ellebben tn ige 1b5
1. (vál, átv is) ’〈könnyű tárgy, dolog〉 a levegőben lebegve szem elől eltűnik, ill. félremozdul vhonnan’ ❖ [mire Maszlaczky úr] belépett, már akkor csak a fehér öltöny ellebbenő fodrait láthatá, mik az átelleni ajtón eltűntek (1854 Jókai Mór CD18) | Február 15-dikén ellebbent a titok fátyola (1866 Deák Ferenc beszédei C1361, 405) | nehézkes léptekkel elindul a szekerek irányában, amerre a tarka szoknyák lebbentek el (1931 Sárközi György 9587012, 310).
1a. (vál) ’〈szárnyas állat〉 könnyedén szárnyra kelve elröpül, elröppen (vhol)’ ❖ mi lenne még akkor, monda […] az ott ellebbent Gerlicze (1824 Szigethi Gyula Mózes C3980, 30) | Egy-egy denevér nesztelenül, feketén lebbenik el előttem (1898 Gárdonyi Géza C1830, 39) | Következő kirándulásunkkor az első lepkéhez is szerencsénk van, ellebbent előttünk keresztbe (1935 Szép Ernő 9665045, 181) | [a tó] visszatükrözi a változó eget, a fölötte ellebbenő sirályok, dolmányos varjak képét (1998 Népszabadság okt. 8. C7848, 33).
1b. (irod, átv is) ’〈szellő, illat stb.〉 lengedezve elszáll vhol’ ❖ a kormány nem tekinti azt [ti. a képviselők szavát] egy gyönge szélnek, mely arczát alig érintvén, ellebben (1845 Szemere Bertalan 8437011, 237) | könnyű szellő lebben el a táj fölött… (1856 Jókai Mór C2259, 28) | Néha egy csendes tó partján vagy egy erdei tisztás behajló szélén megérzi Moha testének ellebbenő illatát (1928 Déry Tibor CD10).
2. (vál, átv is) ’könnyed mozdulattal ellép, ill. könnyed léptekkel elmegy, távozik (vhonnan) vki’ ❖ [a lány] gyorsan ellebbent orcáját befedve (1827–1828 Fazekas Mihály CD01) | jó Boris, egy szót se erről senkinek! szólt Pörzsi asszony vidoran ellebbenve a keritéstől (1872 Abonyi Lajos C0487, 110) | [Teri nevetett,] s ellebbent a Tibikével (1937 Németh László² 9485039, 223).
2a. (irod) ’könnyed léptekkel elhalad, elsuhan vhol vki’ ❖ hirtelen’ felettek Lebbent-el a’ hű lángok’ Istennéje (1813 Kazinczy Ferenc ford.–Herder C1358, 229) | [Piroska] Virágai mellett – mit neki virágok! Elsuhan, ellebben, le sem is néz rájok (1863–1879 Arany János CD01) | Ha a köztáncz közben az ajtó előtt lebbent el [a lány], a hol álltam, tekintetét mindig rám függeszté (1897 Délmagyarországi Közlöny ford. 8612001, 3) | Szürke árnyék lebbent el a fák között (1919 Krúdy Gyula CD54).
3. (irod) ’〈múlékony jelenség, ill. érzés〉(megjelenik és szertefoszlik), (hirtelen) tovatűnik, ill. észrevétlenül elmúlik’ ❖ Ellebben a’ kép és az utána gyúlt Dicsőülések lángsugára Nedvesedett szemimen ragyoglik (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 206) | ellebben bús szivéből A’ kínos, éles, rágó fájdalom (1838 Tóth Lőrinc C4302, 201) | Az örömtelen gyermekkor el nem lebbenhetett a nélkűl, hogy nyomait a felserdűlt hajadon kedélyébe ne vésse (1868 Nyáry Albert¹ CD57) | Az igaz történelmi szenvedély sohasem tárgyilagos, de mindig önmagát keresi a korok ellebbenő vizióiban (1937 Keszi Imre CD10).
3a. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely szóbeli megnyilatkozás, sóhaj stb. elhagyja vkinek az ajkát〉’ ❖ Egy mély fohászkodás lebbent-el a’ kedves nő’ ajkairól (1832 Aurora C0039, 357) | Utolsó szó, mely egykor ajkaimról ellebbenend, a haza szent neve leend (1849–1850 Rónay Jácint 8396006, 149) | sorsom ellen panasz, vagy sohaj nem fog ellebbenni ajkimon (1860 Virág Lajos C4510, 57) | A fütty hegyesen, magabízóan lebben el vékony ajkáról (1933 Kodolányi János CD10).
3b. (rég) ’〈láng, tűz〉 ellobban’ ❖ ellebbenvén az ujdonsági érdek szalmatüze (1841 Kossuth Lajos CD32) | a’ szerelmes gyönyör ittas, ábránd világot alkot magának mellynek képletei a’ való jegén dermedve enyésznek el, ’s a’ milly gyorsan lobbant fel lángja olly hamar lebbenik el (1844 Rónay Jácint 8669001, 10) | [gyertyaszál,] mikor lebben el utolsó lobbanásod? (1867 Tolnai Lajos C4213, 261).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. lebeg; ÉKsz.