elkerülhetetlen mn, fn és hsz 

I. mn 14B1

1. ’olyan 〈(ártalmas, kellemetlen) állapot(változás), esemény, helyzet stb.〉, amely mindenképpen bekövetkezik, amelynek létrejöttét, kialakulását nem lehet elkerülni, ill. olyan 〈jelenség〉, amely szükségszerű velejárója vminek’ ❖ [az Isten] egyedül ád életet, és ſzab véget az emberi állatnak, az ö végzéſe valamint el-kerülhetetlen, úgy az ö irgalmaſsága véghetetlen (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 300) | Az indus monda szerint a Ko-hinur [nevű gyémánt], birtokosának fejére elkerülhetlenül szerencsétlenséget hoz (1851 Rónay Jácint 8396007, 11) | világosan látta az elkerülhetetlen Halált (1913 Ady Endre 9003050, 54) | A piszok – a szervezetlenség, a meglazult fegyelem, a lazaság, a rendetlenség elkerülhetetlen útitársa (1951 Szabad Nép jún. 5. C4874, [1]) | [Balassi korában] a szerelmes versek másolás útján hagyományozódtak. Ilyen körülmények között a szövegromlás elkerülhetetlen volt (2001 Székely Júlia 3298001, 21).

2. ’(vmihez) elengedhetetlen(ül), nélkülözhetetlen(ül szükséges) 〈dolog〉’ ❖ egy gyermek ágyas aſzſzonyon, hatod nappal a’ ſzlés utánn, olly ſzerentſéſen vágattam fel-az meg ſzakadtt daganatot; hogy az oltától fogva eppen meg-gyzettettem annak elkerülhetetlen ſzükſégérl, a’ hol a’ tbb eſzközök nem ſegithetnek rajta (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 487) | [a] tűzugrás, körültáncolás, mely legtöbb helyt még e tűzszertartások elkerülhetlen kelléke (1854 Ipolyi Arnold 8197009, 277) | ez a műtét fájdalmas lesz, de elkerülhetetlen, s nincs más mód rá, hogy Berci életben maradjon (1940 Tabi László 9693001, 304) | elkerülhetetlen követelmény (2001 Figyelő CD2601).

II. fn 24B11

’el nem hárítható, el nem kerülhető, mindenképpen bekövetkező helyzet, esemény stb.’ ❖ most már a’ habozás és kételkedés ideje minden esetre elmult, ’s az elkerülhetetlent fogadnunk kell (1832 Jelenkor C0224, 479) | megadta magát az elkerülhetetlennek. Kijelenté, hogy kész menni, ahová a tiszt parancsolja (1867 Jókai Mór CD18) | Én még sosem láttam halottat és borzongok az elkerülhetetlentől (1917 Vasárnapi Újság C7431, 274) | beletörődve az elkerülhetetlenbe (2002 Magyar Hírlap CD09).

III. hsz 0 (kissé rég)

’minden körülmények között (nélkülözhetetlenül), kikerülhetetlenül, ill. elháríthatatlanul’ ❖ Egész Januárt nem is töltöm ide haza, máshová híván elkerűlhetetlen (1813 Kazinczy Ferenc C2564, 148) | Mind ennek az emberi természet’ egy tulságbul másikba rögtön szökni szokott tulajdonánál fogva elkerülhetlen be kellett következni (1841 Széchenyi István 8429014, 279) | egy ilyen cselekedetre [ti. a házasság megkötésére] elkerülhetetlen szükséges a szülők megegyezése (1916 Dézsi Lajos CD55) | Egyszer elkerülhetetlen össze kellett ütközniük (1937 Németh László² 9485039, 207).

Vö. CzF. ~, elkerülhetetlenül, elkerűlhetlen; ÉrtSz.; TESz. kerül; ÉKsz.; SzT. ~, elkerülhetetlenül

elkerülhetetlen ❖ melléknév, főnév és határozószó
permalink
I. melléknév ◦ 14B1
1.
olyan 〈(ártalmas, kellemetlen) állapot(változás), esemény, helyzet stb.〉, amely mindenképpen bekövetkezik, amelynek létrejöttét, kialakulását nem lehet elkerülni, ill. olyan 〈jelenség〉, amely szükségszerű velejárója vminek
[az Isten] egyedül ád életet, és ſzab véget az emberi állatnak, az ö végzéſe valamint el-kerülhetetlen, úgy az ö irgalmaſsága véghetetlen
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Az indus monda szerint a Ko-hinur [nevű gyémánt], birtokosának fejére elkerülhetlenül szerencsétlenséget hoz
(1851 Rónay Jácint)
világosan látta az elkerülhetetlen Halált
(1913 Ady Endre)
A piszok – a szervezetlenség, a meglazult fegyelem, a lazaság, a rendetlenség elkerülhetetlen útitársa
(1951 Szabad Nép jún. 5.)
[Balassi korában] a szerelmes versek másolás útján hagyományozódtak. Ilyen körülmények között a szövegromlás elkerülhetetlen volt
(2001 Székely Júlia)
2.
(vmihez) elengedhetetlen(ül), nélkülözhetetlen(ül szükséges) 〈dolog〉
egy gyermek ágyas aſzſzonyon, hatod nappal a’ ſzlés utánn, olly ſzerentſéſen vágattam fel-az meg ſzakadtt daganatot; hogy az oltától fogva eppen meg-gyzettettem annak elkerülhetetlen ſzükſégérl, a’ hol a’ tbb eſzközök nem ſegithetnek rajta
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
[a] tűzugrás, körültáncolás, mely legtöbb helyt még e tűzszertartások elkerülhetlen kelléke
(1854 Ipolyi Arnold)
ez a műtét fájdalmas lesz, de elkerülhetetlen, s nincs más mód rá, hogy Berci életben maradjon
(1940 Tabi László)
elkerülhetetlen követelmény
(2001 Figyelő)
II. főnév ◦ 24B11
el nem hárítható, el nem kerülhető, mindenképpen bekövetkező helyzet, esemény stb.
most már a’ habozás és kételkedés ideje minden esetre elmult, ’s az elkerülhetetlent fogadnunk kell
(1832 Jelenkor)
megadta magát az elkerülhetetlennek. Kijelenté, hogy kész menni, ahová a tiszt parancsolja
(1867 Jókai Mór)
Én még sosem láttam halottat és borzongok az elkerülhetetlentől
(1917 Vasárnapi Újság)
beletörődve az elkerülhetetlenbe
(2002 Magyar Hírlap)
III. határozószó ◦ 0 ◦ (kissé rég)
minden körülmények között (nélkülözhetetlenül), kikerülhetetlenül, ill. elháríthatatlanul
Egész Januárt nem is töltöm ide haza, máshová híván elkerűlhetetlen
(1813 Kazinczy Ferenc)
Mind ennek az emberi természet’ egy tulságbul másikba rögtön szökni szokott tulajdonánál fogva elkerülhetlen be kellett következni
(1841 Széchenyi István)
egy ilyen cselekedetre [ti. a házasság megkötésére] elkerülhetetlen szükséges a szülők megegyezése
(1916 Dézsi Lajos)
Egyszer elkerülhetetlen össze kellett ütközniük
(1937 Németh László²)
Vö. CzF. ~, elkerülhetetlenül, elkerűlhetlen; ÉrtSz.; TESz. kerül; ÉKsz.; SzT. ~, elkerülhetetlenül

Beállítások