elhibázott mn-i ign és mn
I. mn-i ign → elhibáz.
II. mn 12A
1. ’vmely cél elérésére nem alkalmas, nem megfelelő(en kiválasztott) 〈eljárás, cselekvés stb.〉’ ❖ éltünk nagyobbára csak az elhibázott nevelés foltozgatásaival telik el! (1824 Fáy András¹ 8139001, 314) | Egy állatnak leirásában elhibázott dolog volna a külső tulajdonságok közé egy-egy erkölcsi vonást vegyiteni (1870 Névy László 8334002, 17) | Népek és trónok viszályai többnyire elhibázott taktikával kezeltetnek (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | a rendszerváltást követő időszak jó szándékú, de legelhibázottabb lépése az úgynevezett kárpótlás volt (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’hibásan elkészített, összeállított (és rosszul működő) 〈dolog〉’ ❖ effectusa olyan mint egy a’ patikában elhibázott gyógyszer következése (1831 Széchenyi István CD1501) | ki valamely gép tervezésénél vagy szerkesztésénél ezen fejezet szabályait tekintetbe nem veszi, bizonyosan elhibázott szerkezetet fog létre hozni (1861 Petzval Ottó 8368001, 6) | az emlékműnek határozottan az architektúra az elhibázottabb része (1910 Lengyel Géza CD10) | A kötelező fakultáció rendszerét a gimnáziumi tanárok már bevezetése előtt elhibázottnak tartották (1988 Beke Kata 1012001, 83).
3. ’tévedésen v. téves következtetésen alapuló 〈gondolat, nézet〉’ ❖ S valjon a Királyi Fiscus önkényétől függhet-e az elhibázott nézetét, tévedést, vagy éppen semmit is illy tetemes vétekké keresztelhetni? (1837 Kossuth Lajos CD32) | Teljesen elhibázott gondolatnak tartjuk [...] a Flaxman-féle rajzok semmitmondó, művészietlen metszeteinek reprodukálását (1930 Fülep Lajos CD10) | A virágtő [ti. a magyar népművészet leggyakoribb díszítőeleme: az életfa] eredetét korábban elhibázottan egyetlen népcsaládhoz, az indoeurópaiakhoz kötötték (1982 NéprajziLex. CD47).
4. (kissé rég) ’félresikerült, tökéletlen 〈személy, nemzedék〉’ ❖ Majd gyermekünk tán jobbá vál, Mint elhibázott nemzedék mi (1864 e. Madách Imre CD01) | Pálffy Béláról írunk, erről a reverendás forradalmárról, erről az elhibázott Pázmány Péterről (1901 Ady Endre CD0801) | szánakozva néz elhibázott szomorú fiára (1914 Szabó Dezső CD10) | Az ő szemében pedig minden gyermektelen nő valami tökéletlen volt, szerencsétlen, elhibázott lény (1920 Hajnik Miklós CD10).
5. ’rosszul sikerült, elrontott 〈élet, házasság stb.〉’ ❖ [Dayka Gábor] időnek előtte történt halála, egyenesen el hibázott házasságának gyümöltse (1805 Bodnár Antal C4939, 109) | de okvetlen éltünket üresnek, pályánkat elhibázottnak s lényünket – hogy ugy szóljak – csonkának fogjuk tartani? (1847 Kemény Zsigmond 8235023, 149) | egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen (1926 Juhász Gyula¹ 9284615, 17) | egy elhibázott házasság története (1990 Kulcsár Szabó Ernő CD53).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.