CD58).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elhárul tárgyatlan ige 1a3
1.
〈akadály, nehézség stb.〉 megszűnik, eltűnik
[az ajánlott szerek bevétele által] a’ vér hasnak oka-is szünjön, vagy el-háruljon
(1778 Milesz József ford.Störck)
A’ több hiányok ezen fő hiány’ orvoslása által önkényt elhárulnak
(1838 Figyelmező)
Adja az egek ura, hogy az a sok ha tokajink utjából minélelőbb elháruljon!
(1860 Vasárnapi Újság)
Száz olyan nehézség, kifejezési akadály, ami azelőtt [Vaymárt] megakasztotta, most szinte magától elhárult, amióta a piros ruhás nőt festette
(1919 Schöpflin Aladár)
A finanszírozási problémák megoldásával a diákhitelezés elől elhárultak az akadályok
(2001 Figyelő)
2.
〈annak kif-ére, hogy vmely fenyegető, veszélyes helyzet, állapot elmúlik, ill. elkerül, nem ér el vkit, vmit〉
ha az isteni gondviselés nem őriz bennünket, előleges intézményeinket épen nem okozhatjuk, hogy a’ veszély [ti. az árvíz] szerencsésen elhárult fővárosinkról!
(1841 Pesti Hírlap)
[ha Károly Róbertet] szerencse érte vagy szerencsétlenség hárult el tőle, mindig személyesen végzendő fogadalmakat tett
(1888 Pór Antal)
ha megtennének mindent, amit a mai meggyöngült államhatalom elmulaszt, a gazdasági katasztrófa már régen elhárult volna felőlünk
(1933 Csécsy Imre)
a bányászok végül nem vonultak be a fővárosba, és egyelőre elhárult a polgárháborús helyzet
(1999 Magyar Hírlap)
2a.
〈gyanú, vád stb.〉 elterelődik, eloszlik
minden felelősség elhárul a ministeriumról, miután mindazt, mit a törvény a választások iránt rendel, megtette
(1848 Kossuth Hírlapja)
Grill… talán azért fogatta le magát, hogy a gyanu elháruljon róla
(1931 Gergely Sándor)
elhárul a magyarság feje felől a nomádság „vádja”
(1995 Kristó Gyula)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások