ellenfény fn 4B8
1. (Fotó is) ’a megfigyelővel szemközti fényforrásból, nézési irányával ellentétes irányból érkező fény, amely a közöttük elhelyezkedő, szemlélt tárgyat, személyt stb. hátulról világítja meg’ ❖ Az ellenfény sem újság a fényképezésben, és nem fog egészen konvencionális beállításokat művészi képpé emelni (1944 B. Nagy László 9474007, 228) | Amikor a nap keresztül süti a száradó faleveleket, a sötét háttérből minden egyes levél szinte lámpásként világít majd. Legjobb az ilyen felvételeket kora délelőtt, vagy délutáni időben készíteni, az ellenfény hatása ilyenkor erőteljesebb (1968 Népszabadság okt. 5. C4818, 10) | Ki éjjel soká néz e homlokzatokra, mikor a teljes Hold ellenfényében feketéllnek, azt gondolja: medencék e házak, a Hold fénygyűjtői (1971 Petri György 9530002, 16) | ki akarta nyitni az ajtót, amikor mozgást észlelt, és megfordult. Pislogott az ellenfényben (2009 Torma Péter ford.–Larsson 3321005, 522).
2. (Csill) ’az állatövi fénynek a Nappal ellentétes irányban látható része’ ❖ Midőn [az állatövi fény] márczius 16-dikán legerősebben világolt, akkor […] kelet felé gyenge világú ellenfény látszék (1860 Budapesti Szemle ford. C7522, 95) | Sajátságos tünemény az állatövi fénynek Brorsen által 1854-ben fölfedezett ellenfénye (1893 PallasLex. CD02) | ellenfény: […] (csill) az állatövi fény azon része, amely a Nappal ellentétes irányban látható. A Nap sugárzásának a bolygóközi porrészecskéken bekövetkező szóródása miatt jön létre (1998 MagyarNagyLex. C5820, 233) | Éjfélkor az égbolton a Nappal pontosan szemben […] megfigyelhető néha egy még [az állatövi fénynél is] halványabb fényfolt, az állatövi ellenfény (2001 Népszava júl. 28. C7464, 2).
3. (rég, Csill) ’az a helyzet, amelyben vmely bolygó a Földről szemlélve úgy helyezkedik el a Naphoz képest, hogy irányuk egymással 180°-ot zár be; oppozíció, szembenállás’ ❖ Saturnus 28-kán ellenfénybe jövén egész éjjel látható (1871 Lidérc naptár C0248, 9) | Jupiter ellenfénybe jő a nappal s egész éjjel az ég disze (1884 Budapesti Hírlap jan. 20. C4731, 6).
4. (rég, ritk) ’vmely felületről visszaverődő fény’ ❖ [Az atya, hogy bizonyítsa, hogy a vízfelszínen tükröződő nap csak tükörképe a valódinak,] felvett tehát egy hoſzszú póznát, és azt egy ideig a’ napnak ellen fényében tartotta. Minekutánna ki-húzák, meg-kelletett azt Ferentznek fogni, ’s nedvesen, és hidegen tapaſztalá (1777 Révai Miklós C3617, 40).
Sz: ellenfényes.
Vö. CzF.; ÉKsz.