ellenes mn és fn (rég) 

I. mn 15B2

1. ’(vkivel hadban álló,) ellenségként viselkedő, támadó 〈sereg, nép〉’ ❖ Svartzenberg Hertzeg Búgnak túljára kimenvén, Ósztrai Népünkkel kergette az ellenes rvént (1815 Perecsényi Nagy László C3469, 24) | Czipris és Ankhíz’ dali vére győzzön Ellenes népet (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1546, 229) | Mielőtt azonban a’ két ellenes erő összecsapott volna, sikerült néhány tisztnek a’ zajgó katonaságot laktanyájába visszatérésre birni (1836 Jelenkor C8302, 410) | A dal hatalma szívre szólt S az ellenes hadak Bánkódva jó rokonjaik Keblére omlanak (1857 Tárkányi Béla József 8465010, 82).

1a. ’az ellenséghez tartozó’ ❖ fejemet találván az ellenes kard, sorsosim’ tetemei közé rogytam (1837 Aurora C0044, 127) | el is sülyeszténk Tiz vagy tizenkét ellenes hajót (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 211).

1b. ’rosszindulattal teli, elutasító, ill. vmi iránt ellenséges, vkinek ártó’ ❖ Szívének e’ miatt csak eggy ellenes gondolattal se legyen terhére (1808 Verseghy Ferenc ford.–Lafontaine C4428, 253) | Németországnak a’ lengyelek iránt részvétes ’s az oroszok iránt ellenes indulatja nem egyéb tévedésnél (1832 Jelenkor C0223, 318) | ellenes szemmel néz a városi polgár a hazai közjó elősegélléséért fáradozó országgyűlési emberre, mivel ennek háromemeletes házának valamely szögletében két kis szobácskát engedni kénytelen (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 90) | Az ellenes sors üldözésiben, Megvetve kínt, megvetve a halált, E szép barátság mindig bizton állt (1882 Perényi István ford.–Molière C3180, 104).

2. ’vmivel ellentétes irányú v. ellentétben levő, vmivel ellenkező’ ❖ [a természet] a’ ſzépséggel és rútsággal eggy-általlyában arra él, hogy velünk a’ jót és a’ roſſzat meg-ismértesse: mire nézve, amannak magához-vonſzó kellemetességet ád, hogy ſzeressük; ennek pedig ellenes ert, hogy útállyuk (1792 Verseghy Ferenc ford. 7448016, 169) | Contrarius: Ellenes, Ellenkez (1807 Ottlik Dániel C3374, 59) | A most mondottakkal ellenes a következő (1882 Szeged népe C2482, 221).

3. ’〈térben:〉 vmivel szemben elhelyezkedő, szemközti’ ❖ Mi érkezünk, s’ im tőlök ellenesen Találjuk elfoglalva e’ helyet, ’S a béjárást erővel elrekesztik (1836 Szenvey József ford.–Schiller C0450, 130) | bükköny, borsó stb., hol a levelek a főszár két oldalán ellenesen állanak (1859 Vasárnapi Újság CD56) | E földre nézz: a medve csillagátul Az ellenes sarkig terjed határa (1865 Greguss Gyula ford.–Camões C1920, 314).

II. fn 27B7

1. ’〈harcban, küzdelemben, vitában stb. a másik félhez való viszonyában:〉 szemben álló fél, ellenség’ ❖ ellenesit bátran vagdossa Orontes (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 477) | Minden óvó rendszabály helyén volt itt, ahol az ellenesek mindegyike remek lövő (1888 Jókai Mór CD18) | [nagybátyám] bele-belezavarodik eszméibe, átellenese világos mondataihoz képest. A társaság is ellenese pártján van (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 129).

2. (rendsz. birtokviszonyban) ’vmely felfogást, gyakorlatot, ötletet stb. ellenző, azzal szembeszegülő személy’ ❖ mindazonáltal bennök a’ polgárosodás gyakorta ellenesét találja (1837 Figyelmező C6730, 205) | a formal és szerződési elméletnek maig is igen tekintélyes védői és ellenesei vannak (1875 Apáthy István 8013001, 28) | [A római polgárgyűlésben] a javaslatot elfogadók „u. r.” (uti rogas, amint javasolod), az ellenesek „a” (antiquo legem, ellenzem a törvényt) feliratu táblákkal szavaztak (1897 PallasLex. CD02) | a halálbüntetés kisebbségben maradt ellenesei (1909 Ady Endre CD0801) | Művészetének sok a híve, sok az ellenese, de elvitatni nem lehet tőle azt, hogy művészetének jelleme van (1921 Elek Artúr CD10).

Ö: alkohol~, alkotmány~, állam~, át~, cél~, ész~, fasiszta~, magyar~, német~, rend~, természet~, zsidó~.

ÖU: cigány~, egyház~, ember~, értelem~, háború~, jog~, nemzet~, orosz~, szovjet~, törvény~, tudomány~, vallás~.

Sz: elleneskedik, ellenesség.

Vö. CzF. ellenės¹, ellenės²; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.