elkámpicsorodik tn ige 12a

(biz, tréf is) ’kedvét veszti, nagyon elszomorodik’ ❖ De een is megforgatom vőlegeeny uramat! Legalább ha meeg egyszer elkámficsorodik, legyen rá heles oka, hogy a palotai menyecske forgatta meg (1890 Jókai Mór CD18) | [A nagybácsi] felette elkámficsorodott mindezeken [ti. hogy nem tudta követeléseit behajtani] (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 241) | Emma nővér, a nagy férfibarát, elkámpicsorodik, amikor értesül a cseréről, mert szerinte „férfi, az férfi” amivel azt akarja mondani, hogy a női munkaerő sohasem léphet a nyomába (1957 Benedek István 9041013, 448) | „Kollégiumban lakunk”, érkeztem haza a helyfoglalásból hétfőn. „Az nem jó.” Elkámpicsorodtál (1988 Lengyel Péter 9397007, 247).

a. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek az arca (szája legörbülésével) szomorúvá válik〉’ ❖ Elkámpitsorodni. Os diducere [= szájat elhúzni] (1808 Sokféle C1536, 29) | ha a kapun belép, elkámpicsorodik a képe. Ha a házamba beteszi a lábát, akkor már olyan, mint a gyász (1909 Móricz Zsigmond CD10) | [Mihalovics] odafordult a lehajtott fővel, elkámpicsorodott ábrázattal ácsorgó idegenhez (1930 Sárközi György CD10).

Fr: ész, nyelv.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elkámpicsorodik tárgyatlan ige 12a
(biz, tréf is)
kedvét veszti, nagyon elszomorodik
De een is megforgatom vőlegeeny uramat! Legalább ha meeg egyszer elkámficsorodik, legyen rá heles oka, hogy a palotai menyecske forgatta meg
(1890 Jókai Mór)
[A nagybácsi] felette elkámficsorodott mindezeken [ti. hogy nem tudta követeléseit behajtani]
(1901 Mikszáth Kálmán)
Emma nővér, a nagy férfibarát, elkámpicsorodik, amikor értesül a cseréről, mert szerinte „férfi, az férfi” amivel azt akarja mondani, hogy a női munkaerő sohasem léphet a nyomába
(1957 Benedek István)
„Kollégiumban lakunk”, érkeztem haza a helyfoglalásból hétfőn. „Az nem jó.” Elkámpicsorodtál
(1988 Lengyel Péter)
a. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy vkinek az arca (szája legörbülésével) szomorúvá válik〉
Elkámpitsorodni. Os diducere [= szájat elhúzni]
(1808 Sokféle)
ha a kapun belép, elkámpicsorodik a képe. Ha a házamba beteszi a lábát, akkor már olyan, mint a gyász
(1909 Móricz Zsigmond)
[Mihalovics] odafordult a lehajtott fővel, elkámpicsorodott ábrázattal ácsorgó idegenhez
(1930 Sárközi György)
Fr: ész, nyelv
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások